Fénylánc Magyarországért, az adventi várakozásban.

Fénylánc Magyarországért, az adventi várakozásban.

Nem nagy szavakra, hanem kis áldozatokra és elszánt cselekedetekre van most szükség a magyar nemzeti önépítés területén. Kell az együtt érzõ segíteni akarás, kell a görcsös ragaszkodás a hagyományainkhoz, de kell a visszatanulás lehetõsége is mindannak, amit el akarnak velünk felejtetni. Kell a fény, amelynek fiai és leányai vagyunk, s amelynek melegétõl fog a fagyos világ is felengedni.

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni…..

Ma küldött valaki egy apró hírt, hogy visszavontak egy irodalmi Nobel-díjat. Ha igaz a hír - ha nem, nekem jólesett olvasni a sorokat, mert szembesültem azzal, hogy másoknak is feltûnt mennyire leadták a színvonalat ott a Svéd Akadémián. Ráadásul számtalan nagyszerû - és a díjra nagyon is méltó -, magyar író elõtt záródott be ezen intézmény ajtaja, eddig érthetetlenül. A hír olvasása után - a magyar lelkialkat kiütközvén rajtam - arról elmélkedtem, hogy bennem is eluralkodott a kóros káröröm, pedig soha nem örültem, ha másnak valami nem sikerült. Ezenközben az sem nyugtat meg, ha egy igazságtalanságot ismert be az anyagias szemléletûvé torzult világ - mert saját kisszerûségemet is felismerve -, ismét Madách gondolatai jutottak az eszembe, mint tavaly:

A hideg tudás és a dõre tagadás ma áradva ömlik a televíziók adásaiból, de még a hétköznapok hangulatának szörnyûségei is ezt erõsítik meg akkor, ha nem tartunk idõnként „vasárnapokat” amikor ráhangolódhatunk a lélek belsõ rezgéseire. Csak így és csak ezzel tudunk védekezni a világ szörnyûségei ellen. Ez a feltöltõdés az, amire feltétlenül szükségünk van a szellemi energiák visszapótlására, visszaszerzésére, mert „az élesztõ, mely forrásba hoz” fertõzve letaglózza és kiüresíti az embert. Ha nincs feltöltõdés, akkor a gonosz közvetlen hatása alá kerül a test, eltompul a tudat, és elbizonytalanodik a lélek. Sokszor a kényszerû böjt is erõsítheti a lelket, s a szörnyû körülmények is próbatétellé szerényülhetnek, ha elmélkedünk és megtartjuk hitünket, Istenünket.

Mert a tétlen kezeknek az ördög ad munkát, mondja a magyar népi bölcsesség és ennél jobban beigazolódott igazságot keveset hallottam eddig.

Feltöltõdni és ellenállni a tudatunkért folytatott médiabefolyásnak csak akkor tudunk, ha nem bizonytalanodik el a lélek, ha minden rosszat át tud fordítani jóvá, s úgy tud várakozni, hogy közben nem a depresszió vagy a lustaság tétlenségébe, hanem a cselekvés jézusi mintájába kapaszkodunk,

(Lukács 19-20) s megtisztítjuk a templomot.

Amint éppen a saját testem templomát igyekeztem megtisztítani, valaki megint küldött egy apró hírt és persze ez sem volt véletlen:

„A legenda szerint a nándorfehérvári csata elõtt a török hatalmas máglyát épített, hogy megrettentse a bekerített védõket. A maroknyi magyar védõ válaszképpen ezernyi apró mécsest gyújtott a vár fokán…

Ez a háború még ma is tart, az újra fellángoló birodalmak tûzvésze még nem tudta legyõzni nemzetünket, mert mindig volt, aki mécseseket gyújtson! Te sem adhatod fel! Ne félj a nagy tûztõl, hanem gyújtsd meg a te mécsesed!

A tatárjárás után egy szerzetes látomásában az erdõ mélyén lapuló lángocskák elindultak egymás felé, végül hatalmas fénnyalábbá egyesültek. Boldog Özséb hitt a látomásban, összegyûjtötte a bujdosó remetéket, az összeadódó tudás és hit fellobbantotta az akkori világ legfényesebb fáklyáját: a magyar Pálos Rendet.

Most rajtad a sor! Országod romokban, családod rabszolgasorban, uraid hazaárulók, te pedig más életét éled.”

Igen, erre van szükségünk! A fénnyalábbá egyesülésre, a nemzeté érésre, az alkotmányos (jog) tudat visszaszerzésére. Csakhogy mindenkinek el kellene jutnia ennek a felismeréséig. Mert a várakozás senkinek ne üresség legyen, hanem tartalom: a belõlünk bohócot csináló ál-szocialisták tévtanait és bûncselekményeit nem elég leleplezni, de meg is kell õket büntetni, s ki kell õket kergetni – ha kell korbáccsal – az ország házából.

Persze nem nagy szavakra, hanem kis áldozatokra van most szükség a magyar nemzeti önépítés területén. Kell az együtt érzõ segíteni akarás, kell a görcsös ragaszkodás a hagyományainkhoz, de kell a visszatanulás lehetõsége is mindannak, amit el akarnak velünk felejtetni. Ami megtartotta a nemzetet sok ezer éve:

„Nincs veszíteni valód. Gyújts tüzet kívül és belül, légy része a Fényláncnak, add hírül Istennek és embertársaidnak: te még élsz!

Õseink keze, amely Nándorfehérvárnál a mécseket tartotta, rég elporladt. A csillagokból figyelnek most reménykedve. Rakjunk annyi tüzet a hegyek ormán, hogy a mécsek az égre rajzolhassák az emberi lét utolsó mentsvárát: a Kárpát-medencét!

Karácsony a fény újjászületésének ideje bennünk és a természetben. Közös ünnepre hívunk benneteket. December 21.-én (hétfõn) 17 órakor a Szent Mihály-hegyen (Börzsöny) kigyullad egy máglya, amelynek fénye - ha te is akarod - messzire elvilágít az éjszakában...

A szomszédos hegycsúcsokon barátaink várják a fényt, hogy meggyújtsák saját tüzeiket. Az õ tüzeikre is választüzek gyúlnak szerteszét, a közös ima és a Fénylánc végigfolyik a hegyeken, hogy közelebb hozza egymáshoz az embereket, hogy az esõcseppek végre indulhassanak a tenger felé…

Akikhez idén még nem ér el a Fénylánc, 18 órakor együtt gyújtsák meg tüzeiket. Ha bármi okból nem tudsz a Fényláncban részt venni, tégy egy égõ gyertyát az ablakodba és mondj el ekkor egy imát értünk is.”

Jézus akkor született, amikor a legnagyobb volt a sötétség, mi is akkor születünk újjá, amikor legsötétebb van körülöttünk. Ne higgyük, hogy nem lehet ennél sötétebb, de higgyük a változást, a megújhodást. A saját lelkünk megtisztulása mellett a nyitva hagyott kérdéseink befejezésére is koncentrálni kell, de csupán Isten segítségét várnunk - ma már - nem elegendõ, sõt egyenesen bûn.

Az öröm - ami reánk vár - nem csak újjászületés, mert az Istenélményt csak akkor lelhetjük meg, ha valóban elmélyülünk a karácsonyi csodában. Bízni és hinni kell, hogy beteljesüljön - a szép és nemesnek új csírája - mert ez is csak rajtunk áll, de csak akkor sikerülhet, ha szembe fordulunk a világot elárasztó és a végsõ megnyomorításunkra törekvõ kapitalista-globalizmussal, amely itt Közép-Európában, a bolsevizmusból és annak sátáni „világmegváltásából” táplálkozik és hízik.

Mi pedig gyújtsunk tüzeket. Aprókat vagy nagyokat, de álljunk köré és fogjuk meg egymás kezét, mert hosszú és nehéz közjogi küzdelem vár ránk.

Szeged, 2009-12-16 Dr. Bene Gábor S.