A visszahívhatóság ördöge” a részletekben van?

A visszahívhatóság „ördöge” a részletekben van?

Most olvastam egy nagyon szimpatikus válaszlevelet a Polgári Hírszolgálattól, az aláírója Dobai Miklós.

Azt fejtegeti finom logikával, hogy Horthy és Kánya Kálmán is visszahívhatóak lettek volna, ha ezen intézmény mûködik 1938-ban.

Arra nem is reagálok, hogy a Magyarok Szövetsége nem a minisztereknek, vagy az államfõnek küldte el a téma kapcsán kidolgozott ajánlatát, hanem a pártoknak és a képviselõjelölteknek, akik „természetesen” nem is válaszoltak érdemben a népfelséget felvetõ javaslatra.

Tesz még egy sommás megállapítást a szerzõ, hogy tudtával sehol a világon sincsen ma visszahívhatóság.

Felsorolhatnám azon országokat is, amelyekben részben vagy egészben mûködik ezen intézmény, de nem hasonlítgatás a célom, hanem az önálló véleményalkotás, a józan gondolkodás képességének alapos megtornáztatása.

Nézzük az eredeti gondolatot L. Ágnestõl, aki ezt kérdésként intézte a Köztársasági Elnökhöz.

”Egyetlen igen fontos kérdésem volna. Azt az információt kaptam mely szerint a demokratikus úton megválasztott Országgyûlési és Önkormányzati képviselõket ugyan azon a demokratikus módon, nem lehet visszahívni! Amennyiben igaz, ez az állítás szeretném tudni a pontos okát!”

Nézzük a választ, amelyet Dr. Sonnevend Pál fõosztályvezetõ küldött a részére: Kérdésével kapcsolatosan engedje meg, hogy felhívjam a figyelmét az Alkotmánybíróság 2/1993. (I. 22.) sz. határozatára (ABH 1993., 33. és köv. old.), amelyben az Alkotmánybíróság megállapította: „A képviseletnek – a képviselõ és a választó egymáshoz való viszonya, a mandátum jellege szempontjából – történetileg két alapformája alakult ki: a kötött mandátum és a szabad mandátum.

A kötött mandátum azt jelenti, hogy a képviselõ és a választó között jogi függõség marad a választást követõen is. Ez elsõsorban az utasítási jogban, a képviselõ véleménykérési kötelezettségében ölt testet. Általában ilyen képviselet jellemzi a rendi képviseletet.

A szabad mandátum lényege, hogy a képviselõ és a választók közötti jogi függõség a választás után megszûnik. A képviselõ tehát nem utasítható és a képviselõ egyetlen kérdésben sem köteles a választók véleményét kikérni. A képviselõ a parlamentben szabadon, meggyõzõdése és lelkiismerete alapján foglal állást, adja le szavazatát. (Nekem eddig úgy tûnt, mintha a frakcióvezetõ kiabálná be az igen vagy nem gomb nyomásának kötelezettségét, sõt még büntetést is kap az a képviselõ, amely nem megfelelõen szavaz!? BG) Tevékenységéért és szavazatáért a választók a megbízatás ideje alatt felelõsségre nem vonhatják, azaz mandátuma a parlament teljes idejére szól, a választók által meg nem rövidíthetõ. A képviselõ és a választók kapcsolata politikai természetû, azaz a felelõsség csak a választások során jelenhet meg abban a formában, hogy a választók bizalmát elvesztõ képviselõt nem választják meg újból, illetõleg a mögötte álló pártot nem támogatják szavazataikkal. […]

Az Alkotmányban rögzített szabad mandátum elvébõl következik, hogy megbízatásának idõtartama alatt sem az egyes képviselõvel, sem a képviselõk testületével, a parlamenttel szemben nem érvényesíthetõ a választók elõtti felelõsség.”

A Magyar Köztársaságban az országgyûlési képviselõk politikai felelõsségre vonása 4 évente, az országgyûlési választások során valósul meg.

L. Ágnes reakciója erre a levélre a következõ:

Nos, csak kapkodom a levegõt! Én úgy tanultam, anno, hogy ez a képviselõ meghatározása: A település egészéért vállalt felelõsséggel képviseli a választóinak az érdekeit! De a Magyar törvények szerint ez nem így van!

Talán ettõl kezdve én is hozzáadok néhány gondolatot e bonyolult témához. Elõször a kifejezésekbe kapaszkodnék bele. A mai „törvényesség” ugyanis nagyon megkérdõjelezhetõ, de biztosan nem „magyar”! Hiszen az alkotmánynak csúfolt 1949. évi XX. törvény is törvénytelen, még ha a módosításait a mai politikai osztály el is fogadja. Elõször is ál-alkotmány, mert az igazit takarja el a lakosság szeme elõl, másodsorban alaptörvény, mert a jogrend alapjait szabályozza. Ám nem az alkotmányos (magyar) rendnek megfelelõ szerv (Alkotmányozó Nemzetgyûlés) fogadta el, hanem az a törvényhozó testület, amelynek legitimitása, már megválasztásakor (1985-ben) illegitim volt és nem változott ez 1989-re sem. Ráadásul a Szovjet megszállás alatt történt mindez, ami megerõsíti, hogy sem legitimitása, sem autoritása nem volt annak az Országgyûlésnek, amely egyébként sem állapíthatja meg a saját feladatait, tehát nem fogadhat el „alkotmányos” alaptörvényt! Következtetésképpen tehát az, amit Ági magyar törvényeknek gondol, sem nem magyar, sem nem törvény, hiszen jogtalanság jogot nem alapít! De nézzük tovább L. Ági sorait:

„Egyáltalán nem kell csodálkoznunk azon, hogy a honatyák, így csupa kisbetûvel, kizárólag az önös érdekeiket képviselik, hiszen ezt törvényes keretek biztosítják!”

Ahogy már fejtegettem, törvényes keretekrõl nem beszélhetünk. Azonban a de jure illegitim rendszernek valóban létezik egy vékony úgynevezett, de facto (tehát tényleges) legitimitása, amely azonban megtévesztéssel alakult ki a lakosság tudatában, hiszen több millió ember gondolja azt, hogy a rendszer legitim és léteznek a „törvényes keretek”!

Azonban a tudatlanságban tartott tömeg az, amely ezt az állapotot fenntartja, mert nemcsak tévedésbe ejtette a politikai osztály és a média értelmiség, hanem tévedésben is tartja folyamatosan.

A józanul gondolkodó L. Ágnes levonva a következtetéseit, megállapítja helyesen, hogy:

„Ezek után nem igazán érthetõ minek az a drága cirkusz, felhajtás a választásokra költött milliárdok, mind-mind az ablakon kidobott pénz. Hiszen értelme semmi! Csak a nevûkben képviselõk, de semmi közük a választóikhoz!”

Valójában ezzel ért egyet Dobai Miklós is, amikor leírja a következõket:

A választási kampány során a képviselõk plakátokon, szórólapokon, fórumokon, s minden számukra biztosított megszólalási lehetõség alkalmával ígéretek halmazával árasztják el választóikat. Ígéreteik megvalósíthatósága általában nem része a kampánybeszédeknek, azt általában az ellenfél (ellenzék) szokta górcsõ alá venni, s vagy ellopni a szimpatikus gondolatokat, vagy nagyobb blöffök esetén mondhatni „félkézbõl” kontrázni a szemmel láthatóan megvalósíthatatlan ígéreteket. Ígéreteket, melyeket a választók, az emberi természet gyarlósága folytán el is hisznek….Igen, csakhogy egy képviselõ száz olyan információ alapján dönt, nyom gombot, amit választói nem ismernek, sõt nem is ismerhetnek, hiszen vannak gazdasági és politikai megfontolások, melyek nem publikusak….. A baj megítélésem szerint nem a visszahívás intézményének hiányában van, hanem abban, hogy a választók négy év elteltével sem emlékeznek korábban választott képviselõik tetteire.”

Elismerem, hogy nagy probléma a lakosság emlékezetének a rövidsége. Viszont azért is ilyen, mert nincs lehetõsége arra, hogy a politikusi tettekre, nyilatkozatokra akár azonnal és érdemben reagálni tudjon. Mert mi is történt volna, ha az öszödi beszéd után azonnal visszahívást kezdeményezett volna valamennyi választókerület a hazugságokra épített kampányt és a választási megtévesztést bevalló, s azt némán tudomásul vevõ Mszp képviselõkkel szemben? Nem kellett volna drága új választást rendezni, mert az önkormányzati választások alkalmasak lettek volna a visszahívás megvalósítására.

Ezért vagyunk következmények nélküli ország, ezért szemtelenedett el a politikus és ezért is hívom õket politikai osztálynak. Õk elkülönültek a lakosságtól, lenézik a népet, s ennek a kétségtelen bizonyítéka, hogy a népfelség elvét a gyakorlatban megtagadja az „uralkodó osztály”!

A népfelségre hivatkozva törvénykezik ugyan, de nem a nép érdekében, sõt kifejezetten annak érdekei ellen! Márpedig ezt a folyamatot már nem lehet visszafordítani másként, csak a visszahívhatóság intézményével. A hatalmi és ellenzéki helyzetben lévõ pártoknak a Magyarok Szövetsége már két alkalommal is felkínált egy lehetõséget, de azok elutasították a népfelség gyakorlatát és ragaszkodnak a szabad mandátumnak nevezett népmegtévesztõ módszerhez. Csak õk tudják, hogy milyen érdek miatt.

Dobai Miklós ezen állítása - hogy a visszahívhatóság intézménye megvalósíthatatlan - egyértelmûen a pártérdekek szolgálatában áll és azt sugallja, hogy egy jól bevált és évszázadokon át mûködõképes rendszert ma már, nem lehet megvalósítani. Ha nem önszervezõdik nemzetté a lakosság, ha nem ér el egy nemzethez méltó szellemi színvonalat a nép, akkor sajnos továbbra is maradunk ennél a „népképviseleti” rendszernél, amely Lássuk már be végre, hogy elfogadottá tette ez a globál-bolsi rendszer a hazugságot, s a különbség az elõzõ korszakkal szemben csak a szavak átértelmezése és a közvagyon „magánosítása” vonalán következett be. Ma a szólásszabadságot a valójában pártképviseleti rendszer, s ezáltal a visszahívhatatlan képviselõket a pártfegyelem tartja majd kordában a szavazások idején és nem a saját, meghirdetett programja. retorzióktól való félelem és a tulajdonosi érdekviszonyok korlátozzák, a gyülekezési szabadságot pedig a politikai osztály adminisztratív intézkedései is.

Végül felhívnám az önök figyelmét arra, hogy Dobai Miklós kimondott egy hatalmas igazságot is.

„……ennek tudható be Horn Gyuláék visszaszavazása 1994-ben, majd Medgyessy 2002-es gyõzelme, s a szocialisták máig megmagyarázhatatlan 2006-os hatalomban maradása. Pedig a hatalomtól való távoltartásukhoz, illetve elzavarásukhoz nem kellett volna a visszahívhatóság intézménye…...”

Bár abban vitatkozom vele, hogy egy okra lenne visszavezethetõ a szocialistáknak nevezett politikai színészek visszaszavazása, de azt én is vallom, hogy elzavarásukhoz nem kellett volna feltétlenül a visszahívhatóság intézménye.

Elég lett volna hozzá a Fidesz akarata is. Itt most nem 2006 õszének népakarati megnyilvánulásait kívánom felsorakoztatni, hanem az ellenzék által sûrûn emlegetett „jogállami” megoldásra gondolok.

Arra, hogy a választójogi törvény és az ál-alkotmány ellentmondásait azonnal felszámolta volna az a közvetlen demokrácia (népszavazás) által megválaszolható kérdése, amelyet a néphatalom.hu honlapon találhatunk a következõ szövegkörnyezetben:

A 15 éves kitartó küzdelem végül is eredményre vezetett. Sikerült rést ütni a diktatórikus hatalom megingathatatlannak hitt bástyáján. Az Országos Választási Bizottság 184/2008. (V. 6.) határozatában hitelesítette az ügydöntõ népszavazásra szánt következõ kérdést: „Egyetért-e azzal, hogy az Országgyûlés törölje el az 1989. évi XXXIV. törvény 5. § (3) és (4) bekezdéseiben a pártok számára biztosított területi és országos listaállítási jogot, hogy ezen túl az Országgyûlésbe csak egyéni választókerületekbõl kerülhessenek képviselõk?”

Ugye nem vitatja senki, hogy ez – még egy valódi jogállamban is –megoldás lehetett volna?

Hát még akkor milyen jó megoldás lehetett volna ha tudjuk, hogy a mai, magyarnak nevezett állam nem is jogállam, illetve olyan bolsevik maradványokra épülõ állam, amely persze a szovjet "jogállami" gondolodás és így Visinszki szerint is, „tökéletes” jogállam.

Mert ez biztosította volna a hõn áhított megoldást. Eltakarította volna az összes szélsõséget (Szdsz, Mdf, Mszp) és csak azon pártoknak adott volna erkölcsi lehetõséget az alsóházi választásokon, amelyek nem régi pártkatonákat, hanem olyan nemzeti elkötelezettségû és hiteles személyeket indít, akik vállalják a programjaik teljesítését. Ez esetben a 210 fõvel csökkentett alsóházban kb. 160 Fidesz által jelölt és kb.16 Jobbik jelölésében induló képviselõ, nyerhetett volna mandátumot.

A politikai bûnözõk nagy részének tehát megszûnt volna a lehetõsége a mentelmi jog mögé bújni, s az utódpártok valószínûleg szét is estek volna ennek hatására.

Arra kellene tehát választ adnia Dobai Miklósnak és a teljes Fidesz vezetõségnek, hogy ezt a lehetõséget miért nem használta ki?

Ha erre megkapja a Magyarok Szövetsége a korrekt választ, akkor elgondolkodunk azon is, hogy van-e más megoldás arra, hogy ne kapjon a képviselõ kitöltetlen csekket a kezébe a megválasztásával.

Mert ezt a kitöltetlen csekket, nekünk magyaroknak aláírni – azaz beszavazni õket úgy, hogy nem köti semmi a kezüket – végzetes butaság lenne egy olyan világban, amikor a hazugságot és a gátlástalan vagyonharácsolást isteníti a média és nem a közjó szolgálatát.

Szeged, 2009-12-10 Dr. Bene Gábor S.

Az íráshoz csatolom a Magyarok Szövetségének szövegtervezetét a visszahívhatóság intézményének modernizálása kapcsán.

KÉPVISELÕ JELÖLTI JOGNYILATKOZAT

Név:

Személyi szám:

Képviselõjelölt, aki a párt jelöltjeként indul a választókörzetben az alulírott helyen és napon az alábbiak szerinti egyoldalú jognyilatkozatot teszi:

1. Vállalja, hogy megválasztása esetén kizárólag a választókerülete és/vagy a nemzet közös érdekeit érvényesíti a munkája során.

Képviselõjelölt feltétel nélkül elismeri és elfogadja a népfelség elvét, mely szerint megválasztása esetén a felhatalmazását Választóitól kapja, munkája során kizárólag a magyar nemzeti érdek és ezen belül elsõsorban a Választóinak érdeke vezérelheti, s tevékenysége kapcsán a Választóinak felelõsséggel és beszámolással tartozik. A Választói megvonhatják bizalmukat tõle.

2. Képviselõjelölt kötelezettséget vállal arra, hogy a széles nyilvánossággal megismerteti részletes választási programját, megválasztása esetén ezek maradéktalan megvalósítására törekszik, továbbá megválasztása után sem pártérdekek, sem személyes vagy csoportérdekek a választási programjával ellentétes magatartásra nem befolyásolhatják.

3. A képviselõjelölt nyilatkozik arról, hogy sem a múltban nem volt, sem a jelenben nem tagja egyetlen önkényuralmi szervezetnek sem. Továbbá nem állampolgára más államnak, nem tagja olyan csoportnak és szervezetnek, amely nemzetellenes módon akarja befolyásolni a társadalmi viszonyokat.(Hit Gyülekezet, Scientológia, Szabadkõmûves Páholyok, titkosszolgálatok, stb.)

A helyi népszavazással alátámasztott bizalomvesztés esetének megállapításakor – mint feltétel bekövetkezésére érvényes nyilatkozat – már most feltételesen - lemond a képviselõi mandátumáról. Tehát a feltétel bekövetkezése esetén hatályba lép a jelen nyilatkozattal bejelentett lemondása. Jelen jognyilatkozat egy példányát aláírva egy közjegyzõnél helyezi el azzal, hogy megbízza a közjegyzõt, hogy a feltétel bekövetkeztekor, tehát a bizalomvesztés megállapításakor a jelen nyilatkozatot juttassa el az Országgyûlés Elnökének a lemondásának bejelentése céljából. A nyilatkozathoz a Választási Bizottság biztosítja mellékletként a helyi népszavazási határozatokat.

4. Képviselõjelölt kifejezetten és visszavonhatatlanul hozzájárul ahhoz, hogy megbízatása során Választói értékeljék munkáját, így amennyiben a választási programjában vállaltakkal ellentétesen cselekszik, abban az esetben az 1990. évi LXV. törvény 47. § (1) c pontja alapján Választói helyi népszavazást kezdeményezhetnek. A helyi népszavazás azt hivatott eldönteni, hogy az adott település - választásra jogosult Polgárainak - többsége megbízik-e továbbra is a megválasztott országgyûlési képviselõjükben? A Képviselõvel szembeni bizalomvesztést kimondó érvényes és eredményes népszavazás esetén a helyi képviselõ-testület az 1990. évi LXV. törvény 48.§-a alapján köteles határozatban kimondani a Képviselõvel szembeni bizalomvesztést. Amennyiben a választókörzeti fentiekben vázolt módon - kimondja a Képviselõvel szembeni Választói bizalom megvonását, Képviselõ jelen nyilatkozata alapján lemondottnak tekinthetõ.

5. Képviselõjelölt jelen szerzõdésben nyilatkozik is arról, hogy - amennyiben az adott választási körzetben választójoggal rendelkezõk 50%-át meghaladó Választópolgár helyi népszavazásokkal kifejezésre juttatja bizalomvesztését, abban az esetben - a bizalommegvonásra irányuló, a választói többség eléréséhez szükséges utolsó képviselõ-testületi határozat meghozatalának napjától számított - 3 napon belül a sajtónyilvánossága elõtt is megerõsíti, hogy önként lemondott képviselõi mandátumáról.

6. Jelen jognyilatkozatban a Képviselõjelölt önkéntesen vállalja, hogy ha nem teljesíti az 4., vagy 5. pontban vállalt kötelezettségét, abban az esetben minden választókerületi Szavazópolgárnak, aki igazolni tudja, hogy a képviselõjelöltnek, vagy pártjának, illetve megbízottainak adta át jelölõcédulát, a lemondás elmaradása esetén 50 000, azaz ötvenezer forint kártérítést fizet. Képviselõjelölt jelen aláírásával felhatalmazza a Választópolgárokat arra, hogy nem fizetés esetén - polgári perben érvényesítsék jelen követelésüket.

A magyar nemzet õsi erényességéhez és igazságérzetéhez hûen írom alá a jelen jognyilatkozatot.

Kelt:

____________________________

képviselõjelölt

Elõttünk, mint tanúk elõtt:

Kelt:

Név:

Lakcím:

Aláírás:

Név:

Lakcím:

Aláírás: