Mi is az alkotmányozás?

A Magyarok Szövetsége megjelentetett egy alaptörvény tervezetet, amely idõszerûvé tette eme régebbi dolgozatomat. Az alkotmányozás elõkészítésére irányuló kezdeményezés a nyugati államokban, legitimnek azaz törvényesnek minõsül, s így a jelen törvénytelenségével szemben hazánkaban is annak kell minõsülnie. Írom mindezt annak ellenére, hogy világosan látom a jelen politikai osztály törvénytelen ragaszkodását a hatalomhoz, amelynek bitorlása során az országot végveszélybe sodorták, közvagyonát kifosztották és erkölcseit lezüllesztették. Ilyen helyzetben a köztörvényes politikai osztály semmitõl sem fog visszariadni, hogy elhallgattassank minket. Ám a történelem és a nemzet nem fog a számukra felmentést adni csak akkor, ha magukba szállnak, nekünk pedig akkor, ha erõsek leszünk! BG

Mi is az alkotmányozás?

„Szükséges tudatosítani: a polgári demokráciák az alkotmányozó hatalom gyakorlását (népszuverenitás alapján) a közvetlen demokrácia hatáskörébe sorolják. Erre tekintettel az alkotmányozás elõkészítésére irányuló kezdeményezés – a polgári demokrácia értékeként – legitim.“ Samu Mihály

A történelem ködébe veszõen kezdõdött szerves, magyar jogfejlõdés, amely történeti alkotmányt hozott létre, s a Szentkorona-tanban megfogalmazott jogelvekben, közjogi intézményekben nagyon is beváltan volt megtapasztalható 1944-ig. Az alkotmányos jogelvek lehetetlenné tették az abszolutizmust, illetve a diktatúrát. Az önkényes hatalomgyakorlással szemben, örök érvényûen vezette be – írott formában csak 1222-tõl – az ellentmondás és ellenállás jogát.

A jelenlegi, ideiglenes szánt, ám valójában jogellenesen megszületett alaptörvényünk, amely minden legitimitást nélkülöz, önmagát nevezte ki alkotmánynak. Ha a Szentkorona-tanban megfogalmazott jogelvekre épülne ezen alaptörvény, akkor nehéz lenne a legitimitását kétségbe vonni, hiszen az, hogy a jelen helyzetben a nemzet – mint a Szent Korona tagja – nem él tömegesen az ellenállás jogával, azt sugallhatja, hogy de facto mégis legitimitással bír.

Azonban ha egy törvényt nem a megfelelõ feljogosítással rendelkezõ szerv alkot meg, akkor az a törvény nem lehet törvény! Márpedig alkotmány és az azt alkotó alap vagy sarkalatos törvények meghozatalára Országgyûlés nem jogosult, arra külön (pártoktól és a hatalomtól független) Alkotmányozó Nemzetgyûlést kell (illetve kellett volna) összehívni!

A kérdésre tehát, hogy Mi is az alkotmányozás?

A következõ válasz adható: Az alkotmányozás folyamata tehát, a történelmi alkotmány jogaiba való vissza helyezésével egy idõben, az alkotmányos alapelvek alapján elkészül egy modernizációs alaptörvény, amelyet népszavazással erõsítenek meg!

A magyar alkotmány tehát jelenleg nem hatályos, de érvényes és érvényre kell juttatnunk, mert helyette az idegen jogrendet bevezetõ, alaptörvény jellegû 1949. évi XX. törvény szerepel, s ezzel az is kiderül, hogy ma nem alkotmányos az állam!

Nézetek az alkotmányos alapelvekrõl:

A valódi magyar alkotmány lényege a a hamisítvánnyal szemben a bonum commune (a közjó) megvalósítása és egyes szerzõk szerint:

· ––a hatalommegosztás sajátos módjában (a Szent Korona tagjai közti megoszlásra),

· ––a birtokképesség sajátos korlátozásában, tehát a Szent Korona tulajdonjogában

· ––és az ezeket védõ sajátos ellenállási jogban mutatkozik meg.

Az alkotmány alaptételei más szerzõk szerint:

1. „A történelmi alkotmány a magyarság és a vele együtt élni kívánó népek, közösségek több mint ezer éves államalkotó akaratát fejezi ki.”

2. „Ha az alkotmányos rend megszakad, átmeneti helyzet áll elõ. A jogfolytonosság akkor szakad meg, ha tartalmi és eljárási szempontból nem arra illetékes szervek hoznak törvényt, ha nem szabad (nem cogens, eljárás-jogi szempontból nem kifogástalan) törvénykezés folyik.”

3. „A történelmi alkotmány biztosítja a magyarság és a vele együtt élni kívánó népek és közösségek örök szabadságát. (Hungaria semper libera.)”

4. „Minden tulajdon forrása a Szent Korona, amely a magyarság és a vele együtt élni kívánó népek, közösségek múlt, jelen és jövendõ nemzedékeit testesíti meg. (Sacra Corona radix omnium possessionium.)”

5. „A Szent Korona erkölcsi-jogi személy, amelynek minden tagját egy és ugyanazon szabadság illeti meg. (Una et eadem libertas.)”

6. „A történelmi alkotmány nem szüntethetõ meg, nem függeszthetõ fel. A magyarságnak és a vele együtt élni kívánó népeknek, közösségeknek joga és kötelessége élni az ellentmondás és ellenállás jogával, ha megsérül a Szent Korona eszme, az alkotmányosság. (Jus resistendi et contradicendi.)”

7. „Az alkotmányos alaptörvény, a sarkalatos törvények, minden jogszabály, a törvényhozó, végrehajtó, bírói és ellenõrzõ hatalom minden intézkedése meg kell, hogy feleljen a Szent Korona eszmének, a történelmi alkotmány alapelveinek. (Sub specie Sacrae Coronae.)”

8. „Sem választott, sem kinevezett hatalom nem határozhatja meg sem a hatalomnak, sem a népnek a Szent Koronához való viszonyát”,

9. „Alkotmánysértéssel jog nem létesíthetõ.”

A szentkorona-tan szerinti értelmezése az Internetrõl:

„A magyar történelmi alkotmány kifejezés, illetve a mögötte lévõ tartalom és gondolkodásmód egy különösen az 1920-as években megerõsödött eszmerendszer, a szentkorona-tan fontos jellemzõje. Ebben az eszmerendszerben a Szent Korona úgy jelenik meg, mint egy önálló tudattal, cselekvõ erõvel bíró entitás, egyben a magyar történelmi alkotmány megtestesítõje.

A történelmi Magyarország és a történelmi alkotmány a szentkorona-tan szerint szinkron fogalmak. Nézete szerint a magyar történelmi alkotmányt az 1944. március 19-ei, német megszállás függesztette fel, majd a helyére az orosz politikai nyomás alatt álló Országgyûlés a máig hatályban lévõ, 1949 évi XX., legfelsõbb törvényt állította.

A történelmi alkotmány szimbolikus megjelenítõje a Szent Korona, amely a nemzet teljességét és egységét hivatott szimbolizálni. Hozzá képest a király és bárki, testület, csak részesedhetett a hatalomból. Figyelmeztet, hogy a hatalom ereje és alkotmányossága nem egyenlõ egymással. A Szent Korona a biztosítéka a magyar alkotmányosságnak, a magyar nemzeti szuverenitásnak és a magyar szabadságeszmének. A magyar történelmi alkotmány a teljes közjogi látóhatárt nyitja meg, a természetjogi elvek szerinti élethez, intézményalkotáshoz való fogalmi lehetõséget biztosítva.

A tan szerint: ami a magyar szabadságot jelenti, az nem államformához, hanem alkotmányossághoz kötõdik, mégpedig a történelmi alkotmányhoz. A történelmi alkotmány normája szerint az állam a személyes és közösségi életet szolgáló struktúraként mûködik, amely felelõsségre vonható. Az állam a történelmi alkotmány esetében elszámoltatható, mert hite szerint az alkotmány a nemzet államalkotó akarata. Tehát a nemzet, az élõ szerves emberi közösség alanya, az értékelvi meghatározója a társadalmi cselekvésnek. Az állam a mûködési elveiben feltétlenül az életet kell, hogy szolgálja. Az alkotmány, és az alkotmányos állam a szentkorona-tan értelmezésében tehát bármely formájában az életnek alárendelt struktúra egészen az önkormányzatokig.”

Idézet az államjogi problémák és megoldásai cimû munkámból:

A magyar történelmi alkotmányról.

"A történelmi alkotmány nem szüntethetõ meg, nem függeszthetõ fel. A
magyarságnak és a vele együtt élni kívánó népeknek, közösségeknek joga és
kötelessége élni az ellentmondás és ellenállás jogával, ha megsérül a Szent
Korona eszme, az alkotmányosság. (Jus resistendi et contradicendi)

Az alkotmányosság helyreállítása kapcsán, az érvényes történelmi alkotmányt kell érvényre juttatni, egy legitimitás nélküli ál-alkotmánnyal szemben.

A történelem számtalanszor bebizonyította már, hogy csupán a Szent Korona - mint tárgy és személy)- létezése, és az arra alapuló korona-tan (mint sajátos magyar közjogi konstrukció) biztosította a magyar nemzetnek az ellenállás jogát, a közös értékelvûséget és védte meg a nemzetet a pusztulástól. Ha nem tudjuk érvényre juttatni a történelmi alkotmányt, akkor a magyarság és állama is, valószínûleg eltûnik a történelem süllyesztõjében.

Ezen állításomat az is igazolhatja, hogy az európai politika színpadán sok nép tûnt el szinte nyomtalanul és a mi megmaradásunk is szinte csoda számba megy. Ám látni kell, hogy a Szent Korona – mint közjogi konstrukció – egyedülállóan hatásosan védte a magyarságot. A nemzetnek még függõ viszonyában is biztosította a jogi hagyomány kapaszkodóját, amelyen az önkény nem igen tudott áttörni. A jog mellé a Regnum Mariannum elve az égi uralkodóban való hitet adta, s errõl a hitrõl tudjuk, hogy hegyeket képes megmozgatni. A magyarságnak pedig a vérzivataros századaiban, - de ma is - óriási szüksége van a hitre, amellyel párosult a magyar vitézség, önfeláldozás és kitartás, s ez az a csoda, amiért megmaradhattunk itt a Kárpát-medencében, mint önálló államalakulat.

Ma erre a hagyományra alapozva kell cselekednünk, mert a történelem elõtti idõkbe visszanyúló magyar alkotmányos rendszer hivatalos képviselõje, a hercegprímás megtette a kötelességét, s mint elsõ közjogi méltóság, hivatalból tiltakozott, s megóvta a köztársasági államforma törvénytelen bevezetését. Az, hogy mégis ránk erõszakolták 1946-ban, az nem változtat a jogellenes bevezetésen, ami azt is jelenti, hogy a mai napig érvénytelen. Ha vették volna a fáradtságot és az alkotmányosság szerint szabadon, megszállás nélkül, a nemzet önakaratából összehívott és minden szempontból törvényes nemzetgyûlés mondja ki a köztársaság megalakulását, azt esetleg nem tudta volna törvényesen megóvni Mindszenty József.

Így viszont tudható, hogy a köztársaságot a Szovjet haderõ nyomása és az élelmiszer ellátással való zsarolás kényszeríttette hazánkra, de soha nem próbálkozott a kollaboráns hatalom azzal, hogy népszavazást tartson róla, mert félt és ma is fél a nép döntésétõl. A sok érv után, ami bizonyítja a köztársaság törvénytelenségét, még egy apróság: eddig a köztársasági államforma semmilyen pozitívumot nem jelentett az országnak. A jelenlegi politikai szereplõk nagy részének a magyar közjogi hagyományok visszaállítása, s a nemzet fennmaradása nem szívügyük, viszont vannak olyanok közöttük, akik szavaikkal megtévesztik a naiv választópolgárok egy-egy részét, megosztják a nemzetet.

Ma tehát az állam nem a hagyományos magyar közjogra épül, hanem idegen és ránk erõszakolt bolsevik jogi alapokba toldoztak bele: oda nem illõ idegen és jogi környezetébõl kiragadott magyar elemeket, amelyek nem állnak össze rendszerré és megoldásaik többnyire idegenek maradtak a közjogi gondolkodásunktól.

A magyar alkotmányosság történelmi hivatása:

-

· – a sajátos hatalommegosztási rendszer és a függetlenség fenntartása

-

· – az emberi és közösségi jogok elismerése, biztosítása, fejlesztése, amely közösségi gondolkodás a „személyek közössége”!

-

– a kor követelményeihez igazodóan, az alkotmányos jogvédelem modernizálása.

A magyar alkotmányosság sokrétû és bonyolult, de végtelenül egyszerû is lehet, ha a természetjogi alapjait (igazságosságot, méltányosságot) rendeljük az állam és a jogalkotás fölé, – s ha a hatalom, az erkölcs és a kultúra mellérendelésében világítjuk meg az alaptörvény által lefektetett jogrendet.

Az alkotmányos elvek között szerepel még :

- a nép vagy nemzetszuverenitás mûködési formája, tehát a közvetlen demokrácia elsõdlegessége és ennek alárendelve a választott képviselõk szerepe.

-

Vagyis a közvetlen demokrácia nagyobb súlyú mint bármely közvetett képviselet.

-

- alapvetõ a többségi elv, de mellette elválaszthatatlan követelmény a kisebbség tisztelete is.

Az alkotmányosság megköveteli a folytonosságot a történelmi múlttal, a jövõ érdekében:

- semmiféle lehetõség ne legyen arra, hogy a múlt örökségét ne lehessen a jövõ generációinak átadni,

-

- a pártoktól és ideológiáktól független értelmiségbõl és a közjó szolgálatában tevékenykedõk szervezõdjenek alkotmányozó nemzetgyûléssé,

-

- a legfõbb alkotmányos értékek terjesztése révén növekedhet az alkotmányos tudatú tömeg,

-

- ez a „néptanító“ folyamat vezethet el az újra – a nemzetté kovácsolódáson és a társadalmi vitán keresztül – az új alaptörvény elkészítéséig, majd a leleplezett hatalom szétesése, vagy az alaptörvény népszavazási megerõsítésének folyamatáig.

-

Ha a társadalom megérti, hogy a jelenlegi hatalmi berendezkedés (de jure) illegitim, s csak az tartja õket hatalmon, hogy késik a társadalmi felismerése ennek a törvénytelenségnek, akkor a folyamat öngerjesztõ módon beindul. Mivel a valódi polgári demokráciák mindegyikében elismerik a népszuverenitás alapú alkotmányozást, így a politikai osztály nem minõsítheti le.

Errõl azonban a tájékozatlan tömeg azért sem szerezhet tudomást, mert a közbeszéd a jelenleg hatalmon lévõk privilégiuma, s a társadalom igényszínvonala a médiabutítás következtében egyre csökken. A tömegtájékoztatást tehát, hazánkban nyugodtan lehetne félretájékoztatásnak is nevezni. Ha azonban a közjó érdekében tevékenykedõk valamilyen média lehetõséggel, jogi felvilágodító kiadványokkal meg tudnák szólítani a tömeget, akkor a jelenleg mûködõ beidegzõdések – éppen a mesterségesen gerjesztett gazdasági válság miatt – átfordulhatnának egy alkotmány iránt érdeklõdõ és a nemzeti múlt egyéb kérdédei iránt is fogékony állapotra.

A közvetlen demokrácia – tehát a magyar lakosság teljességének – alkotmányozó joga az, amelyet széltében-hosszában hírdetnünk kell, mert a 2006 õszi események kapcsán nagyon sokan reménykedni kezdtek az alkotmányos változásban, de a hatalmi arrogancia és a rendõri erõszak eltántorította az embereket a jogaikért való kiállástól, pedig a társadalom jelentõs része felismerte már a pártok politikai szerepének álságosságát, az önérdek dominanciáját a népi alkotmányozás ellehetetlenítéséban. Az emberek tehát tuják, hogy nagy a baj, csak a kivezetõ utat nem látják.

Popovics János Münchenben élõ neves gondolkodó írta és idézte a következõket: „Megállapíthatjuk, hogy a neoliberális globalizáció jelenlegi formája ismét egy szellemi aberráció következménye : „a demokrácia-ellenes kinevezéses technika az alapja a kinevezõk (a gazdaság privilegizáltjai) és a részben áldemokratikus-ellentmondásos technikájú világi hatalom közötti szövetségnek“. - Következésképp új diktatúra felé haladunk, mivel „ahol a piac uralkodik, ott a tõkés társaság a király“ (David C. Corten)

Amennyiben megvizsgáljuk, hogy ki akar hazánkban azonnali királyságot, felismerhetjük a tõke célkitûzését, amely valószínûleg fogságban tartja a politikai elitet és nyomást gyakorol rá.

A sztálini alkotmányt ideiglenesen módosító 1989-es és 1990-es újabb módosítások – az elit szándékai szerint vagy ellenére – csupán a hatalmi átmentést szolgálta. A politikai hatalom legitimitásának igazolására azonban már nem alkalmas, sem az ideiglenessége, sem a leleplezett illegitimitása, sem a rendszeres támogató nyilatkozatok végett. A politikai osztály ugyanis olyan végletesen leleplezõdött, hogy sem neki, sem az államnak, sem az ál-alkotmánynk nincs már komoly autoritása a társadalom elõtt. Ezt az óriási tekintélyvesztést csak a közvetlen demokrácia megerõsítésével, a népi alkotmányozás kezdeményezésével és az alkotmányozó hatalom társadalmi létrehozásának segítségével, de legalábbis eltûrésével lehetne csökkenteni.

Ám inkább azt tapasztaljuk, hogy a politika képes az ellenféllel paktumokat kötni annak

érdekében, hogy a jól kiismert ellenfél hatalomban maradjon, s még arra is képes, hogy szinte nyíltan hatalomban tartsa a médialehetõség és a népszavazási lehetõség kihasználatlanul hagyásával.

Az a ragaszkodás, ami az ál-alkotmány irányában megmutatkozik, elõrevetíti annak lehetõségét, hogy a választások után hatalomra kerülõ párt sem lesz hajlandó felszámolni a törvénytelen helyzetet.

A társadalom tehát jól láthatóan hiába vár a pártokra, nem fognak átengedni egy centit sem - az egyébként még az ál-alkotmányt is megcsúfolva szerzett – hatalmukból, s nem adnak lehetõséget a több párti diktatúra és a látszatdemokrácia felszámolására. A jogrend pedig csak akkor és úgy fejlõdhet tovább, ha a társadalom képes lesz önszervezõdõ módon megújulni s felszámolja az alkotmányosságra vonatkozó tévhiteket és alkotmányozó hatalom jön létre ezen önszervezõdés kapcsán.

Szeged. 2008.08.05

Bene Gábor S.

A Magyar Nemzeti Bizottság 2006

Tiszteletbeli elnöke

ui: egy két kérdésben ma már árnyaltabb a véleményem, de nem kívántam változtatni az eredeti szövegen.