Csongrád Megyébõl: DECEMBER ÖTÖDIKE KAPCSÁN!

Csongrád Megyébõl: December ötödike kapcsán!

Magyarok!

Tanulmányoztam az állam fölötti, igazságos és méltányos jogrendünk hagyományát, s annak összefoglaló keretét és szimbólumát: a Szent Koronát!

Ahogyan az már köztudott: Mindannyian tagjai vagyunk itt a Kárpát-medencében ennek a koronának, amelynek ereje megtartott minket minden idõben.(Ahogyan Árpád fejedelem óta a Magyarok Szövetségének is tagja minden magyar, egyszerûen a születése okán, ha tud róla, ha nem!)

A Szent Korona múlhatatlan alkotmányossági elveit felhasználva, még esélye lehet a magyarságnak arra, hogy kiugorjon a globalista darálóból és megmaradhasson magyarnak.

Ha mindennek a széleskörû társadalmi felismerése megtörtént volna már 2004. december 5. elõtt, akkor az „igen” szavazatok rá is kényszeríthették volna az alsóházi képviselõket arra, hogy változtassanak a jelenlegi – egyébként de jure illegitim állam – (ál) törvényi szabályain.

A jogtalanság ugyanis nem alapíthatna jogot, de mi mégis, jogtalanságban élünk immáron már 65 esztendeje.

-Vizsgáljuk meg, miért váltak sokan szûkkeblûvé a Szent Korona népének tagjai közül?

Ha a népámító bolsi-kapitalistákkal szemben a magyarság alkotmányos tudata lett volna az erõsebb, akkor talán még az (ál) képviselõk is megérthették volna, hogy – nem csak szavazatszerzõ célzattal, hanem valóságosan is – vissza kell adják a külhoni magyaroknak (a nekik születésük okán kötelezõen járó), magyar állampolgárságukat.

A nagylelkû magyarság – Világszövetsége – lehetõséget adott az illegitim alsóház (ál) képviselõinek, hogy visszaadják a hazátlanság érzése helyetti jussukat azoknak, akik önhibájukon kívül lettek idegen államok polgárai. Ám a szûkkeblû magyarág – amely elvesztette a nemzeti önazonosság érzését, az együtt érzõ képességét, de alkotmányos tudatát is – december ötödikén nemmel szavazott. Ezzel a tettével elvonta – milliós nagyságrendû magyar embertõl – az õseik által is megálmodott, felépített és megvédett magyar hazához való tartozás érzésének (jogi) lehetõségét. Mindez, lélekben fájdalmat okozott ugyan, de nem tudott elvenni semmit ezektõl a büszke magyaroktól, hiszen bármi is történt, õk azt éneklik, hogy: „ha Mi így sem kellünk? Mégis maradunk: megmaradunk igaz, hû magyarnak!”

A nemzet és magyarellenes kormány erkölcstelen hazudozói tehát, éltek a médiabefolyásolás lehetõségével, s a Kádár-korszakban szocializálódott magyarokat, el tudták fordítani a testvéreinktõl, s az elõzõ polgári kormánynak pedig, még eszébe sem jutott az állampolgárság megadása. Pedig az MVSZ. tálcán kínálta fel a számukra a lehetõséget.

Az együttérzés képességének radikális csökkenését, a magyar lelkiség visszaszorulását, és az önsegítõ, alkotmányos tudat legyöngülését mutatja meg számunkra 2004. december ötödike.

- A „magyar lelkiségre” legyint a politika, különösen a liberálisok.

- A szocialisták nagyképûen nyilatkoznak: levette a kezét az országról a Nagyboldogasszony.

- A Fidesz sajnálkozva kommentálta, hogy: ez a demokrácia!

Tehát nem elsõsorban a szûkkeblû magyarság, hanem a politikai osztály felelõssége érhetõ tetten!

Nézzük hogyan alakul a további felelõsség?

Sajnálatos módon az érdektelen, lusta vagy elfoglalt távolmaradók törölték el, a nemzet 1956-ból eredeztethetõ jó hírnevét. Az Albert Camus által 1956-ról leírt követelményeket, most maga a magyarság e része szegte meg azzal, hogy igazolta a gyilkosokat. A szavazók egy másik része nem ment el szavazni azon indokkal, hogy legitimizálnák a törvénytelen államot. Pedig azzal a szavazással nem törvényesítették volna a – de jure illegitim – rendszert, hanem azokat hozták volna helyzetbe, akik nem hagyták el a hazát soha! A magyar haza azonban elhagyta õket 1919-ben, amit persze jóvátettek szüleink 1938-40-ben. A szûkkeblû és távolmaradó magyarság azonban elhagyta õket, 2004-ben! Vajon ezt mikor tesszük jóvá, közösen?

Csíksomlyón, 2005. pünkösdi búcsúján, így sóhajtott fel egy öreg székely: Istenem! Mivé váltak a Pesti Srácok utódai?

Másodsorban tehát a lusta, elfoglalt vagy érdektelen távolmaradóké a felelõsség!

Gyalázatos, öncsonkító tett volt ez. Lehet a politikusokat szidni, de ha a társadalom nem hinné el a politikai színház hazug szövegkönyvének a megosztásunkra irányuló mondatait, s elgondolkodnánk a szereplõk aljasságáról, akkor mindez nem történhetett volna meg!

Ismerem az önmentõ érveket is!

Nem engedik, hogy önálló gondolataid legyenek, mert Õk akarnak gondolkodni helyetted, s eközben elterelik a figyelmedet minden hasznos dologról. Nem engedik hozzád eljutni a fontos tudásokat, de minden lényegtelenrõl órákat beszélnek a televízióban. Nem akarják, hogy segíthess a testvéreiden, nem akarják a magyar nemzet egységesülését és erkölcsi megtisztulását. Azt akarják, hogy nyomja a lelkünket az a bûn is, amit az Õ gyalázatosságuk okozott. Mindez persze igaz, de ezek csak önmentegetõzések! Mert a nemmel szavazók egy része nyíltan nemzetgyûlölõ, de másik része megrémült a hazudozó (ál) szociál-liberálisok falra festett ördögétõl! Mivel is riogatta Kádár népét Furcsán Nyerenc a maffiavezér?

60 millió románnal! A tõlük való alaptalan félelem tette szûkkeblûekké a „nem” szavazókat!

Harmadsorban tehát a szûkkeblû magyarság alaptalan félelme és önzése a felelõs!

Nézzük hogyan alakul a további felelõsség?

Felmenthetõek-e nagylelkû és nemzetben gondolkodó magyarok a kudarc miatt?

Én még magamat sem mentem fel, pedig sok ezer aláírást gyûjtöttem és megtettem mindent, amit tehettem a szûkkeblûek meggyõzéséért és az érdektelenek mozgósításáért.

De sokáig fogok még szégyenkezni az anyaországi értelmiség helyett, hiszen a kicsire zsugorodott nemzet nem volt képes megfelelõen mozgósítani a társadalmat, és eltûrte az illegitim politikai bûnözõk mézes-mázos hazudozásait, vagy nyílt magyarellenességét.

Pedig aki nem ismeri fel, hogy azért tehetnek meg velünk mindent a politikai osztály tagjai, mert nem ragaszkodunk foggal-körömmel az alkotmányosságunkhoz, hanem beletörõdünk a (de jure illegitim állam) magyarnyomorító ál-törvénykezésébe, az elárulja õsei jogát!

A magunk (magam) felelõsségét is vállalni kell tehát!

Látszólag nem tartozik december ötödikéhez az alkotmányosság, joguralom és demokrácia kérdésköre, pedig nagyon is oda tartozik!

Emlékezzünk: Fidesz is sajnálkozva kommentálta, hogy: ez a demokrácia!

A demokráciáról papolóknak áruljátok el, hogy a többségi akarat nem biztosan igazságos.

A többség is tévedhet, tehát nem a többségi elv, hanem az igazságosság és méltányosság az, amely tisztességes és jogállami demokráciát teremt. Ráadásul a népszavazáson többségben voltak az igen szavazatok, ráadásul csalókkal és bûnözõkkel állunk szemben úgy, hogy õk fennen hirdetik a demokráciát és a jogállamiságot! Pedig valójában jogtan alibi-demokraták!

A demokrácia hamis változatait már régóta ismerjük. A „népi” jelzõvel ellátott: népellenes volt. A polgári jelzõvel ellátott polgár ellenes. A népinek csúfolt demokráciában az állítólagos népi többség alkotott jogot, ami persze nem volt igaz, mint ahogy ma sem a polgár akarata a döntõ a jogalkotásban. Az is diktatúra volt és ma is az mûködik. Csupán nagyobb létszámú a politikai színház társulata, több a tehetséges színész és több párt közül választhatod ki, hogy melyik csapjon be négy évig.

Minden percedet igyekeznek elfoglalni, butítanak, s közben átprogramozzák az agyadat.

Csak ez eredményezhette, hogy megtagadták - a nemmel szavazók, de a távolmaradók is - a nemzet határontúlra szorított részét! Gyalázatos, öncsonkító tett volt ez.

Ne hivatkozzunk a médiabutításra, mert azon már régen át kellett volna látni!

Ha a gyógyító hatású tiszta esõvízrõl nem tudod, hogy frakcionálva desztillálódott ivóvíz, de a legkülönbözõbb felesleges gyógy és szépítõszerekrõl, tisztító és bódítószerekrõl minden reklámot vagy híradást megnézel, akkor ne másutt keresd a hibát. Tudom, hogy a valós történelmünkrõl nem tanít az iskola, és mindenütt ott maradtak az õsbolsevikok, de ha nincsenek ott, akkor is Õk írják a történelmünket, s úgy gyaláznak bennünket, ahogyan csak bírnak. Mert hagyjuk! Mert elvesztettük a tudás és a hit egységét! Mert elfogadtuk, amit belénk tápláltak! S õk szajkózták is minden pillanatban: „Ami régi, azt el kell felejtened, hogy a mammon imádatára kielégíthesd a vásárlási függõségedet, mert az egyszerû boldogságérzet helyett mûvi és naponta eldobható, filléres boldogságokat kell venned.”

Mindezt azért, hogy a fogyasztói társadalom végül önmagát is feleméssze, elfogyassza!

Szûkkeblû és érdektelen magyaroknak is üzen ez a nap.

Álljanak talpra! Becsüljék meg magukat, mert emberek õk is és nem programozott robotok! Zavarják el azokat, akik programozni akarják õket, s nézzenek a napra, de ne nézzenek többé (butításukra rendelt) televíziót! Mindent megbocsátanak nekik a határontúli testvéreink, csak vegyék észre, hogy az együttérzés képességét, a magyar lelkiséget, az önsegítõ, alkotmányos tudatot, azért veszik el tõlük, hogy elpusztuljanak! De ha õk kipusztulnak, akkor mi is!

Kedves Magyar testvéreim! Jusson eszünkbe egy imádság:

„És melegítse fel szívedet,

Hogy lehess meleget adó forrás

A szeretetre szomjazóknak….”

Ne hagyd a dagadt ruhát másra, de hass másokra is, hogy legyenek folytatói a magyar küldetésnek. Értelmes munkát végezz és dolgozz úgy, ahogyan régen: ahogy a csillag megy az égen. Ahogy József Attila, Babits, Petõfi kérte. Beszélj úgy, ahogyan Pécsi Blanka, vagy mostanában Kállai Eszter tanít. Vedd észre, hogy a pénz csak elvadít! Alkoss, hogy gyarapodjon a magyar tett, és ne maradjon árván a gondolat. Alkoss, hogy büszkén kihúzhasd magad, ahogy végignézel az alkotásodon, mert nem vagy kiválasztott fajta, de ott dobog a magyar szívben és a magyar kõben a küldetéstudat.

„És legyen áldott támasz karod

A segítségre szorulóknak!

Legyen áldott gyógyír szavad

Minden hozzád fordulónak! „

Az imádság után, ne feledkezzünk meg a fõbûnösrõl!

A harmadik köztársaságról szónokló langaléta politikai ripacs és hiteltelen pártja, már el is felejtette: egykor Vorosilov volt az, aki magához hívatta az akkori miniszterelnököt és megzsarolta: ha nem szavazzák meg az 1946. évi I. törvényt, akkor minden élelmiszert, minden szem gabonát és élõállatot kivisznek az országból. Az így született köztársaságot hirdeti a magyargyilkoló, Apró Antal unokájának férje. Aki maga is magyargyilkoló. Lehet nem a tetõrõl géppuskázott a fegyvertelen tömegbe, de emberéletek ezreit vette el a „demokratikusnak hazudott” kormány gazdasági, egészségügyi, rendészeti és szinte minden intézkedésével.

Ez az embernek látszó lény, vajon miért emlegeti folyton a fenti módon létrejött – jogilag törvénytelen – és a tevékenysége okán lassan banános jelzõvel illethetõ köztársaságot?

Szédítõ a történelmi párhuzam:

A „törvényes, jogállamról és köztársaságról hazudozó” politikusok és a Vorosilovnak való behódolás, ma pedig, a globalistákkal való kollaboráció és a köztársaság emlegetése. Emlékezzünk csak! Mivel is riogatta Kádár népét Furcsán Nyerenc maffiavezér?

60 millió románnal! A történelem így ismétli önmagát. Bár most nem volt a nyakunkon a Vöröshadsereg, a bolsevik erõszak azonban még hadsereg nélkül is megrémítette és megzsarolta a lakosság egy részét. Ám csak a gondolkodásról leszoktatott részét.

Ez a langaléta tolvaj felébresztette a Kádári korszak suttogó propagandáját, irigységét.

De újra elültette a szívekben, a bármi áron, de mindent túlélni akaró megalkuvást is. Elõvarázsolta az emberi gonoszság gyalázatát. A közjó helyett az önzést. A nemzeti érzés helyett a gazdagodás mítoszának – szinte aranybornyú imádatát – vezette be az országba.

Ráadásul visszatértek a régi igazodási minták is. Az emberek félteni kezdték a biztonságukat, visszavettek a közéleti aktivitásból és lemondtak a szolidaritásról. A társadalom visszazuhant – a felületes szemlélõ számára, szinte észrevétlenül – a Rákosi-kádár korszak diktatúrájába.

Legyen ez a nap mementó, a számunkra!

Legyen az öncsonkítás fájdalmának emléknapja!

A nemzetellenes politikai osztály tagjainak csak azt kívánom, hogy érezzék át a tettük súlyát!

Érezzék minden pillanatban, érezzék életük végéig a felelõsség és részvétlenség gyalázatát.

A szûkkeblû és érdektelen magyaroknak hozzon ébredést és megvilágosodást ez a nap.

Hozzon számukra fájdalmat, de kijózanító fájdalmat kívánok, amely elvezet az alkotmányos tudat, a magyar lelkiség, és az együttérzés egységéhez.

Számunkra, akik a nemzetépítõ munkát vállaltuk legyen ez a nap: figyelmeztetõ!

De minden nap, minden tevékenységünk közben mondjuk el magunknak: Alázat, alázat, alázat!

Mert csak minden tisztességes magyar ember (alázatos) nemzetszolgálata révén erõsödhetünk meg!

Csak a világosan látó és öntudatos nemzet képes megszervezni önmagát!

Csak a tetteket mérlegeljük mindig, s ne a szónoklatokat!

És végül, nyújtsunk kezet minden magyarnak, mert kevesen vagyunk, és szükség van minden kézre a nemzetépítõ munka során.

De ne legyenek elõítéleteink, mert az, a megosztás malmára hajtja a vizet!

A suttogó propaganda gyalázkodása ellen a másik magyar felemelésével védekezzünk!

Vissza kell szereznünk a magyar Szent Korona alkotmányos tudatát,

mert a jogszerûség érzése vezet a magyar Szent Korona misztériumához,

és a magyar nemzettest tagjai közötti Szent Koronás harmóniájához.

Vonjuk le õszintén december ötödike tanúságait és tanuljunk belõle!

Úgy legyen!

Szeged. 2009-12-01 Dr. Bene Gábor S.

Ui: azoknak, akik nem osztoznak a véleményemben, ajánlom az Európai Egyezmény 10. cikkét:

"Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához.

Ez a jog magában foglalja a véleményalkotás, tudósítások, eszmék megismerésének és átadásának szabadságát, országhatárokra való tekintet nélkül, és anélkül, hogy ebbe hatósági szervnek joga lenne beavatkozni. ..."