A „szocik” FOSZTOGATNAK, s nem OSZTOGATNAK?

A „szocik” fosztogatnak, s nem osztogatnak?

Bevallom: a 17 ezer forintos „nyugdíjemelés” óta biztos vagyok abban, hogy elõbb-utóbb osztogatni is fognak a hatalombitorlók. Nem szeretnék ugyanis, ha kiesne a szájukból az állami csecs, amin eddig nagyon jól elvoltak. Szinte közhelynek számit, hogy a haramiakormány a túlélésre játszik és e-közben készíti elõ a szociális bombát annak a Fidesznek, amely eddig õket – általam csak gyanított okból – nem távolította el a hatalomból. Mindez azt jelenti, hogy a kormány ügyesen alá fogja támasztani egy kis osztogatás látszatával azt, hogy íme a válságkezelés sikeres volt, s már adni is tudunk egy kicsit. Aki képes bepillantani a politika kulisszái mögé, annak a gondolataim nem lehetnek ismeretlenek.

Igaz, hogy most a pártok politikai tevékenységét vettem górcsõ alá annak ellenére, hogy magam is vallom Széchenyi gondolatát: a pártoskodás megosztja a nemzetet. Ám sajnos a politikai palettán hiányoznak a nemzetépítõk, de tülekednek a pártok! Lehetséges, hogy ezért biztatnak mindenkit a pártalapításra a megmondóemberek?

Szili Katalin távozása az Országgyûlés élérõl nem véletlen és maguk a „szocik” is tudják, hogy szükségük lesz egy olyan személyre, aki majd hitelesíthet egy új vagy átalakult pártformációt. Azzal ugyanis, hogy a Fidesz nem állt a Gyirán-féle aláírásgyûjtés mögé – amelynek a tétje a pártlisták megszüntetése volt – elveszett a lehetõsége annak, hogy csak a nemzeti erõk kerüljenek be a következõ parlamentbe.

Ha csak a 176 választókerületben választhattunk volna képviselõket, akkor nem valószínû, hogy a „szocik” parlamenti képviselethez jutottak volna, s így a Fidesznek – ha nem akarta volna szándékosan elveszíteni a választók bizalmát – mindenképpen teljesíteni kellett volna azon népakaratot, amely õt kormányra emeli. A jelen helyzetben viszont hatalmas lehetõséget biztosítottak a „szociknak”, hogy újra kezdjék az ámítást és akár egy Bokros Lajos mögé felsorakozó MDF és az SZDSZ maradékával feldúsított új MSZP, jöjjön létre. De az sem kizárt, hogy akár egy Német Miklóst is elõhúzhatnak a cilinderbõl, s ezzel megúsznák a teljes csõdöt. Erre utal az is, hogy Szili Katalin nyilatkozata szerint politikai indítékok, személyes és lelkiismereti okok alapján mondott le. A gondolataimat csak megerõsíti az, hogy az utódot – Katona Bélát – 319 igen és 22 nem szavazattal választotta meg azon Országgyûlés, amelyrõl józanul gondolkodó ember tudhatja, hogy semmiféle legitimitása nincs! Még a választási csalásban nem érdekelt Fideszesek jó része is megszavazta az illegitim Országgyûlés új elnökét. Pedig ha most nem szavaznak, akkor csak a hitelességüket növelik, s a haramiakormány további látszatmûködését és a szociális bombagyártását fékezhették volna le. A Fidesz tehát bambán hagyja, hogy a részükre szociális bombát elõkészítõ „Bajnai és társai bûnszövetkezet” tovább mélyítse a magyar társadalom válságát, a gazdaságot megkötõ béklyók még szorosabbá váljanak, a közvagyon tovább soványodjon, az MSZP, pedig túlélje a Fletó-féle országlás („szocikat” leleplezõ) idõszakát, mert a feledés homálya miatt a társadalom csak az utolsó „pozitív kormányintézkedésekre” fog majd emlékezni!

Mindez a gyakorlatban megakadályozza egy tisztességes baloldali párt létrejöttét. Megakadályozza a valamennyiünket tönk szélére juttató gazdaságpolitikai mohóság, valamint a kapzsi politikai hazugok ellehetetlenülését. A kormány álságos tevékenységét értem, de vajon mely politikai indítékok és személyes vagy lelkiismereti okok magyarázzák meg az ellenzék tevékenységét?

Szeged.2009. 09. 21. Dr. Bene Gábor S.