A hatalombitorlókat értem a nemzeti oldalt nem!

AZ ÉRDEKVEZÉRELT TUDATLANSÁG MEGNYILVÁNULÁSAI.

A hatalombitorlókat értem…

... a nemzeti oldalt akarva-akaratlanul a megosztókat viszont nem. Mert szerintem nincs baloldal és nincs jobb! Csak tisztességes és tisztességtelen ember és szervezet van! Széchenyi szerint: a pártoskodás megosztja a nemzetet. A megosztás pedig nem magyar érdek! A megosztás idegen érdek, s idegeneket kiszolgáló egyéni érdek. Ne osszuk meg magunkat!

„Aki tudja, csinálja jobban, vagy hallgasson!”

A szégyentõl ég az arcom. Ma tértem haza külföldrõl, s máris rámdõltek az elmúlt két hét arculcsapásai a nemzeti oldal részérõl, s a cinkos elhallgatás a hatalombitorlók oldaláról.Az utóbbira számítottam, az elõbbi miatt szégyenkezem. Igen. Én szégyenlem a nemzeti oldal vádaskodását és csúsztatásait!

Ha igaza is lenne mindenkinek - aki most támadja a Magyarok Szövetségét -, akkor sem lenne szabad elfelejtkezni arról, hogy ez (mint társadalmi önszervezõdés) valójában a nemzetépítés feladatára szervezõdött és nem politikai önjelöltek, konjunktúra kihasználók és zavarosban halászó megmondóemberek kiszolgálására. A nemrégen megválasztott elöljáróság nem politikusok gyülekezete, hanem önkéntes munkavégzõk, akik a nemzet oltárára tették a pénzüket, szabadidejüket és a tudásukat.

Ez a jelenlegi, összehangoltnak tûnõ támadás viszont az MSZ sikerességét mutatja. Képtelen ugyanis lenyelni a Magyarok Országos Gyûlésének sikerét a hatalombitorlók népes tábora. De ugyanígy képtelenek erre az eddig sikertelen, vagy csak alacsony eredményességû nemzeti szervezõdések is. A kb. 250 ezer ember megjelenése az Országos Gyûlésen begyorsította a támadásokat. Bezzeg ha csak 2-3 ezren lettünk volna….

Minden nemzeti oldalról jött támadás leleplezõ jellegû, azt bizonyítja, hogy ezek az alacsony sikerszintû szervezetek képtelenek az alázatra, az összefogásra. A nemzeti ügy aprómunkáit elvégezni sem tudó csapatok eredménytelen vezetõi pedig, egyrészrõl nagymellénnyel és máris "politikusként" inkább csak támadnak, mint sem leülnének tárgyalni, s tisztességes megállapodással egyesítenék a nemzeti erõket. A Magyarok Szövetsége semmilyen tárgyalás elõl nem tér ki és nem támadja a nemzeti oldal egyetlen szervezetét sem, pedig vannak olyanok, akik erre biztatják õket.

A sikertelenek félnek a sikerestõl, s alaptalanul tekintik vetélytársnak azt a potenciális szövetségest, aki tanult a nemzeti oldal pártoskodásainak és a civilek által elkövetett eddigi hibákból és nem kívánja az eddig eredménytelennek bizonyult utakat megismételni, hanem új - valóban nemzetépítõ - lehetõségeket keres a végsõ cél: a jogállam, illetve a történelmi alkotmányhoz való visszatérés megvalósításához.

Ez a támadás a naiv, félnaiv és álságos nemzeti oldalról, valamint a hatalombitorlók teljes bösztörpusztai rendezvényelhallgatása és közben a rendezvény látványos utaztatási látszattámogatása a hatalom részérõl: felismerhetõen bolsevik típusú ármánykodás.

A MÁV és a Volán részére - még a kedvezményes jegybiztosítás esetén is -, komoly bevételt biztosított a rendezvény, amelyet az állambiztonságiak elõre feltérképeztek, s valószínûleg mérlegelték azt is, hogy mennyiben tudja hitelesíteni vagy elhitelteleníteni a rendezvényt az, ha letiltják a különjáratokat, ha akadályokat gördítenek a rendezvény elé, ha elmozdítják az állásából Vukics Ferencet.

Az állambiztonsági szervek nem hülyékbõl állnak, s közülük sokan komolyan hisznek abban, amit az érdekvezérelt tudatlanságban szenvedõ Szili Katalin írt válaszában: "A Magyar Köztársaság alkotmányos keretek között mûködõ demokratikus jogállam. Magyarországnak demokratikus elveken nyugvó alkotmánya van. Így az alkotmányos rend helyreállítására vonatkozó követelésük alapjaiban kérdõjelezhetõ meg."

Nem kívánom hosszasan elemezni a mondatokat, de talán annyit, hogy a jogfolytonos magyar állam nem köztársaság, a magyar alkotmányos kereteket 1949-ben, de 1989-ben is elhallgatták a magyar társadalom elõl, s egy ránkerõszakolt idegen jogrend alatt élünk. Egy erõteljes látszatdemokráciában és nagyon megkérdõjelezhetõ jogállamiságban, amely sokkal inkább következménynélküli a hatalombitorlók számára és diktatúra a magyar jogrendhez ragaszkodók számára.

Valóban van nekünk demokratikus és hagyománytisztelõ elveken nyugvó alkotmányunk, csak éppen letagadják és helyettesítik egy „buherált és álságos” 1949-es keltezésû alaptörvénnyel, amelyet még népszavazásra sem mertek bocsátani, s amely minden magyar jogi hagyománnyal szemben áll, s így az alkotmányos rend helyreállítása a legfõbb kötelességünk!

A hatalombitorlók tehát sunyítanak és áltudományoskodva lenézik a szándékainkat. Ez viszont részükrõl teljesen természetes, mert féltik az „erkölcstelenül szerzett zsákmányt”! A magát nemzetinek nevezett oldalon viszont érthetetlen a félelem, mert aki csak egyszer meghallgatta Vukics Ferencet az tudja, hogy a titkosszolgálat nem küld át a nemzeti oldalra olyan karizmatikus embert, aki valódi erõt tud szervezni, aki valóban képviseli a „Magyarnak lenni, büszke gyönyörûség” gondolatiságát, aki erõsíti a nemzettudatot!

Még abban az esetben is, ha lenne alapja azon vádaknak és csúsztatásoknak, amit olvastam és hallottam ügynököktõl és javarészt irigykedõ nemzeti gondolkodóktól, mégiscsak azt kellene a vádaskodóknak vizsgálni, hogy milyen eredményt produkált az õrnagy úr!

Több írásomban próbáltam felhívni a figyelmét a Magyarok Szövetségét támadó személyeknek arra, hogy az ellenségképet ott kell keresni, ahol nem folyik nemzetépítõ munka! Vannak az ún. nemzeti oldalon szépszámmal olyanok, akiknek roppant foltos a múltja és a jelenben sem tesznek meg minden tõlük telhetõt a nemzet egységesítéséért, sõt inkább a megosztásban érdekeltek. Az MSZ nem érdekelt másban csak a nemzet önszervezõdésében és az érdekérvényesítõ képesség mielõbbi megerõsödésében. A jelenlegi lakosságnak vagy népnek a politikai szervezettsége alacsony fokú, s csak a világosan látók és józanul gondolkodók önszervezõdésében rejlik az az erõ, amely képes kimozdítani a hatalombitorlók alól az összerabolt vagyont és a de jure illegitim állam "eltérített" intézményrendszerét. Az elsõ olyan csoportosulás jött létre Magyarországon, amelynek tagjai nem csak nemzetépítõ munkára jelentkeztek önkéntesen, hanem elutasítottak minden egyéni érdeket, s a közjó elõmozdítására szerzõdtek, nem pártpolitikai alapon!

Nem kívánnak képviselõkké válni, hatalmi tényezõként is csak a magyarság érdekképviseletre való alkalmasságát akarják elérni, s közjó érdekében is fellépni képes - politikailag szervezett népet -, mint a valóban egységessé szervezett nemzeti erõt kívánja mozgósítani.

Lehetséges az is, hogy rossz emberismerõ vagyok.

S, az is lehetséges lenne, hogy minden jószándékom ellenére rossz ügyet szolgálok?

Az általam nagyon tisztelt Mihályi Molnár László írja: „Nem lehet mindent összetenni, egyberakni, bár mégoly szép gondolat is lenne, de soha nem voltunk egységesek, sem a honfoglaláskor, sem 1848-ban, sem 1956-ban... és egyáltalán nem 1989-ben !”

Erre a válaszom: Mindez igaz, de nem jelentheti azt, hogy ne törekedjünk erre!

Posta Imre barátomat idézem:

„Kritizálni és mocskolódni a legkönnyebb. A Jobbik elkezdett valamit és ma már messze jár. Meg kell nézni hol is? Az MSZ ugyanebben a cipõben topog. Ígértek valamit, s nem biztos, hogy az összejött. Tanulnak belõle, s újra csak tanulnak a következõ tapasztalatból. Soha nem lesz nemzeti egységre esély, ha a kifogások kerülnek túlsúlyba a munkás kezek helyett. Aki tudja, csinálja jobban, vagy hallgasson! Sok tekintetben értjük félre egymást, mi emberek, s néha tényleg a rosszindulat is munkál bennünk, ez is igaz, de nem kellene tovább feszíteni a húrokat, s ellenséget keresni ott, ahol a barátok is vannak. Az árulókat ki kell vetnünk magunk közül, és ez meg is történik azt hiszem az MSZ-ben és a Jobbikban, de a Gárdában is, mert akkor van értelme a munkánknak.

A hibákra fel kel hívni a figyelmet és dolgozni kell azon, hogy kijavítsuk azokat.”

Hozzáteszem, hogy csak az hibázik, aki csinál is valamit!

Olvassátok el a A Psalmus Hungaricus kapcsán - írt gondolataimat! Érdemes!

Szeged. 2009-09-08 Dr. Bene Gábor S.