VALLÁSBÉKE, CSAK BÖZÖDÚJFALUN?

VALLÁSBÉKE, CSAK BÖZÖDÚJFALUN?

Mementóként mered ki a vízbõl a templom egykori tornya. Az elárasztott falu emlékét márványtábla õrzi, amelyen a lakosok nevei és a faluban gyakorolt vallások szimbólumai láthatók. Sükösd Árpád 1995-ben emelt emlékmûvén áll következõ:
"A tó fenekén Bözödújfalu nyugszik, 180 házának volt lakói szétszórva a nagyvilágban ma is siratják. A diktatúra gonosz végrehajtói lerombolták, és elárasztották, ezzel egy egyedülálló történelmi-vallási közösséget szüntettek meg, melyben különbözõ nemzetiségû és felekezetû családok éltek együtt évszázadokon át, egymást tisztelve, és szeretve, példás békességben. Immár a katolikus, unitárius, görög katolikus és a székely szombatosok fohászai örökre elnémultak. Legyen e hely a vallásbéke helye és szimbóluma."

Ha a vallási megosztottságunkat ismét megtapasztalom, akkor mindig ez a kép jelenik meg elõttem. Mennyi ilyen és hasonló magyar különlegesség létezik, amely csak ránk – intoleráns, fasiszta, rasszista népre – jellemzõ. Az elõbb felsorolt és a politikai „elit” által sûrûn használt hamis jelzõk azért is nagyon veszélyesek, mert belénk sulykolják azt, ami soha nem volt ránk jellemzõ. Sõt mindig is, éppen az ellenkezõje jellemezte a magyarságot, bizonyíték erre az emléktábla igazsága is. Sajnos a szavaknak valóban van mágiája, s így ez „kormányzatinak” is mondható feketemágia, bizony ránk telepedett és belénk is ivódott, bár a küzdelem is elkezdõdött ellene. Sokan nem értették: miért szüntette meg a Magyarok Szövetsége a vallási tagozatot, pedig ennek csak egy oka lehet. Nemcsak a pártoskodás osztja meg a nemzetet, hanem vallási különbözõség is. Pedig a nemzet tagjának számít valamennyi vallás híve, de még az ateista is. Nem szabad arra figyelnünk, hogy mi az ami elválaszt, hanem csak arra, ami összeköt. Nem szabad a lelkiismereti szabadságot a nemzethez tartozás kérdésével összekeverni. Nem szabad a vallási kizárólagosságot szolgálni, mert az visszaüt és az biztosan a sátán megosztási tervének a része. Minden egyház türelemmel és példamutatással tartsa meg a híveit és csak így „toborozzon” újakat!

A Magyarok Szövetsége nem megosztó szervezet, nem vallásalapító közösség, hanem a társadalmi összefogást segítõ szolgálat. A Magyarok Szövetsége minden vallás tagjait várja, mert nemzetépítõ munkát vállalt, azaz a népet kívánja politikai nemzetté kovácsolni. A nemzet ugyanis nem valamilyen magyar sajátosság. Nem is elavult és kidobásra szánt ideológiai kacat, nevetség tárgya, nem a politikai színház újabb és trükkösebb szereplõgárdája, hanem a nemzet: maga a politikailag szervezett nép. Mert vannak ugyan a mai Magyarországon politikailag szervezett csoportok – mint pártok – de a taglétszámuk nem haladja meg a 60-70 ezer fõt, s ezek sem valódi mellérendelésben mûködnek, mint ahogyan a nemzet tagjainak dukál, hanem keményen mûködõ párt hierarchiában, azaz alá és fölérendeltségi viszonyban. Ha még azt is hozzátesszük, hogy ezen szervezetek nem alulról szervezõdve jöttek létre, hanem kifejezetten felülrõl indítva és irányítva születtek meg, akkor világossá válhat az, hogy mi szükség van a politikailag szervezett népre: azaz a nemzetre.

Ezért van az, hogy a média csahosai állandóan arról beszélnek, hogy ha nem tetszik a „rendszer”akkor alakítsunk pártot és mérettessük meg magunkat a választásokon. Pedig maga a választási komédia is, csak arra való, hogy a politikai színház szereplõi felléphessenek és eljátszhassák azon szerepeket, amelyeket a nagy „rendezõ és forgatókönyvíró” elébük tett. A nézõ pedig eddig mindig elhitte, hogy Õ is szereplõ ebben a kutyakomédiában, ahol csak az számít: hogyan fizettessék meg a nézõvel a belépõdíjat? Hogyan fosszák ki a ruhatárnál, és hogyan büntessék meg a színházi parkolóban? Persze még az is felmerülhet, hogy a hiszékenyebbekkel megvetessék az egész éves színházi programtervezetet, esetleg még bérletet is, sõt azt is elhitessék vele, hogy maga a színház mûködése is az Õ kis támogató befizetésén múlik.

A politikai színház mellett – sajnos – mûködik egy vallási koncerterem is. A vallások egy része itt ad koncertet a publikumnak és itt legalább értékek is vannak. Lélekemelõ és közösségépítõ gondolatok szárnyalnak, nevelési célzatú elõadások, oktatási intézmények és óvodák mûködnek az egyházak kezelésében, s így õk nem csak a látványra és a hívek becsábítására törekszenek, hanem adnak is valamit a perselypénzért. Az elesettek támogatását, a lelki vigasztalást, pedig szinte kizárólagosan végzik. Vannak azonban olyan szekták is, amelyek éppen a többi vallásos szervezet hibáit ostorozva szedi be az egyházi tizedet, s még a lelki megfélemlítés legrafináltabb eszközeit is felhasználja a burkolt haszonszerzés érdekében.

Az egyházak egyes vezetõi és maga az alsópapság sem volt mentes a bolsevik rendszer besúgókat beszervezõ gyakorlatától, s a megtisztulást és a besúgók erkölcsi átvilágítását egyetlen egyház sem vállalta fel, pedig Isten embereinek ez a lépése az egész társadalom számára lehetett volna példaértékû. S így az emberek joggal pártoltak át más egyházakhoz vagy szektákhoz, de az sem ritka, hogy ateistává válva, megtagadták a szolgáival együtt a Jóistent is. Az elsõ lépés a magyar nép számára, hogy – ellenállva minden megosztási kísérletnek – visszataláljon a nemzeti identitáshoz és etnikai származásától függetlenül, felismerje: csak a politikailag szervezett nép tudja érvényesíteni akaratát azokkal szemben, akik a romlásba és az erkölcsileg is elszegényítõ válságba sodorták az országot és annak dolgosan tisztességes népét is.

A Magyarok Szövetsége tehát nem akar sem pártos, sem vallási megosztást az országban. Ismeri azonban a realitást és ezért a maradék nemzethez szól a néplélek nyelvén. Önkéntesei persze nem egyetemi tanárok – bár nagyon sok képzett ember is van köztük – így, sokszor nem egyértelmûen, nem a legmegfelelõbb módon szólítják meg az embereket, de tagadhatatlanul nemes céllal és nemes elkötelezettséggel.

Azok az álságosan liberális és füllentõsen szocialista kritikusok, akik ezt felismerték, nem is engedik át a róluk szóló híradásokat és egyrészt „magyarkodó” õsbunkóknak, vagy – és ez csak szándékos lehet – primitív valláselleneseknek bélyegzik õket. A Magyarok Szövetsége valóban sokrétû és összetett csoportosulás, de nem vallásellenes és nem õsbunkó. A tapasztalatlanságukból eredõen persze követtek el kisebb hibákat, de ezt – tisztességes szemlélõ – nem róhatja fel nekik, mert a nemzetépítés tiszta szándékával jöttek és azt az ûrt próbálják betölteni amely már régóta tátong a magyar társadalom szerkezetében. A magyarországi vallások vezetõit pedig arra biztatom, hogy keressék a kapcsolatot a Szövetséggel. Ha Bözödújfalu vallásbékéje messze is esik a mai egyházvezetõi gondolkodástól, holnap már biztosan elõnyt élvez az a vallás, amely elõször áll ki a nemzetépítés pástjára. Az a párt és azaz egyház lehet esélyes a jövõ befolyásolására, amely elõször mondja ki, hogy nemcsak a közjó nemesei – tehát a Magyarok Szövetségének önkéntesei – hanem az egyházunk papjai is szolgálni kívánják a népet nemzetté emelõ gondolkodást és minden tisztességes erõvel együtt kívánjuk a politikai nemzetet szétdaraboló gátakat lebontani.

Dr. Bene Gábor S.