A tudás és a hit egysége.

A tudás és a hit egysége.

Akkor kezdett elromlani a világ, amikor a tudást és a hitet egymással szembe állították, s a szabad akaratú önzés szembeszállt az isteni önzetlenséggel. Elhitették az emberi porszemmel, hogy "evett a tudás fájáról" és így önmegvalósítását - a krisztusi önfeláldozás példája helyett - a mások könyörtelen feláldozása árán beteljesítheti. Ez vezetett a temészetjog tagadásához, a természeti népek kiirtásához és a rabszolgatartók "modern világának" alibi-demokrácia elméletéhez, amelyet ma is "vérrel és vassal" terjeszt az egykor indiánokat lemészároló: világcsendõr.

A teremtés csak képletesen tartott hat napig és csak képletesen ért véget a hetedik nap pihenésével, mert a világ azóta is változik, s a valódi teremtõ erõ folyamatosan tovább mûködteti. A szeretet sokak számára csupán egy érzés, de valójában maga a teremtõ erõ, amelyet Istentõl kaptunk, amikor a saját képére formált bennünket. Az érzelem egy olyan magasabb rendû tulajdonságunk, amely lelkialkatunk és személyiségünk függvénye, de nem lehetséges sem klónozni, sem átadni a modern világ robot rendszere számára. Érzelmi világunkat, lelki mûködésünket nem lehetséges modellezni még a „mindentudó” számítógép segítségével sem, pedig a közösségi létbõl kiszakított emberiség egyes egyedeinek önzõ érdeke nagyon is szeretene, irányítható érzelemmel beprogramozható robotokat.

Az alkotás valójában a teremtõtársak, azaz Isten és ember közös produktuma.

Az önzés is belejátszik tehát az alkotásba?

Valószínûleg az emberi önzés és az Isteni önzetlenség aránya az, amely ebben a viszonylatban döntõ lehet.

Sokan várják az isteni jeleket, a csodákat és a kapcsolatteremtést Istennel, hogy valamiféle kapaszkodót szerezzenek a modern világ elembertelenedett kavalkádjában, s megtalálják az ellenszert a saját - egyébként fel sem ismert - önzésük ellen. Kapcsolatot pedig csak önmagunkban - a lélek által vezérelt gondolatokon keresztül az elménkben - teremthetünk Istennel, aki társává emelt minket, embereket. Sokan vannak kiknek ez teljességgel érthetetlen és nem is képesek elfogadni, mert az eddig birtokukba került "tudás" mindezt nem támasztotta alá, s azon információkat, amelyek ebbe az irányba vitték volna a gondolkodásukat, módszeresen elhallgatták elõlük. Ha valaki részt vett a Magyarok Szövetségének közösségépítõ rendezvényein, vagy a pomázi Magyar Várban megtapasztalta - velem együtt - a fényünnep végén a parázson való átkelés élményét, akkor a hit és a tudás összekapcsolódásának felejthetetlen pillanatát élhette át, s ráérezhetett arra, hogy sohasem hagy egyedül bennünket az Isten.

A keresztény tanítás lényege az Istenben megtestesült önzetlen szeretet. Isten tehát nem szakállas bácsi és nem a haragvó természet, hanem maga a végtelen szeretet.

A szeretet, amellyel naponta találkozunk, hiszen bennünk van még akkor is, ha nem akarjuk. Alapvetõen tehát minden ember jó és a lelkébe van ültetve a szeretet, csupán nem ismeri fel a jelentõségét, nem érti ennek Isteni minõségét.

A közösség és a nemzet létrehozásának, mûködtetésének feltétele az önzetlenség, vagyis az egyéni érdek feladása egy magasabb rendû érdekegység kedvéért. Ez az érdekegység a legnagyobb mértékben érdeke az embernek, tehát még önzõnek is nevezhetem azt az önzetlenségemet, amelyet én mint ember, képes vagyok felmutatni a közösség érdekében végzett tevékenységemmel.

Az Isteni Önzetlenség azonban szemernyire sem lehet önzõ, mert mindig áldozatot vállal és soha nem várta el a teremtõtársává emelt embertõl a tökéletességet, hiszen egyedül csak õ lehet a tökéletes. Az önzés-önzetlenség helyes aránya lehet az a lelki útravaló, amely meghatározza egy ember alkotóképességét, lelkialkatát, érzelmeit.

Nagyon érdekes az emberi alkotás folyamata, amely a tudatunkban jelenik meg. A gondolat teremtése látszólag minden elõzmény nélkül bukkan fel a semmibõl, pontosabban a rejtélyes tudatalattiból, amelyet az õsi magyar hagyomány lélekként ismer. Ha megvizsgáljuk, hogy gyûlölet révén alkothatunk-e, akkor kiderül, hogy a gyûlölet alkalmatlan az alkotásra, de rombolásra annál inkább. A jó gondolat tehát Istentõl származik, aki teremtõtársát a lelkén keresztül szólítja meg és egy másik dimenzióból érkezõ rezgés impulzussal indítja be a gondolatot, s ez a rezgés jelenik meg a tudatban gondolatként. A megismerés megszokott eszközeivel megközelíthetetlen a gondolat, de ennek révén mégis kapcsolatban állunk az isteni világgal, ha akarjuk, ha nem.

Az emberi elme tehát sokdimenziós vevõrendszer, ami olyan dimenziókból kap hatásokat, ami más módon érzékelhetetlen a számunkra, ez tehát a teljesen isteni dimenzió, amit sokan tudatosan elnyomnak magukban, mert a hitet valami tudománytalan és szégyellnivaló dolognak gondolják, hiszen ezt tanították nekik és így "szocializálódtak"!

Pedig az ember õsidõk óta keresi a kapcsolatot egy olyan intelligens létezõvel, akit a világ nagy elrendezõjének tart és közben nem veszi észre, hogy az Isten mindig vele van, mindig vele alkot és teremt, s igyekszik jobbítani a világot, a lélek, s a gondolat útján.

Ha mindez így van, akkor honnan törnek elõ belõlünk a rossz gondolatok?

Az a fa, amely rossz gondolatot terem, csupán az ember önzésébõl fakad. S mivel gyümölcseirõl ismerszik meg a fa, nem biztos hogy az egész modern világ egy kivágandó fa, amely csak rossz gyümölcsöt terem. Ám ha nem gondozzák a fát, akkor elvadulhat.

Ezért mondom én azt, hogy az internet nem az ördögtõl való, mert ha használható is a rosszra, de az önzés-önzetlenség szempontjából mindig az önzetlenség, azaz a Jóisten és a szabad megismerés felé viszi el a dolgokat. Mert a felismerés - hogy a világ rossz irányba fordult - csak akkor következhet be, ha elegendõ igaz információ juthat el az emberekhez.

Hála néked Uram! A tudás és a hit egysége rövidesen helyreáll, mert az emberi (igaz és hamis) információkból ma szabadon válogathatunk az interneten, s emberi elme vevõrendszerével kapjuk a tisztán igaz információkat az isteni dimenzióból. A materialista is csak hisz az anyag felsõbbrendûségében, de nem tudja azt bizonyítani. Nekünk pedig elég a tudásunkon alapuló hitünk, s a szeretet - mint isteni létezés - amely a legfõbb bizonyíték.

Szeretettel: Bene Gábor S.

.