Hogyan jutottam el a Magyarok Szövetségéhez?

Hogyan jutottam el a Magyarok Szövetségéhez?

Arra kérlek kedves olvasó, hogy figyelmesen olvasd végig a fejtegetésemet és ne dobd el azonnal az írást, mert lehetséges, hogy a végén egyetértünk!

Egy internetes fórumon olvastam a pártokról egy sajátos megnyilatkozást:

"A lyukas cipõm sem bíznám rájuk, nemhogy egy országot."

Kiérdemelték-e a sommás ítéletet?

Szomorú az, hogy a társadalom - nem véletlenül gondolkodik így -, s ezen már csak akkor tudunk változtatni, ha valóban mélyreható változások lesznek az alkotmányosság, politika, gazdaság és az erkölcs területén. A választásokon a társadalom tagjainak nagy része nem fog majd szavazni, mert mint mondják: „nincs kire szavazni” és aki csatlakozik valamely párthoz, az elveszíti függetlenségét, veszélybe kerül a tisztessége, leírják a munkahelyén, a lakóközösségben vagy a baráti körben, mert tisztátalanná vált, mint a páriák!

Ezért kellett egy új szellemi irányzat és egy új politikai magatartásminta ahhoz, hogy az 1990 után vesztessé vált tömegekhez is eljuthasson a magyar nemzeti gondolat és egyúttal le is leplezõdjön a ránk telepedõ globalista gyarmatosítás. A társadalom annyira csalódottá és elkeseredetté soványodott, hogy lelkileg a depresszió, anyagilag pedig a kilátástalanná szegényedés és kiszolgáltatottság nyomasztja. A legyengült társadalom kreativitása is megtört, mert a kádári érához képest a találmányok aránya tizedére esett vissza. A nemzet tagjai – akik a társadalom minden szintjén az elkábított nép érdekeit próbálják képviselni – kevesen vannak és szervezetlenül képtelenek az elengedhetetlenül szükséges társadalmi átalakulás kivívására.

A nemzet tagjai azok tehát, akik eleinte lelkesen és önkéntesen csatlakoztak az MDF nemzeti retorikájához, majd a MIÉP-et támogatták, esetleg az FKgP szavazói lettek, s végül a liberálisból hirtelen nemzetivé fejlõdött Fidesz elnökében találták meg a követendõ népvezért. A négy éves Fidesz kormányzás alatt kihúzták magukat és végre 2000-ben úgy érezték, hogy jó itt magyarnak lenni. Ám a csalódottság már akkor is bennük fészkelt, mert nem értették, hogy miért nem vonják felelõsségre a közvagyont fosztogató és kapitalistává vedlett ún. ál-baloldali KISZ-eseket, és pártfunkcionáriusokat? Miért nem leplezik le a médiahazugságok elkövetõit, és miért engedik el az RTL Klubnak a hatalmas ÁFA tartozást? MIÉRT?

Miért támogat a minisztérium olyan lapokat, amelyek idegenkednek a magyar érdek közvetítésétõl és csak a liberális maszlagot tömik az olvasó fejébe? Miért nem leplezik le a politikai korrupciót és annak vezetõ pártját, amely az oktatás szétverésében is jeleskedett az elõzõ ciklusban?

A kérdések persze megválaszolatlanok maradtak, mert a tekintélytisztelet okán a nemzet tagjai fel sem tették ezeket! A „hídi csata” után azonban sokakban megfogalmazódott, hogy a Fidesz még nem vetkõzte le azt a liberalizmust, amely a világnak annyi szenvedést okozva álcázza magát a szabadság, testvériség, egyenlõség szlogenjével. Valójában viszont a szabadság alatt szabadosságot, a testvériség alatt internacionalizmust, az egyenlõség alatt pedig a pártokrácia kiválasztottjainak hatalomba betonozását értik.

Az új szellemi irányzat a Jobbik megjelenésével tûnt fel a politikai pártok háza táján. A társadalom azonban nagyon megosztottá vált a„rendszerváltásnak” csúfolt hatalomátmentõ akciót követõen, és a nemzeti retorikával bíró pártok leamortizálták a pártszemléletet és a pártokban való gondolkodást, így 2009-ig a Jobbik sem tudott felmutatni komolyabb eredményt, bár keményen dolgozott.

2006 õszétõl azonban szervezõdésnek indult a civil Magyarország, amely lappangva ugyan, de komoly szervezettségre tett szert. A magyar emberek, akik elõzõleg nem tartoztak a nemzetért politizálók soraiba, ma tömegesen csatlakoznak a civil kezdeményezés zászlóshajójához, a Magyarok Szövetségéhez.

A szövetség felismerte a gyökeres társadalmi változtatás szükségességét és minden erõvel a teljes magyar táradalom megszólításán kezdett el fáradozni. Az új szellemi irányzat a két világháború közötti nagy magyar gondolkodók nyomdokain haladva a hagyományokra épülõ, de nem csak retorikailag modern Magyarországot kívánnak kialakítani. Mindennek a megvalósulásához tömegméretekben kell az 1990 után is - önmagát baloldalinak gondoló -, de vesztesnek érzõ rétegeket bekapcsolni a társadalmi ellenállásba.

A szövetség helyesen ismerte fel, hogy más úton nem fog sikerülni a valódi rendszerválás!

Csak egy valós társadalmi erõ felmutatásával lehetséges a fordulatot megvalósítani, de ehhez nagy felvilágosító tevékenységre, óriási szervezõmunkára és magyar emberek millióira lesz szükség.

Minden nemzeti gondolkodású ember felelõssége most az, hogy sikerül-e a népben felébreszteni a nemzethez tartozás örömét és élményszerûen megmutatni neki a magyarságban rejlõ óriási tartalékokat.

Az emberek mindig az erõ irányába vonzódnak, és az erõt maga a „rendszer-váltás” veszteseinek nagy tömege tudja majd adni. Most, minden igaz magyarnak feladatot kell vállalnia a nemzeti elkötelezettség felélesztésében. Olyan tevékeny „tanító rend” kell, amely egységes álláspontot képviselve, a széthúzás „szalámi taktikáját” lehetetlenné téve gyõzi meg az embereket a közös ügynek!

Azokat kell meggyõzni, akik eddig a véleménydiktatúra áldozataiként éltek.

Akik el vannak tompulva a Tv, a rádió, az újságok és az internet „szabadságnak” álcázott liberalizmusától. Azokat, akik megérezték már a szorító munkanélküliség rémét, vagy azt gondolják magukról, hogy õk nyertesei ennek a rendszernek. Azokat, akik félelembõl, illetve hamis biztonságérzetbõl, elsõ alkalommal el fogják utasítani a meggyõzést, de késõbb majd náluk is beérik majd a vetés! Ilyen esetekben a tanító rend tagjait kell majd megerõsíteni, hogy ne veszítsék el az önbizalmukat, higgyenek a saját és a nemzet lelki és spirituális erejében.

A Magyarok Szövetségében minden nemzeti szervezet is megtalálhatja a céljait és hasznossá válhat a közjavára, mert csak egy össz-társadalmi méretû összefogásban szerezhetik vissza az eredeti hitelességüket. Az összefogásra való képesség hiánya nagyon is riasztó a civilek számára, s ezért nem képesek a választásokon komolyabb eredményt elérni a kis, nemzeti pártok. Az összefogás és a tiszta erõ jelszavaival, már olyan sok párt visszaélt, hogy ezt már nem fogja a szavazópolgár „bevenni”! Viszont a civil társadalom önszervezõdését létrehozó Magyarok Szövetsége is, csak addig tud fejlõdni, erõsödni, amíg a „párt allûrök” nem jelennek meg benne! Amíg a szervezõk alázatból és tenni akarásból vetélkednek és nem – a szövetségben nem is létezõ – ún. vezetõ posztokért való küzdelemben. Én látom bennük az alázatot, bízom bennük, dolgozom velük, de figyelek!

Számomra ez az elsõ Szövetség amely ideális, mert a közös veszélyérzet hozta össze, a magyar hagyományok adják a kötõerõt és a nemzetszolgálat a cél, amelynek el kell hoznia a valódi rendszerváltást! A karrieristák pedig nézelõdjenek a pártoknál.

Szeged, 2009-02-13 Dr. Bene Gábor S.

A Kárpáti Harsona fõmunkatársa,

A Magyar Nemzeti Bizottság 2006 tiszteletbeli elnöke