Kedves cigányok! Itt romabûnözés van!

Kedves cigányok! Itt romabûnözés van!

Nyakunkon a válság és a politikaibûnözõk maffiája. A romabûnözõket pedig a politikaibûnözõk hergelik, kényszerítik és a kódolt közbeszéddel biztatják is a bûnelkövetésre, mert akkor az õ bûneikrõl elterelõdik a figyelem, s továbbra is kirabolhatnak és éheztethetnek mindannyiunkat!

Kedves Cigányok! Nektek sem lesz könnyebb, ha velünk végez a pénzhatalmi Gyurcsányizmus. Sõt, akkor ébrednétek fel igazán, amikor már nincs rátok szükségük.

Az M2 ma reggeli mûsorában a Kozák –duó elutasította a cigánybûnözést, mint szerinte nem létezõ dolgot. A felelõsséget, a „szélsõséges” pártra és a vele szimpatizálókra hárította, (mint például Havas Henrik! Sic!) akik szerinte: gerjesztik az elõítéleteket. Érted. Nem a romabûnözõk voltak elõbb, hanem a Jobbik provokálja a bûnözést! Az ember esze megáll, amikor ilyeneket hall a közszolgálati televízióban, de mindez nem a véletlen mûve. Kozák elvtárs erõteljesen leszólta a miskolci cigányvajdát is aki – mint mondotta – érdekelté lett téve abban, hogy a cigánybûnözés, mint fogalom megerõsödjön.(ennél primitívebb vádaskodást ritkán hall az ember!)

Álláspontom szerint a magyar politikai közbeszédben olyan szintû fogalmi zavarok vannak, amelyek sürgõs kiigazításra szorulnak. Az SZDSZ szabadmadaras ál-jogvédõi nem véletlenül találták ki a ROMA kifejezést és nem véletlenül operáltak vele közel két évtizedig. A kádári korszak minden szempontból kétarcú volt és valljuk be, hogy a KMK (közveszélyes munkakerülés) mint büntetendõ cselekmény, igen jó visszatartó hatással bírt a cigányságra is. Akkoriban persze mindig kreáltak munkahelyeket is, azonban a rendszerváltásnak csak csúfolható közvagyonkirabló folyamat, a – beígért – szociális piacgazdaság helyett: ránk szabadította az élõsködõ karvalytõkét. Ez utóbbi azonban igen rossz hatással volt a cigányságra is. A liberális szálláscsinálók és megmondóemberek kitalálták tehát a „frankót” és bevezettek egy addig ismeretlen szót és fogalmat: a ROMÁT.

A cigányságnak vannak sajátos kulturális hagyományai, amelyek nem egykönnyen illeszthetõek be az európai normákba, de a magyar társadalom – mint befogadó nemzet – ezeket a negatív hagyományokat, soha nem akarta tûzzel-vassal kiirtani, hanem az integrálódás érdekében, valóban hatalmas tolarenciával, csak tompítani igyekezett.

Nem tisztem a cigányvajdákat védelembe venni, de ezek a hagyománytisztelõ választott cigányvezetõk nem hazudtak. A miskolci cigányvajda különösen nem. Szembesítette az adatokon alapuló tényekkel az országot és kimondta, hogy nem lehet másnak nevezni, ha cigányok követték el: mint cigánybûnözésnek. Ezért éreztem, hogy most meg kell szólalni, mert vannak tisztességes cigányemberek akik a tényekkel szembesülve vállalják az igazságot és vannak olyan ROMA emberek, akik még a napot is lehazudnák az égrõl. A miskolci cigányvajda azért került reflektorfénybe, mert igazat mondott, s 2006. szeptember 17.-e óta ebben az országban: nem sikk az igazmondás. A cigányvajda egy valóban választott vezetõje a cigányságnak, tehát rendelkezik azzal az autoritással amellyel az egyéb - politikailag kompromittálódott - cigányszervezetek nem.

Vegyük észre, hogy Havas Henrik sem igen gyanúsítható a Jobbikkal való szimpatizálásra és csupán a nézettségi mutatók javítása céljából kérdezõsködött a cigányvajdáktól. Ha pedig egy megélhetési cigányvezetõ nem ismeri fel, hogy csúnyán lépre csalták a liberálisnak nevezett politikusok, és arra használták fel, hogy a társadalomban a megosztását erõsítse, akkor nekem szent kötelességem õt nem cigánynak, hanem ROMÁNAK neveznem. A nem létezõ etnikai kategória ugyanis csak azért születhetett, hogy a cigányságnak meglévõ azon a pozitívumait, mint a hagyománytiszteletét, a zenei tehetségét, az õsi mesterségek gyakorlása iránti fogékonyságát eltüntessék és csak a negatív kép, a lumpen, a segélyre váró, az erõszakos bûnözõ vagy a piti tolvaj mutatkozzon meg. Soha nem értettem meg, hogyan lehetséges, hogy a cigányság tisztes rétege erre az egyszerû következményre miért nem döbbent rá?

Hiszen évszázadok óta cigánynak hívja õket a magyarság. Ebben a szóban benne van a teknõvájók, vályogvetõk, fafaragók, cigánykovácsok munkája iránti megbecsülés. A kitûnõ zenészek és zeneszerzõk közül egy ROMÁT sem ismerünk, de cigányt annál többet. Szülõvárosomban a szegedi cigánysoron született az a Dankó Pista, akinek szobrot is állított a hálás magyar nemzet. Áll-e a világon bárhol másutt szobor, cigányembernek? És mi vagyunk rasszisták?

A mai M2 mûsora kapcsán arra kérem a cigányembereket, hogy tagadják ki és taszítsák el a cigányság köreibõl a hazudozó megélhetési politikusokat, ha saját etnikumukból való, ha nem. Vegyék észre, hogy aki tisztességes cigány az nem lehet ROMA, mert akkor a saját identitását és pozitív hagyományát tagadja meg a liberális bajkeverõk szándékai szerint. Mi magyarok pedig állapodjunk meg a cigánysággal: cigánybûnözés nincs, de van romabûnözés! S ezt cigánynak, magyarnak, svábnak, örménynek, szlováknak, szerbnek, románnak, zsidónak, horvátnak, tehát mindannyiunknak el kell ítélni. S ki kell kényszeríteni a jelenlegi hatalombitorlók és köztörvényes bûnözõpolitikusok megbüntetését éppen úgy, ahogy a romabûnözõ gyilkosokét is! Ne engedjétek, hogy felhasználjanak benneteket a többségi magyarság ellen, mert az a ti vesztetek is lesz. Az új uraitok nem lesznek ennyire toleránsak és elnézõek veletek szemben, mint mi!

Tehát kedves cigányok! Csatlakozzatok a politikaibûnözõk és romabûnözõk elleni kíméletlen harcunkhoz, mert szándékosan ugrasztanak minket – szegényeket – össze! Ha hagyjuk!

Dr. Bene Gábor S.

A Magyar Nemzeti Bizottság 2006 tiszteletbeli elnöke,

a Kárpáti Harsona fõmunkatársa.