Nyílt levél az Izraeli Nagykövetség részére.

Nyílt levél az Izraeli Nagykövetség részére.

Tisztelt Nagykövet Asszony!

Ön egy olyan országot képvisel itt a Kárpát-medence Belsõ Magyarországában, amely a saját õsi települési földjükrõl igyekszik kiirtani egy népet – a palesztinnak nevezett filiszteusokat -, amely csonkulás nélkül és békében akar élni a saját országában.

Ön ugye tudja, hogy az a föld, amelyet ma részben Izrael birtokol, az 1947-ig Palesztina volt és a lakói szinte 100 százalékban az õsi filiszteusok ivadékai voltak?

Nagykövet Asszony!

Egy olyan országot képvisel, amely rendszeresen hivatkozik arra, hogy a terrorizmus veszélyezteti a létét. Ám elfelejti az országa azt, hogy maga is a terrorizmus segítségével jött létre, és vezetõ politikusai között mindig elõkelõ helyen szerepeltek az Izrael állam létrejöttéért küzdõ terroristák.

Olyan országot képvisel tehát, amely ma is táplálja a terrorizmust és nem csak saját védelmében, hanem az eredetileg Palesztin Állam területének megszerzése érdekében is. Nemcsak azzal, amit a Gáza elleni fegyveres agresszió jelent, hanem a palesztin nép mindennapos provokálásával és a béke teljes elutasításával.

Olyan ország tehát Izrael, amely mások földjeinek, házainak, városainak, falvainak megszerzésével és az õslakosság elleni robbantásos merényletekkel alapozódott meg, és a folyamatos félelemérzés mesterséges
fenntartása kovácsol egybe, s nem a nemzeti vagy vallási érzület.

Nagykövet Asszony!

Ön is jól tudja, hogy a béke már régen megszülethetett volna, ha azt Izrael Állam politikusai valóban akarnák. Ám inkább választják a gyõlölködést, az õslakosok elnyomását, napi megaláztatását, nyomorba taszítását és igen sûrûn a legyilkolását is. Az ön népe számára megrendítõ Második Világháború tanulságait önök is levonták. Ám a következtetéseik helytelenek, mert az übermensch-felsõbbrendûség érzését örökre elfelejtõ németség helyett, most az önök politikusai képzelik magukat felsõbbrendûnek. Hozzáteszem, ezzel visszaélnek a zsidó nemzet szenvedéstörténetével és az egyszerû zsidó emberek hiszékenységével éppúgy, mint a világ nemzeteinek hiszékenységével.

Nagykövet Asszony!

Én az ön helyében szégyellném azt az országot, amelyet olyan politikusok vezetnek, akik egy másik nép önrendelkezését lábbal tiporják, a szabadság és az igazság fájáról pedig csak maguknak kívánnak gyümölcsöt szakítani!
Szerencsére nem vagyok az ön helyében.

Szerencsére tudom, hogy mit mondott az ön államelnöke, (S.P.)
Magyarország felvásárlásáról. Ne gondolja azt, hogy a világ nem szerez tudomást a hatalommániás felvásárló-hódításról és a jelenlegi hódító-népirtásról. Ne gondolja azt, hogy emberiség gondolkodó rétege
nem ítéli el az ön országát.

Majd imádkozom önökért, hogy Istenhez térjenek.

Hiszen állítólag Izrael, az Isten ígérete az ön népének. Én nem hiszem, hogy az Isten úgy gondolta volna:
más nemzetek vérén és verejtékén épüljön fel Izrael és fõleg messiás nélkül. Én úgy tudom, hogy önök kitartóan várják a megváltót.

Vagy már megszületett az önök által is felismert messiás?
Ha igen, akkor mit szólt a vérengzéshez?
Hiszen csak ma, több mint 500 fölött van a filiszteusok vesztesége emberéletben, s többnyire civilek és gyerekek.

Asszonyom! Ugye ön tudja, hogy mit éreznek a temetésre induló anyák?

Szeged. 2009-01-06 Dr. Bene Gábor S.