Dr. Bene Gábor Áldott várakozást és Karácsonyt!

Áldott várakozást és Karácsonyt!

Advent van és várakozunk. Az ünnep kapcsán nem csak gyertyákat gyújtunk, hanem elmélkedünk - és mérleget készítve - a lélek gondozásával is foglalkoznunk kell, mert egyébként: csak az anyagban elmerülve raboskodnánk.

Madáchot olvasva megvilágosodhat az is, aki még nem hiszi a Teremtõt, de legalább olvas. A hideg tudás és a dõre tagadás ma áradva ömlik a televíziók adásaiból, de még a hétköznapok hangulatának szörnyûségei is ezt erõsítik meg akkor, ha nem tartunk idõnként „vasárnapokat” amikor ráhangolódhatunk a lélek belsõ rezgéseire. Csak így és csak ezzel tudunk védekezni a világ szörnyûségei ellen. Ez a feltöltõdés az, amire feltétlenül szükségünk van a szellemi energiák visszapótlására, visszaszerzésére, mert „az élesztõ, mely forrásba hoz” fertõzve letaglózza és kiüresíti az embert. Ha nincs feltöltõdés, akkor a gonosz közvetlen hatása alá kerül a test, eltompul a tudat, és elbizonytalanodik a lélek. Sokszor a kényszerû böjt is erõsítheti a lelket, s a szörnyû körülmények is próbatétellé szerényülhetnek, ha elmélkedünk és megtartjuk hitünket, Istenünket.

Ha megnyitjuk a kapukat, hogy a szenvedést és a magányt képesek legyünk leküzdeni, megváltozni, s megváltoztatni a szürkeséget, átlépni e mai kocsmán és adni, adni, adni. Mert az tesz igazán boldoggá, ha az anyag bilincse nélkül képes vagy adni.

A magányosan otthon várakozóknak nincs meg az élménye - sem adventkor sem máskor - amit a misére járók vagy a csoportban elmélkedõk kapnak a közösségtõl. A szkíta lényeglátás örökségét, az elmélyült gondolkodást, a béke veled kézszorítását, szükséges magunkévá tennünk a fényre és Jézus születésére várás közepette. Ám ehhez nagyon is kell a csönd, a megtisztulás, de kell a közösség ereje is. A magyarság számára különösen fontos mindez, mert ma már nem lehet - csak a szokásos módon - készíteni a mérleget és az eddig megszokott módon készülni a megújhodásra. Jézus akkor született, amikor a legnagyobb volt a sötétség, mi is akkor születünk újjá, amikor legsötétebb van körülöttünk. Ne higgyük, hogy nem lehet ennél sötétebb, de higgyük a változást, a megújhodást. A saját lelkünk megtisztulása mellett a nyitva hagyott kérdéseink befejezésére is koncentrálni kell, de csupán Isten segítségét várnunk - ma már - nem elegendõ, sõt egyenesen bûn.

Az öröm - ami reánk vár - nem csak újjászületés, mert az Istenélményt csak akkor lelhetjük meg, ha valóban elmélyülünk a karácsonyi csodában. Bízni és hinni kell, hogy beteljesüljön - a szép és nemesnek új csírája - mert ez is csak rajtunk áll.

Ha valóban megértjük a karácsony misztériumát és Jézus szándékait éppúgy, mint az Úr szavait a Tragédiában, amely a mai viszonyokra pontosan úgy illik, mint Madách korára, akkor bízhatunk a jövõben:

„Te, Lucifer…….Szüntelen látva, hogy mit rontni vágyol,
Szép és nemesnek új csírája lesz.”

Ha mi is ezt kiálltjuk - egységesülve - a mai gonosz arcába, akkor a pokol kapui sem vehetnek erõt rajtunk, de a szeretet lelkületû magyar élet visszatér a régi kerékvágásba.

S jöhet végre - egy valóban új - esztendõ!

Szeged.2008.12.14. Dr Bene Gábor S.

Madách Imre: Az ember tragédiája. (részlet)

„Te, Lucifer meg, egy gyûrû te is
Mindenségemben, mûködjél tovább;
Hideg tudásod, dõre tagadásod
Lesz az élesztõ, mely forrásba hoz,
S eltántorítja bár – az mit se tesz –
Egy percre az embert, majd visszatér.
De bûnhõdésed végtelen leend
Szüntelen látva, hogy mit rontni vágyol,
Szép és nemesnek új csírája lesz.”