Politikai hidegháború?

Politikai hidegháború?

Tegnap délután háromkor kezdõdött egy történelminek is mondható könyvbemutató a Terror Házában. A magáról megfeledkezett embervadászok 2006-os tetteirõl megírt Kormos Valéria könyv hatásos volt és megkezdõdött a „nagy párbeszéd” a történtekrõl.

Persze a gátlástalanságáról híres embertípusok gyülekezése nem csak a REBISZ akkori állományában, hanem a parancskiadók körében, s a tényeket figyelmen kívül hagyó kormánytámogatók körében máig divat maradt.

Hajós András és Dr. Bárándy mindeddig hallgattak a rendõri jogtiprásról, a koncepciós bírósági eljárásokról és mindezek fõ felelõsérõl - a politikáról - amely nem csak Furcsán Nyerencbõl és szociális baloldaliságról szónokló párttársaiból, hanem a magyargyûlölõk széles skálájából és a felpuhult ellenzék verbális hõseibõl is áll.

A politika tehát sokszínû, de egyben teljesen azonos: nem a lényegrõl beszél!

A politikai csapatok persze nem is beszélhetnek a legfontosabbról, mert az a saját legitimitásukat vonná kétségbe, magát a „rendszerváltásnak” csúfolt hatalom átmentõ manõvert, amelynek az volt az ára az MSZMP részérõl, hogy beengedett a politikai osztályba olyanokat is, akik addig nem részesültek a hatalom áldásaiból. A bekerülés viszont szigorúan ellenõrzött formában történhetett és ki is pottyant belõle az, aki nem vette komolyan a játékszabályokat, amelyet a globalista pénzhatalmi világ diktált.

Az elõbbi állításom így szólt: A politika tehát sokszínû, de egyben teljesen azonos: nem a lényegrõl beszél! Mi lenne hát az a lényeg, amire gondolok?

Mi az alapvetõ kérdés, amelyet a politikai osztály tagjai tabuként kezelve, ki sem ejtenek a szájukon? A jelenlegi Magyar Állam de jure illegitim mivolta, amelyet sem a politika, sem a közvélemény formáló értelmiség, sem az ellenzék, de még a radikális nemzeti oldal többsége sem hajlandó határozottan kimondani. Tudom azt is, hogy a fegyverek és a médiadiktatúra eredményeként, de facto legitim az állam, de ez nem végleges, mert maga a globalizmus sem lehet az.

Éppen ezért, nem a „Gyurcsány takarodj” szlogennel kellene már foglalkozni, hiszen a kormány illegitim és diktatórikus mivolta a 2006 õszén kiadott parancsok következtében egyértelmûvé válhatott mindenk számára, hanem az - ál-alkotmány segítségével – úgymond: törvényesnek és alkotmányosnak tartott intézményrendszert kellene végre felülvizsgálni.

Mindezt mielõbb meg kell tenni: jogpolitikai és államjogi szempontból is. Maga a jogellenes történések sem következhettek volna be, ha a magyarnak mondott „Állam” és teljes intézményrendszere de jure legitim és a magyar alkotmányos jogrend hagyományaira ráépülõ lenne. De nem az! Sõt, olyan szinten ellentétes a magyar közjogi gondolkodás hagyományaival, hogy az országgyûlésnek titulált alsóház sorozatosan sértheti meg a saját ál-alkotmányosságát és úgymond „mulasztásos alkotmánysértés” állapotában leledzik. Ráadásul maga választja meg ellenõrzõ szerveit, ami önmagában is megdöbbentõ, mert ki hallott olyanról, hogy az ellenõrzött, (mondjuk vállalkozó) maga választja meg az adó, TB, ÁNTSZ ellenõreit és mindezt a saját kebelébõl is megteheti. (pl. az anyós vagy a feleség személyében)

Egyébként maga a köztársaság sem a szuverén népakarat terméke! Ezen felül sem a Köztársasági Elnököt, sem az ÁSZ vagy az (egyébként is törvénytelenül mûködõ) Alkotmánybíróság tagjait nem a nép választja meg, hanem ugyanaz a politikai osztály néhány tagja kiabál be az alsóház ülésén, hogy „igen vagy nem” gombot kell nyomni. (Nesztek a demokrácia!)

A jogállamiság szintén kétségbe vonható, mert éppen a 2006 õszén történtek bizonyítják, sem a rendõri, sem a bírósági, sem az ügyészi szervek nem rendelkeznek valódi függetlenséggel és a politikai osztály függvényei õk is. Nem merte kimondani egyetlen intézmény vezetõje sem, hogy ha a hatalom erkölcsileg megbukott, akkor jogilag is meg kell bukjon, mert nincs – felmentést adó - politikai felelõsség akkor, ha valami köztörvényes, ha valami népellenes, ha valaki az ország érdekei ellen vét.

Volt képe annak a Bárándynak - aki már eljátszotta õsei ipszilonját - odamenni és „párbeszéd” résztvevõként sajnálkozni akkor, amikor igazságügyi miniszterként a szavát sem emelte fel az állam illegitim volta ellen. Nem hangoztatta – pedig tudta - hogy a (Tölgyessy-Sólyom alkotta) ál-alkotmány az, amely útjában áll a valódi alkotmányosságnak, amely szerves jogfejlõdést felmutatva bevált és megtartotta a magyarság államát legalább 1100 éven át. A jelenlegi ál-alkotmány nem vált be, mert létrehozott egy hazugságállamot, amely a Magyar Állam funkcióival ellentétes feladatokat hajt végre, s ezt már maguk a szerzõk is tudják, csak nem merik bevallani.

Volt bõr a képén Bárándynak – miniszterként is - hallgatással asszisztálni a hazugságállam jogellenes tevékenységéhez, az emberi jogok és a gyülekezési szabadság folyamatos megsértéséhez, majd amikor látja már, hogy nem csillapul az igazságtalan, erkölcstelen, saját fészkébe is belepiszkító hatalom elleni fellépés, akkor sajnálkozni kezd! Hajós Andrásról viszont nem kívánok írni, mert aki nem érzi, hogy kiket szolgál a Heti Hetes, az a mérce alatti. Az hiába gazdagodott meg, nem tud elszámolni a lelkével. Nem tudja, hogy a gazdagság erkölcsi kötelezettséggel, felelõséggel jár. Hogy is tudná?

Nem párbeszédre van itt szükség, hanem a pohárba tiszta vizet öntõ, valódi jogrendre! A valódi magyar alkotmányosság visszaszerzésére és az ál-alkotmány eltávolítására! Ettõl fél az SZDSZ is leginkább, s ettõl várhatjuk mi is az egyetlen tisztességes megoldást!

Nincs politikai hidegháború! Nagyon is forró ez a küzdelem, amely már régóta a tudatunkért folyik, s 64 év óta a valódi alkotmányosság eldobásával, letagadásával, valamint a fogyasztói médiahülyítés minden eszközével!

Magyarok gondolkozzatok! Magyarok szövetségbe!

Szeged.2008.12. 12. Dr. Bene Gábor S.

Utóirat: azzal, hogy a lakájmédia megpróbálja a nemzeti radikális igazmondókat, egyrészt zavarkeltõnek és párbeszéd ellenesnek, másrészt primitív anarchistának feltüntetni az bizonyíték arra, hogy nem tudnak az igazsággal mit kezdeni, azaz diktátor hajlamúak.
A lakájmédiával nem igen kell törõdnünk, mert a gondolkodó emberekmár tudják, hogy azért fizetik õket, hogy lejárassanak minket, s mert a lejáratás nélkül már régen és mindenki felismerné, hogy valójában kik is a zavarkeltõk ebben az országban.