Választani csak választékból lehet!

Választani csak választékból lehet.

> Rákosi Mátyás: Aki nincs velünk, az ellenünk van.
> Kádár János: Aki nincs ellenünk, az velünk van.
> Grósz Károly: Aki velünk van, az is ellenünk van.
> Gyurcsány Ferenc: Aki még mindig velünk van, az nincs magánál

A népi bölcsesség és humorérzék megpróbál az elviselhetetlenbõl is elviselhetõt kreálni, mert a magyarságnak a túlélésre kell berendezkednie. Túl kell élni a „jólétet, a dübörgõ gazdaságot és a pannon puma” fedõnevû rablóbandát. A nép ugyanis jól látja, hogy a magyar politikai színháznak olyan szereplõi nincsenek, akik maradéktalanul tisztességes módon játszanának, s ezt nehéz feldolgozni.

A népi humor így lazít a nyomáson: Ketten beszélgetnek a Kossuth téren:
- Te ez a gyurcsány mekkora színész! - Igen, én is szeretném minél több darabban látni!
Több külföldi megkérdezte már tõlem is, hogy ha közel 200 bejegyzett párt létezik Magyarországon, akkor miért nem tudnak a magyarok választani a párt kínálatból? Próbáljuk meg a válaszadást! Egy internetes fórumon olvastam egy idevágó és sajátos megnyilatkozást: "A lyukas cipõm sem bíznám rájuk, nemhogy egy országot." Vajon mivel érdemelték ki ezt a sommás ítéletet?
Szomorú az, hogy a társadalom – nem véletlenül gondolkodik így -, s ezen már csak akkor tudunk változtatni, ha valóban mélyreható változások következnek be az alkotmányosság, politika, gazdaság és az erkölcs területén.

A választásokon a társadalom tagjainak nagy része nem fog majd szavazni, mert mint mondják: „nincs kire szavazni” és aki csatlakozik valamely párthoz az elveszíti függetlenségét, emberi tisztességét, leírják a munkahelyén, a lakóközösségben vagy a baráti körben. Ma már a pártokban való hit helyett a „tetszünk is forradalmat csinálni” gondolat és az olyan polgári „ellenállásra van szükség, amely nem hátrál meg a hatalom elõtt” két válaszadó elmélet adhat a kiutat a jelenlegi hatalmi gõg tobzódásából.

A pártokról kialakult rossz vélemény részben a múlt és a jelen tapasztalásai, fõleg a következmények nélküli és intézményesített korrupció eredménye. Elismerem, mindez a médiamocskolódásnak a következménye is, de fõként a Magyar Állam jelenlegi illegitim állapota, amelyet sajnos a pártok egyöntetûen támogatnak. Ma minden megtörténhet és a pártok, amihez csak hozzá érnek devalválódik, leértékelõdik. Így a magyar alkotmányosság és államiság is, amelynek jogfolytonossága csupán a rákosi-kádár diktatúrával áll fenn!

A pártok bûneit nehéz felsorolni, de a bûnök elkövetése „gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással” követhetõ el, így nem egyformák ugyan az elkövetõk felelõségének arányai, de maga a felelõsség valamennyi párt irányában fennáll. Ezt a jelenlegi kormánypárt szereti erõsen hangsúlyozni, hogy a saját felelõségét szétterítse.

Én nem ezt a célt szolgálom, de nem hazudozhatok, hogy az ellenzéknek nincs felelõsége a kialakult helyzetért, mert a pártok a rendszerváltásnak csúfolt hatalom átmentés óta felelõsek az ország sorsáért, az állam illegitim voltáért.

A pártok ténykedését az értelmetlen áldozatok, hamis ígéretek jellemzik. A gazdasági világválság – számukra éppen jókor érkezett – mert a problémahalmaz felhasználása a saját céljaik érdekében (ellenkezõ elõjellel ugyan) jelentkezik, amelyet a már nem is tagadott céltudatos hazudozás kísér, amely egyrészt gyengeségre, határozatlanságra másrészt trükkök százaira épül.
Mi lenne akkor, ha visszatérne az a sok száz éves hagyomány, hogy a politikai pályára vágyók maguk finanszíroznák a kampányukat és nem a közpénzekre áhítoznának. Az államnak, (ami egyébként absztrakció, használjuk inkább a közösség kifejezést!) a közösségnek igen hasznos lenne, ha nem finanszíroznák a pártokat, hanem azok önellátók lennének. Azok a képviselõk, akik nem listán, hanem egyéni képviselõként jut be az alsóházba, döntsék el, hogy szükséges-e számukra a pártháttér, s ha igen akkor támogassák anyagilag is. Ne fordítva történjen, mert azzal elveszíti a függését a választóitól, s helyette a párt függõségébe kerül. A megtakarított adóforintokat viszont a költségvetés felhasználhatná például új munkahelyek teremtésre, egészségügyi fejlesztésekre vagy a jövõ találmányainak felkarolására.
Az emberi jogok, az emberi méltóság védelmére kellene a pártoknak odafigyelni, de nem ez történik. Éppen most ígért egy tanulságos könyvet Balogh Zoltán képviselõ úr a miniszterelnöknek, karácsonyra éppen a 2006 õszi események kapcsán. Minden tiszteletem a képviselõ úré, de ha csak ennyire telik a Fidesz erejébõl, akkor félek az ország jövõjétõl, mert így önök sem fogják meghozni a szükséges döntéseket és az országháza továbbra is Potyemkin falu marad ahol a televízió közvetítésnek szól minden.

Az illegitim állam és a hatalmi elnyomásra felépülõ intézményrendszerek jogfosztóak, népbutítóak és szánalmasan alkalmatlanok az életünk tisztességes és kiszámítható megszervezésére, de alkalmasak az „ügyek” eltusolására. Mindezt a Zuschlag ügy tökéletesen alátámasztja és tételesen bizonyítja is.

Ha a titkosszolgálat vezetõje értesíti a gyanúsítottat, hogy lehallgatják, a rendõri vezetõk „egyeztetnek” a gyanúsítottal a nyomozásról és a gyanúsított azt fejtegeti, hogy nem fogják felhasználni a lehallgatásokat, mert a fél kormány benne van, akkor egy normális demokráciában megbukott a kormány.

Ma Magyarországon ez nem így történik!

Valaki magyarázza meg a szavazóknak is, hogy mindez miért van így?
Mert vagy megelégeli a nép a televíziós szerepet vállaló színészeket és tesz is lépéseket arra, hogy „több darabba” lássa õket, vagy jön egy új népmozgalom (esetleg a Magyarok Szövetsége) és a jelenlegi politikai elitet az õket megilletõ helyre juttatja. Harmadik út nincs! Lehet gondolkodni!

Szeged.2008.12.09. Dr. Bene Gábor S.