A hitelesség a legfontosabb, a hazugság a parlamenti pártok velejárója

Bella Árpád: A hitelesség a legfontosabb, a hazugság a parlamenti pártok velejárója

Fotó: Oskar

Szeptember 26-án volt négy esztendeje annak, hogy Románia a magyar (-nak nevezett) országgyûlés jóvoltából is csatlakozhatott az EU-hoz. Ha lett volna magyar vétó, vagyis ez a több pártinak titulált, valójában egypárti parlament nem szavazza meg a - máig is, a Tisza vonaláig terjeszkedni szándékozó - románok EU-klubba való felvételét, akkor most teljesen más alapokra helyezve beszélhetnénk Székelyország és az erdélyi magyarság helyzetérõl. Sajnos akkor nem ez történt.

2005. szeptember 26-án valamennyi parlamenti párt jóváhagyta a románok csatlakozási szándékát, kihajítva az ablakon azt a történelmi lehetõséget, amely Trianon óta nem adatott meg a magyarság történelmében, vagyis kényszeríthettük volna a románokat az erélyi magyarság helyzetében történõ pozitív irányú változásokra, illetve Székelyföld autonómiájának megteremtésére. Nagyon sokan bíztak a Fidesz vétójában, hiszen egy évvel korábban Tusnádfürdõn Orbán Viktor így nyilatkozott:

"Ami az autonómiát illeti, meggyõzõdésem szerint ez lesz a romániai demokrácia igazi fokmérõje. Ha egy országban az ott élõ közösség autonómiát akar, de ezt megtagadják tõle, ez az állam nem épített ki olyan minõségû demokráciát, amely az Európai Unióban egyébként a tagság elõfeltétele. Szeretném nagyon egyértelmûen megfogalmazni a véleményemet: ha megtagadják az Erdélyben élõ magyaroktól az autonómiát, akkor Románia szerintem nem kellõ alappal kéri felvételét az Európai Unióba, és ez a vélemény valószínûleg nem csak magyar vélemény, hanem minden olyan ország véleménye lesz, ahol egyébként természetesnek veszik az autonómiát. Ezért arra kérek mindenkit, hogy mélyen érezzük át annak a történelmi felelõsségét, hogy a következõ tizenöt-húsz évben valószínûleg nem jön vissza olyan kedvezõ nemzetközi csillagállás az autonómia ügyében, mint amilyen Románia európai uniós taggá válásának pillanata. Most lehet kellõ súllyal, most lehet kellõ nemzetközi megértéssel és szimpátiával porondra lépni az autonómia érdekében. Attól tartok, hogy néhány év múlva már nem lehet. Azt hiszem, hogy aki most nem az autonómiát állítja minden más kérdést meghaladóan az itteni politikai célkitûzések középpontjába, az valószínûleg történelmi hibát vét, és egy olyan esélyt mulaszt el, amely nem tér vissza. Nem tudjuk, hogy így van-e, de valószínû, hogy nem tévedünk nagyot".

(Tusnádfürdõ, 2004. 07. 24.)

A Fidesz parlamenti képviselõi, beleértve Orbán Viktort is ezek szerint szándékosan „történelmi hibát", vétettek és csípõbõl megszavazták Románia EU-s tagságát. Magyarázni a magyarázhatatlant, na ehhez kell ám nagy „zsenialitás". A Fidesz különbözõ rendû és rangú vezetõiben azonban nagyon is benne van ez a fajta magasztos tudás, hiszen nem sokkal a galád nemzetárulásuk után Németh Zsolt így indokolta pártjának tettét:

„Nem értettünk egyet a ratifikáció idõzítésével, de igennel szavaztunk, mert úgy látjuk, Románia uniós csatlakozása közelebb visz a magyar nemzeti célokhoz... Románia csatlakozása után új feltételek között, megújult erõvel lehet fellépni az autonómia ügyében... az esetleges tartózkodás is gyenge nemnek számított volna, mely mind belpolitikai, mind külpolitikai síkon hátrányos lett volna. Ráadásul a Fidesz semmiképpen sem tudta volna befolyásolni a szavazás végkimenetelét."

Forrás: Helyilapok.hu

Az lehet, hogy a szavazás végkimenetelét nem tudta volna befolyásolni a Fidesz, de legalább a szavazói elõtt bizonyíthatta volna gerincességét. Nem tette, amivel óriási csalódást okozott a gúnyhatáron túl élõ magyarságnak is. Persze joggal merül fel a kérdés, hogy vajon mi motiválta a valóságban az álellenzéki pártot, az igen szavazat mellett? Németh Zsolt akkori magyarázkodása nagyon gyenge és mindenképpen szánalmas is. A valóságban inkább az EU-nak történõ ismételt megfelelés, a szalonképesség bizonyítása Brüsszel részére lehetett az ok, illetve még az, hogy az EU urai csak biztosra akarnak menni, vagyis a keleti piacok bõvítésének megvalósítását, a tartományok csatlakoztatását, az új gyarmatosítás véghezvitelét száz százalékosan bebiztosítva kívánták realizálni A parancs a Fidesz-nek is szólt, tehát nekik is igennel kellett szavazniuk.

Hogy mennyire nem elképzelhetetlen ez a variáció, arra nagyon jó példa a Lisszaboni Szerzõdés esete. Gondoljunk csak bele, hogy a Lisszaboni Szerzõdés csakis azért jött létre, mert az európai uniót irányító globalista-cionista szervezet rájött arra, hogy amennyiben Európa nemzetei - élve demokratikus jogaikkal -, népszavazás útján nem fogadják el az európai nemzetállamok önállóságát, önrendelkezését megszüntetõ európai alkotmányt, akkor a globális gazdasági és késõbb katonai monopóliumok megszerzése Európa nemzetei fölött nem lesz kivitelezhetõ. Miután Franciaországban és Hollandiában is megbukott az EU. alkotmány elfogadtatása a népszavazásokon, az államok bûnszövetkezetbe tömörült vezetõi már úgy gondolták, jobb, ha ebbõl a nemzeteket kihagyják, hiszen azok úgysem „érthetik", miért is „lesz nekik majd jó" az Európai Unió. A Lisszaboni Szerzõdés tehát kiváltja az Európai alkotmányt, de lényegében megegyezik azzal. Egy szerzõdést pedig Európa legtöbb tagállamában már nem kell népszavazásra bocsátani. Így azt a szerzõdõ felek, jelen esetben a tagállamok kormányai majd szépen aláírják, miután a parlamentjükben megszavazták. Ez történt hazánkban is, olvasatlanul.

Még meg sem száradt a tinta a Lisszaboni Szerzõdés okmányán, amit 2007. december 13-án írtak alá, a magyar (-nak nevezett) országgyûlés december 18-án, mindenkit megelõzve az európai tagállamok közül, látatlanban, olvasatlanul 318 igen, 5 nem szavazattal és 20 tartózkodással megszavazta ezt a gazemberséget. Igen, a Fidesz is.

Nagyon sokszor hallottuk a fideszes vezetõktõl a határok légiesítésérõl és a kisebbségek helyzetének javításáról szóló megnyilvánulásaikat, amikor az európai unió hasznosságát méltatták, tekintettel arra, hogy pontosan a magyarság az a nemzet, melynek jelenlegi, trianoni határain kívül a legtöbb nemzettársa él. A legutóbbi felvidéki, kárpátaljai és erdélyi események, ahol a magyar kisebbség kárára történnek atrocitások, hátrányos megkülönböztetések, eltávolítások, törvénykezések - azt bizonyítják, hogy a Fidesz megközelítése nem helytálló. További bizonyíték az is, hogy az utóbbi években, pl. Romániában, annak csatlakozása után esett neki a magyarságnak a román hatalom (magyar nemzetiségû vezetõk tömeges leváltása felelõs tisztségekrõl). Tette ezt azért, mert jelenleg is azt látja és érzékeli, hogy semmilyen retorzió nem fenyegeti a román államot az EU. részérõl még ilyen intézkedések kapcsán sem. Az Európai Uniónak tehát nagyon úgy tûnik, hogy teljesen mindegy, mi történik keleti tartományaiban, hogy például a kisebbségi jogok ott hogyan érvényesülnek, hiszen önmaga számára legfontosabb feladatát teljesítette, vagyis bekebelezte a keleti államokat, új piacokat szerzett, ami tökéletesen megfelel az európai központi államoknak és cionista-globalista vezetõinek.

Ha a magyar parlament valóban a magyar társadalmat és annak elementáris érdekeit képviselné, ilyen gyalázat a magyar országgyûlésben, elképzelhetetlen lett volna. Az az érvelés, hogy hazánknak nincs sok lehetõsége és mindent feladva az európai unióval együtt kell menetelnie, nem helytálló, hiszen a csatlakozási tárgyalások eseményei is bizonyították 2002. elõtt, hogy igenis az önfeladásos tárgyalás helyett, az önérvényesítõ tárgyalási stratégia, még kisebb területû és lélekszámú országok esetében is eredményre vezettek. Azonban az elmúlt 20 évben valódi, a nemzeti érdekeket képviselõ pártok nincsenek jelen az országgyûlésben. Valamennyi parlamenti párt egygyökerû, mind az MSZMP-re, vagy annak szatellit-szervezetére a KISZ-re mutat vissza. Tehát még egyszer: valódi nemzeti képviselet nincs a parlamentben, viszont minden más igen.

Az MSZP az MSZMP-t lerabolva egy kozmopolita, valódi kapitalista kizsákmányoló párttá vált. Az SZDSZ a cionizmus magyarországi helytartója, az MDF lényegében 1990-tõl halálra volt ítélve, hiszen tagjai között már az alakulás pillanatában benne voltak azok a kommunista kádereket, akik a piszkos munkát lassan, folyamatosan, de biztosan el is végezték. Majd Dávid Ibolya és bandája a hatalomtól megrészegülve magukat az alapítókat távolította el a pártból, aminek így lényegében az ideológiai alapja is megszûnt. Az ezt követõ, MSZP-hez való dörgölõzés részükrõl a menekülési útvonal keresése a parlamentben történõ bennmaradás érdekében. A KDNP-nek sosem volt igazi tömegbázisa, ma sincs, tagsága gyakorlatilag elhanyagolható. Ha a Fidesz nem lenne, a KDNP sem lenne jelen a parlamentben. A Fidesznek viszont fontos a KDNP, hogy a kereszténydemokrácia hangzatos, de valójában realizálhatatlan jelképe mögött megjelenve hitelesíthesse önmagát, az egyébként többségi keresztény magyar szavazók szemében, miközben azt az izraeli cionista LIKUD pártot tartja testvérpártjának, melynek számos vezetõje közönséges terrorista, s mely párt maga is felelõs ártatlan palesztin civilek, nõk, gyermekek, idõs emberek lemészárlásáért a múltban s a jelenben egyaránt.

Ezek a tények ma, a parlamenti pártokat illetõen, melyek nem túl kecsegtetõek. Mindenkinek szembesülnie kell ugyanakkor a valósággal, amennyiben felelõsen akar szavazni majd akkor, amikor itt lesz ennek az ideje. Nagyon sokan tanácstalanok, mert a média olyan zavart kelt a fejekben, amely feldolgozhatatlanná teszi ezeknek az embereknek a történések folyamát. A média hatása pedig óriási. Ma már nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy a média az elsõ számú hatalmi ággá nõtte ki magát, hiszen a tudatmanipuláció szavazásokat, életeket, sorsokat, határoz meg. Magának a magyar nemzetnek a sorsát is meghatározza, ezért fontos, hogy a média egyszer valóban a cionista kezekbõl visszakerüljön a magyar nemzet kezébe.

Nem mindegy, milyen módon beszélünk, és hogyan cselekszünk. A hitelesség a legfontosabb a józanul gondolkodók számára. Lehet még egy darabig kósza, megtévesztõ, ígérgetõ szövegekkel szimpátiát kiváltani emberekbõl, akik szeretnek reményteli hírekrõl hallani. A lényeg azonban mindig a tetteken van, ez a legbeszédesebb és legárulkodóbb. A hazugság az egygyökerû parlamenti pártok mindegyikének velejárója, mondhatni genetikai eredetû. Erre ékes bizonyíték az elmúlt lassan nyolc esztendõ a parlamentben a nemzet pénzén élõsködõ kormánypártokkal és a szalonellenzékkel egyetemben. Ennek az ámokfutásnak mihamarabb véget kell vetni, mert nem csak a jelenlegi generáció, de dédunokáink élete is erre fog rámenni.

Ezt akarjuk? Mert ha igen, csak továbbra is szavazzunk erre a változatlan parlamenti társaságra, mely a markába röhög és lenézi a hétköznapi embert. Azt a szavazót, aki odaküldte õket, hogy képviseljék érdekét, mert egy szebb jövõt álmodik magának, gyermekének, unokájának. A szebb jövõ velük sosem jön el. A megoldást máshol kell keresni, egy új erõben, ami valóban a nemzetbõl gyökeredzik, tiszta, érintetlen, és nem szövik át hatalmi érdekek. Azok, akik ábrándokat kergetnek a Fidesz leendõ esetleges kormányzása kapcsán, nagyon könnyen csalódhatnak majd. A kijózanodás pedig keserves lesz, és lehet, hogy kései, mely legalább akkora veszteséget okoz a nemzet számára, mint a mohácsi tragédia.

2005. szeptember 26-a egyfajta figyelmeztetés volt a nemzet számára. Az emlékezetet pedig ébren kell tartani, mert sajnos hajlamosak vagyunk könnyen felejteni és a napi szép szólamokat elhinni. Hát jó lesz, ha végre errõl leszokunk, és mérleget vonnunk az ígérgetések és a beváltott ígéretek között. Ebben valamennyi jelenlegi parlamenti párt rosszul áll. Kellenek õk még nekünk? Cipelnünk kell még õket tovább a hátunkon?

Az elmúlt húsz évben bemutatták, mit tudnak, most ezt érezzük a bõrünkön, a mindennapjainkban. Ide juttatták az országot, nyomorba döntötték a nemzetet, mindannyian felelõsek, mert a hatalmat együtt gyakorolták kormányzó pártok és ellenzék egyaránt. Mi pedig szenvedünk valamennyien, hétköznapi emberek, polgárok, a többség együtt. Elég volt belõlük, itt az ideje a valódi változásnak, mely a magyarság érdekeit szolgálja. Ha akarjuk, megvalósíthatjuk, csak rajtunk múlik!

Bella Árpád

Nemzeti InternetFigyelõ, Nemzeti Hírháló