A bennmaradás záloga

Bella Árpád: A bennmaradás záloga

Retkes megvonta a feltétlen támogatást Bajnaitól - áll a HírTv jelentésében. Retkes Attila ugyanis ésszerûtlennek tartaná, ha a regnáló, illegitim Bajnai rezsim olyan nagy horderejû intézkedéseket hozna, vagy ahogyan õk mondani szokták, reformokba kezdene, amelyet a Fidesz ma elutasít.

Milyen üzenete lehet ennek a gondolatnak a Fidesz részére az új SZDSZ politikusaitól? Talán nem is elképzelhetetlen, hogy az új SZDSZ magára akarja hívni a Fidesz figyelmét a következõ választások kapcsán. Magyarán az SZDSZ új fõbérlõt keres. Ugyanis a kaméleonpolitika legfontosabb célja a bent maradni és fennmaradni elv. Ahogyan az SZDSZ korábban az MSZP mellékvizein csónakázott be az országgyûlés padsoraiba, most a Fidesz oldalán próbálkozhat.

Talán nem állok messze a valóságtól, ha arra merek gondolni, lehetséges, hogy a Fidesz vezetõ politikusai még el is gondolkodnak ezen a meglebegtetett lehetõségen, hiszen a nemzeti radikális erõ, a Jobbik egyre nagyobb politikai térnyerése veszélyezteti hatalmi ambícióikat. Ha egy picit is belegondolnak a fideszes kampánypolitikusok, még az is elképzelhetõ, hogy átértékelik az elõzõ két választási vereség okait, és neoliberalista gyökereikhez visszanyúlva fontolóra veszik egyfajta SZDSZ-szel kötendõ együttmûködés lehetõségét. Ezt ráadásul még kommunikálni is jól lehet azzal, hogy ez az SZDSZ már nem az az SZDSZ. Igaz, ami igaz, az új pártelnök, Retkes Attila megszólalásai, bocsánatkérésekben és a nemzet, vagyis a magyarság hangsúlyozásában nyomatékosodnak egyre inkább.

A politika a hatalom megszerzésének és megtartásának mûvészete, melyet a parlamenti pártok óriási pénzügyi, gazdasági fölénnyel mûvelnek. Az SZDSZ gazdasági, hatalmi körei hihetetlen vagyonokat halmoztak fel az elmúlt két évtizedben, és szövevényes globalista kapcsolatrendszerrel rendelkeznek, amellyel biztosították hazánk gazdasági és politikai formálásának irányítását, a globalizmus olvasztótégelyébe történõ belekényszerítését. Valami azonban megváltozott. A nemzeti irányzatok 2006 óta lényegében egyre jobban összezárnak. Ez még akkor is így van, ha egyelõre nem teljes az összhang közöttük, de mindenképpen érezhetõ egyfajta harmonizációs folyamat. Ez mind veszélyt jelent a neokon-cionista, globalista érdekkörök számára, amelyek - nagyon úgy tûnik - most új harcmodort kívánnak felvenni.

Azt eddig is tudtuk, hogy a Fidesz ugyanazokat a globalista, neokon-cionista érdekeket szolgálja ki, mint a többi parlamentben rajtunk élõsködõ párt. Egy kicsit más színben, más hangon, azonban „fû alatt", ami nagyon veszélyes. Orbán Viktor már jelezte is az IMF-nek, hogy hatalomra kerülése esetén újabb hitelre lesz szüksége hazánknak. Vagyis az Orbán-kormány majd ebbõl tudja fedezni fenntartását, illetve az ország mûködtetését. A hangzatos ígéretek részükrõl, a számonkérések és elszámoltatások pufogtatásai csupán üres szólamok, ahogyan üres szólamok zengnek minden nap a Fidesz sajtótájékoztatóin a kormány, a rendészeti miniszter, a pénzügyminiszter stb. leváltását követelve, majd Kövér László hirtelen kijelenti, hogy nem lesznek elõrehozott választások. Ezt mi már sokszor megírtuk, de Kövér erre csak most jött rá? Orbán Viktor közelmúltbeli kijelentése, miszerint az õ kormányában nem lesz sem MSZP-s, sem jobbikos kormánytag, nem zárja ki az SZDSZ szereplését.

Szépen alakul ám a játszma. Az SZDSZ a „nemzethez konszolidálódik", így aztán a Fidesz akár fel is fogadhatja „kisinasnak", ezzel biztosítva hatalmát és a neokon-cionista elvárások megfelelését, hiszen a globális nagytõke magyarországi helytartója ugyan új köntöst magára öltve, de továbbra is meghatározó irányítója lehet a nemzet globalista igába hajtásának. Az „inas" pedig majd tapsol, és elégedetten hátradõlve dörzsölgeti tenyerét, miközben az új parlamentben szélsõséget kiabál a valóban nemzeti érdekeket képviselõkre. Azokra, akik ma erre a veszélyre is igyekeznek felhívni a figyelmet, azokra, akik nem hisznek a hangzatos szólamoknak és ígéreteknek, mert valós tettekkel ezek nem párosulnak.

Tehát mindaz, ami az SZDSZ körül zajlik nem más, mint puszta szemfényvesztés, melyet trükkök százaival valósítanak meg úgy, ahogyan bevallottan tették azt korábban is. Teljesen mindegy ugyanis, hogy kik a szereplõk, hogyan hívják õket, mennyire ismertek, vagy most még éppen mennyire nem. Ez nem számít. A neokon-cionista erõk tulajdonában lévõ médiumok majd tesznek róla, hogy az eddig nem ismert szereplõk alakjai gyorsan beköltözzenek a köztudatba. A többi már megy magától, pusztán idõ kérdése és a mit sem sejtõ, az életéért küzdõ átlagpolgár elhiszi azt, amit el akarnak hitetni vele, s kihasználják ugyanúgy, ahogyan tették azt az elmúlt években is.

Egyet feltétlenül meg kell értenünk, mégpedig azt, hogy a helytartók akkor is helytartók maradnak, ha nemzeti mázzal öntik le magukat, mert céljuk a bármi áron való hatalomban maradás, küldetésük teljesítése kiszolgálóik megbízásából. A megbízók a régiek, a cél sem változott, csak a bábok cserélõdnek. Persze ha ez az aprócska áldozat a bennmaradás záloga, talán mindez érthetõ is.

Bella Árpád

Nemzeti InternetFigyelõ; Nemzeti Hírháló