Ez a rendõrség a társadalom söpredéke - a Gárdisták lealázták a pribékeket

Bella Árpád

Ez a rendõrség a társadalom söpredéke - a Gárdisták lealázták a pribékeket

Ami szombaton Budapesten történt, az vitathatatlanul fordulópontja lesz a hazai belpolitikának. Akik figyelemmel kísérték az eseményeket és semmi másra nem hallgatnak csak a józan eszükre az interneten bemutatott valós és nem kozmetikázott felvételek után, markáns konzekvenciát kell, hogy levonjanak.

A Magyar Gárda tagjai példát mutattak a maffia összefonódásokkal rendelkezõ neokon-cionista hatalmat kiszolgáló rendõri egységeknek bátorságból, emberségbõl, bajtársiasságból, kitartásból. Csupa olyan magasztos jellemvonásokból, amely hiányzik mindazokból az embernek titulált érzéketlen kétlábon járó birodalmi rohamosztagosokból, akik eszüket vesztve, élvezetbõl tették azt, amit józanésszel egyetlen ember sem cselekedne.

Mi vezérli õket? Mekkora lehet az a gyûlölet, az a feltüzelés, amellyel ezeket a lényeket nekieresztették olyan embereknek, akik békésen, egymásba kapaszkodva, csendben, tiltakoznak, és csenddel fejezik ki nemtetszésüket a vergõdõ hatalom szánalmas végjátékának utolsó felvonásában. Munkásemberek, többgyermekes családapák, a hétköznapokon minimálbéren dolgozók, vagy éppen olyanok ültek ott kart karba öltve, akik pont azért veszítették el állásukat, mert munkahelyükön kiderült róluk, hogy esküt tettek a Magyar Gárda mellett.

Egyetlen rendõr se védekezzen azzal, hogy parancsra cselekedett. Ez nem ad felmentést semmi alól. Aki becsületes, ehhez a jelenlegi hatalmat kiszolgáló testülethez nem tartozhat. Ha odatartozónak vallja magát, akkor nem más, mint a jelenkori magyar társadalom söpredéke.

Itt tehát már nem egyszerûen a rendõri vezetõk felelõsségét kell megvizsgálni, hanem a rendõri egyénekét is, hiszen parancs ide vagy oda, olyan parancsot meg kell tagadni, amely ellenkezik minden emberi normával. Ilyet magyar rendõrök '56-ban sem cselekedtek. Igaz, akkor még volt tartás, nemzettudat, keresztényi becsület, gerinc. Olyan tulajdonságok, amelyeket a neveléssel kapott az akkori generáció. Ez az, amit ad a Magyar Gárda tagjai és cselekedetei által a nemzetnek. Ettõl erõs, ettõl népszerû és ettõl bíznak bennük egyre többen vidéken, a városokban, de azokban a piciny falvakban is, ahol a magyarság kiszolgáltatottsága mára már tragikus események forrása lehet. Ezek a kiszolgáltatott emberek a rendõröknek nem hisznek, hiszen tapasztalatuk szerint a legtöbbször magukra hagyják õket. Viszont roppant bátor ez a zsoldos sereg, ha fegyvertelen, békés, egymásba kapaszkodó, nemzetüknek hitet, kitartást és példát mutató magyarokkal szemben kell a parancs értelmében fellépniük.

A filmfelvételek és fotók világosan bizonyítják, milyen erkölcsi és nemzetével szemben milyen kötelességteljesítési szinten is áll ez a „rendõri" banda. A Gárdisták porig alázták õket.

A Magyar Gárda gyõzött erkölcsileg és politikailag is egyaránt. Esküjükhöz híven kitartottak fogadalmuk mellett, bebizonyították, hogy alázattal szolgálják minden körülmények között hazájukat és nemzetüket.

Adjon az Isten szebb jövõt!

Bella Árpád