A cél a bankok megmentése

Bella Árpád

A cél a bankok megmentése

Az, hogy a Magyarországot 2002. óta sújtó szocialista-liberális kormányzatok nemzetellenes és kizsákmányoló gazdaságpolitikája az alapvetõ oka hazánk gazdasági és nemzeti ellehetetlenülésének, ma már nem lehet kétséges. Az, hogy ennek a politikának a csendestársai, a parlamenti ellenzék padsorai között húzódnak meg, az elmúlt hat esztendõ tükrében teljesen világos.

Már tavaly december óta látható volt, egy olyan gazdasági világtendencia, mely elõre vetítette azt a tragikus következményt, amely hazánkat plusz teherként, szinte egy méreg injekcióként sújtja. 1929. óta nem söpört végig a világon olyan méretû gazdasági válság, mely ezekben a napokban kezd kicsúcsosodni, s mely mételyként telepszik arra a magyar gazdaságra is, aminek legnagyobb üzemeltetõi és haszonélvezõi eddig a külföldi tulajdonú, a nyereségüket az országból a részvényeseik részére kivonó cégek, multik.

A kisebbségi kormány miniszterelnöke – aki egyébként maffiózók gyülekezetébõl álló kormányával egyetemben törvénytelen, illegitim - alig pár nappal ezelõtt még úgy nyilatkozott, hogy ezek a világgazdasági jelenségek nem igazán fogják éreztetni hatásukat a magyar gazdaságra. Három nappal késõbb már a parlamenti pártok frakcióvezetõit és a jegybank elnökét hívta össze egy válságtanácskozásra, hiszen bebizonyosodott, hogy nálunk sem történik majd más, mint azokban az államokban, ahol a neokon-cionista gazdasági uralom rátelepedett az adott ország korábban nemzeti gazdaságára. Gyurcsány lényegében összehívott egy gazdasági nagykoalíciót, miközben kormánya ide-oda kapkodva röpke három nap alatt „kidolgozott” egy olyan gazdasági „tervet”, mellyel véleményük szerint csökkenthetõ, vagy éppen megállítható a kedvezõtlen, de azt is mondhatnánk, hogy a nemzetre nézve végtelenül tragikus folyamat. Egy 12 pontos gazdasági csomagra tett javaslatot, melynek lényege az, hogy nem lehet adócsökkentés, be kell fagyasztani a bértárgyalásokat, szó sem lehet bérnövekedésrõl, a betétesek pedig korlátlan állami garanciát kell, hogy kapjanak.

„A kormány és a Magyar Nemzeti Bank azonnali intézkedésekkel megvédi az itt lakók érdekeit - nyilatkozta a Népszabadságnak a miniszterelnök.”

(Gyurcsány Ferenc: A válság Magyarországot is elérte, de megvédjük az ország lakóinak érdekeit.) http://nol.hu/cikk/510212/

Mit is jelent ez valójában? Gyurcsány az itt „lakók” érdekeit tartja szem elõtt, nem a nemzet érdekeit, ugyanakkor nemzeti összefogásról beszél, de elsõdleges célja a betétesek maximális védelme állami garanciával. Itt elsõsorban ne a kisbetétesekre gondoljunk, hanem azokra a milliárdosokra és a multinacionális tõkére, amely még benn van az országban. Az õ védelmük a legfõbb cél. Az, hogy tõkéjük továbbra is benn maradjon, hogy a multik által üzemeltetett vállalkozások továbbra is prosperáljanak, hogy nyereségüket – ahogyan azt már megérkezésük óta teszik – minden gond nélkül kivihessék az országból. Ezért bármire képes a kormány, ha kell állami garanciát nyújt számukra, bár ezt korábban is megtette, ezért mentek tönkre százával a hazai kis- és közepes vállalkozások. Azonban most itt korlátlan állami garanciáról van szó! Ebbõl látható, hogy semmi sem fontos csak a külföldi érdekek kiszolgálása, amely biztosítja mind a kormányzat, mint a parlamenti pártok politikai túlélését, hiszen ezek a gazdasági erõk azok, melyek lehetõvé teszik a nemzetellenes kormányzat és az azt kiszolgáló hazai és külföldi gazdasági „elit” hatalmon maradását. A végcél tehát a bankok megmentése bármi áron.

Mit is jelent a garancia az illegitim Gyurcsány kabinet olvasatában? Azt, hogy szükség esetén a kormány anyagilag a költségvetésbõl, vagyis a nemzet adójából fogja támogatni a magyar nép vérszívóit. Ehhez kéri a parlamenti pártok asszisztációját a nemzeti felhatalmazással nem rendelkezõ teljesen törvénytelenül mûködõ, maffiózókból álló kormányzat. Teszi mindezt akkor, amikor már megölte az egészségügyet, a magyar gazdatársadalmat, kifektette a kis- és középvállalkozásokat, széthordta a nemzeti javakat, amikor az ország adósságállománya több mint 120 milliárd dollár és eltûnt a nemzeti vagyon 90 százaléka, vagyis tönkre zúzta a Magyar Hazát. Természetesen ebben a folyamatban valamennyi 1990. utáni kormánynak óriási felelõssége van, és itt nincs kivétel.

Magyarország 1920. után szétszabdalva, gazdaságilag tönkretéve nézett egy rendkívül bizonytalan jövõ elé. Csak egy lehetõsége maradt: nemzeti érdekeket védõ és támogató politikai és gazdasági rendszer felépítése, mindenféle függõség minimálisra csökkentése, mely biztosítja a nemzet, az ország túlélését bármilyen körülmények között. Az akkori trauma nagyobb volt, hiszen nem csupán egy katonai, gazdasági és politikai csapást és sokkot kellett túlélni, de szembesülnie kellett a nemzetnek azzal a lelki teherrel és fájdalommal is, amit a trianoni diktátum jelentett. Mégis tizenhét év alatt Magyarország Európa egyik legerõsebb, legstabilabb gazdaságává fejlõdött, s pénze a pengõ erõs, megbízható, egész Európában elfogadott valuta volt.

Mindezeknek tükrében teljesen világos, hogy pusztán egyetlen járható út létezik a túléléshez, mégpedig a nemzeti út, vagyis a magyar nemzet minden körülmények közötti elsõdleges gazdasági és politikai érdekének az érvényesítése.

Ma sincs másként, mert nincs más alternatíva, amennyiben a magyar nemzet fennmaradását biztosítani akarjuk. A brigantiknak pedig takarodniuk kellene mihamarabb mind a parlament épületébõl, mind a politikai és gazdasági közéletbõl, miközben teljes felelõsséggel vállalniuk kell nemzetvesztõ cselekedeteikért a következményeket. Csak egy, a nemzet köreibõl épült, kizárólag annak érdekeit szem elõtt tartó, megalkuvást nem ismerõ, tiszta politikai erõ képes rendet tenni az országban. Keressük meg tehát a jobbik megoldást!

Bella Árpád

2008-10-11