A parlamenti pártok ismételt nemzetárulása – nem lesznek elõrehozott választások II.

Bella Árpád

A parlamenti pártok ismételt nemzetárulása – nem lesznek elõrehozott választások

II. rész

Mi a céljuk a jelenlegi parlamenti pártoknak?

Elõször is parlamenten belül maradni. Bármi áron. Semmi nem számít. Ha számítana, már rég kivonultak volna onnan, saját maguk által feloszlatva az „országgyûlést”. Ez az õszi ülésszak elsõ napján sem történt meg, és ezután sem fog. Mit tesznek tehát most? Azon gondolkodnak, hogy politikai és gazdasági hatalmukat hogyan lehetne átmenteni, már olyan módon, hogy valódi rendszerváltás most se történjen. A politikai helyzet és környezet napjainkban kísértetiesen hasonlít az 1988-as képhez. Míg ’88-ban a Szovjetunió és a Vörös Hadsereg politikai és katonai hatalmával szerzett érdekeltségek, gazdasági és politikai befolyás át- és megmentése volt a cél, ma a cionizmus támogatásával és annak kiszolgálásával szerzett vagyon és gazdasági hatalom megtartása a legfontosabb számukra, ami nagyon nehéz a politikai hatalom megszerzése nélkül (hiszen ha az elvész, esetleg jöhet az elszámoltatás). Ahhoz azonban, hogy ezt meg lehessen valósítani elengedhetetlen a neokon-cionista erõk gazdasági és politikai támogatása. Mivel ezek az idegen érdekeltségek támogatják ezt a színjátékot, azt is megszabják, ki legyen ennek nyertese. Világos, hiszen nem kevés pénzt áldoznak rá, ugyanakkor biztosnak kell lenniük abban, hogy az anyagi áldozat megtérül. Nem érdekli õket, hogy mi történik az adott földterületen élõ nemzettel. Csak egy dolog érdekli õket, a haszon. Hogy az miben van, ingatlanban vagy éppen földben – már nem lényeges. A nyertesnek ki kell egyenlítenie a számlát, s ha már pénze nem lesz, majd fizet természetben. Ebben a játékban nincs ingyenkenyér. Most többen kérdezhetik, akkor miért folyik a harc, mi ez a parlamenti civakodás ekkora nyilvánossággal. A harc a hatalomért folyik, a pozícióért, azért, hogy melyik párt legyen a neokon-cionista világhatalom kegyeltje.

A feladatra jelenleg a legerõsebb és legmegfelelõbb a FIDESZ, amely akár a hátán is beviszi a szélsõséges SZDSZ-t a hatalomba, ahogyan azt az MSZP-nek kellett tennie korábban. Igen beviszi a FIDESZ az SZDSZ-t, ha ez lesz az ára a hatalomra jutásának és a hatalom megtartásának.

El is jutottunk az SZDSZ-hez, amely a cionizmus legveszélyesebb elõretolt helyõrsége hazánkban. Ha visszatekintünk a korábbi választásokra, megfigyelhetjük, hogy bármely csekély volt is a támogatottsága, mindig bejutott a parlamentbe és legtöbb esetben „a farok csóválja a kutyát” effektus nyomán végigvitte a nemzetet és országot tönkretevõ, kifosztó akaratát. Az SZDSZ ezért létezik, iszonyatos milliárdokkal a háta mögött, mely pénztömeggel biztosítják fennmaradását. Az SZDSZ-nek teljesen mindegy mennyi szavazatot kap a következõ választásokon, benn lesz a parlamentben. Akár két szavazattal is. Ha mégsem jutna be, akkor nem történtek csalások a választás alkalmával. A következõ választások 2010-ben lesznek, nem korábban. Addig a parlamenti pártok élvezik mindazt, amit az adófizetõk bõrérõl lenyúznak.

Egy érdekes jelenség a parlamenten kívüli Jobbik és a statisztikák kölcsönhatása. A közvélemény-kutató társaságok valamilyen "rejtélyes" ok miatt nem jelzik a Jobbik erõsödését, sõt, magát a Jobbikot, mint pártot sem. Pedig bármerre jár is annak elnöke Vona Gábor és most már a Jobbik EP. listáját vezetõ Morvai Krisztina, mindenhol óriási érdeklõdés és tömegek várják õket. A látható média (az úgynevezett Magyar Televízió, Rádió és a kereskedelmi televíziók valamint az országosan elérhetõ kereskedelmi rádióállomások) természetesen errõl nem beszél, nem számol be, nem tudósít arról, milyen beszélgetések hangzanak el a spontán összegyûlt közönség és a két nemzetéért tenni szándékozó politikus között. Ha a Jobbik bele is kerül a híradók anyagaiba, kizárólag negatív színezettel, a fasizmus felhangjaival tarkítva. Miért? Mert sehol, senkinek nincs lekötelezve, alulról szervezõdik, a hatalom által nem irányítható és nem ellenõrizhetõ. Ellenõrizni csak titkosszolgálati úton, a vezetõk telefonjainak és más kommunikációs csatornáinak megfigyelésével lehet.

Miért nem szerepel tehát a Jobbik a közvélemény-kutatások grafikáin, legalább egy iciri-picirit? A válasz pofonegyszerû. El kell hallgatni, ez a taktika eddig is nagyszerûen bevált. Amirõl nem beszélünk, az ugyebár nem is létezik. Egy nem létezõ párt meg világos, hogy nem kerül be a parlamentbe. Ráadásul a következõ nagy veszély az, hogy 2010-ben mindegyik jelenlegi parlamentben leledzõ pártnak csak ártana egy valós nemzeti érdekeket képviselõ, több mint tíz százalékot magának tudó, a neokon-cionista világbandával nem együtt mutyizó, vagy ha így jobban tetszik, soha érdekeltségi viszonyba nem került, határozott nemzeti irányultságú párt. És még egy, de talán a legfontosabb tényezõ: a választásokat az MSZP által ellenõrzött belügyminiszter és minisztériuma felügyeli. Ahogyan 2002-ben a FIDESZ és az akkori belügyminiszter Pintér Sándor, a következõnél az éppen soron lévõ belügyér. Úgy kenhetik tehát el a választásokat, ahogyan csak akarják, és õk nagyon akarják, eddig is megtették. A nyilvánosság elõtt a médiát felhasználva, hivatkozva a korábbi közvélemény-kutatási eredményekre, melyek akkor is letagadták a párt támogatottságát. Ezzel lényegében bizonyítottnak beállítva a Jobbik „sikertelenségét”. Sajnos ez nagyon is reális veszély, EP. megfigyelõk ide vagy oda.

Tehát a Jobbik léte kifejezetten félelmetes a jelenlegi parlamenti pártok, azaz a hatalom számára, de kockázatos azoknak fenntartóira nézve is.

A Jobbik ezért nagyon nehéz jövõ és harc elé néz. Gazdasági és politikai hatalmasokkal kell majd megküzdenie, olyan érdekekkel, amelyek bármire képesek a fiatal párt ellehetetlenítéséért.

Van tehát még két évünk a választásokig, ha csak szét nem zavarja a nép az õt sanyargató „országgyûlést”. Azok ugyanis maguktól onnan el nem kotródnak. Egyszerûen csak azért, mert nem érdekük.

Bella Árpád

Kapcsolódó:

A parlamenti pártok ismételt nemzetárulása – nem lesznek elõrehozott választások I.