A parlamenti pártok ismételt nemzetárulása – nem lesznek elõrehozott választások I.

Bella Árpád

A parlamenti pártok ismételt nemzetárulása – nem lesznek elõrehozott választások

I. rész

A 2002-es választások alkalmával világossá vált a választási csalás. Nem történt semmi, a választások végeredménye nem változott, a szavazócédulákat elégették, az Erzsébet hídi blokádot és az azt követõ spontán kialakult tüntetést „készenléti Mónika” belügyér asszony seregei szétverték. A Fidesz csendben maradt, Orbán Viktor állítólag éppen az akkor zajló futball világbajnokságon tartózkodott.

Ez nem fikció, hanem tény. 2002-ben a FIDESZ nem lehetett kormánypárt. 2002-ben a FIDESZ nem volt alkalmas arra, amire a neokon-cionisták alkalmasabbnak tartották az MSZP-t, vagyis céljaik elérésére a magyar nép, az ország kifosztására, a helytartói feladatok kompromisszumok nélküli ellátására.

Ma Magyarországon egyik parlamenti pártnak sem érdeke egy elõrehozott választás. Persze vannak, akik most azt mondják: de hát a FIDESZ ezt követeli. Persze. Meg azt is mondta, hogy Románia eu. (direkt kis betûkkel) tagságának feltétele Székelyföld autonómiája.

No, meg másról is hablatyolt már a FIDESZ (illetve annak elnöke), ami kifejezetten nemzetinek hangzott, de abban a pillanatban, amikor a cselekvésrõl, adott esetben a szavazásról volt szó, már úgy szavazott, ahogyan neokon-cionista kitartói azt elvárták. Volt már - a 2002. elõtt általam is nemzetinek tartott pártnak - több, a magyar nemzet érdekével homlokegyenest mást mutató cselekedete is. Ez itt a lényeg! Nem az az érdekes, hogy akár Orbán, Pokorni, Kövér, vagy az összes többi FIDESZ vezér mit beszél különbözõ elõadásokon vagy éppen a parlament padsorai között, amit a média aztán nagy dirrel-dúrral körít, hanem az, hogy amikor a nemzet érdekében kell letenni a voksot, leteszi-e azt valóban a nemzet mellett. Jó reggelt, – a FIDESZ nem teszi le!

Emlékezzünk csak egy kicsit, hogyan járult hozzá az alkotmánynak csúfolt 1949. évi XX. Törvény módosításához azért, hogy a 2003-as eu. belépésrõl szóló népszavazás érvényes lehessen. Ez bizony kétharmadot igényelt, a FIDESZ nélkül nem ment volna. Ugyanígy szégyenteljes volt az ominózus Lisszaboni Szerzõdés megszavazása is, hiszen annak 2007. december 13-i aláírása után, rá négy nappal az eu-ban elsõként a magyar „országgyûlés” volt az, mely látatlanban, pontos tartalmának ismerete nélkül (mindössze 5 ellenszavazattal) jóváhagyta ezt a szerzõdést, ami nem más, mint az eu. alkotmány olyan jellegû módosítása, mely megkerüli az európai unió nemzeteinek népszavazás általi jóváhagyását. Mint ismeretes, a korábban legelõször Hollandiában, majd utána Franciaországban történt referendum csúfos kudarcot vallott, hiszen a választók elutasították az európai alkotmányt. Az eu. alkotmány, illetve most már a Lisszaboni Szerzõdés lényege az uniót alkotó tagállamok nemzeti alkotmányának fölülírása, minek eredményeként a tagországok elveszítik függetlenségüket.

Ebben természetes valamennyi parlamenti párt bûnös. Ez a cselekedet tökéletesen kimeríti a haza és nemzetárulás fogalmát. Van itt egy nagyon fontos személyes motivációs tényezõ is, amelyet meg kell említeni, és amirõl mélyen hallgatnak a látható média kitartottjai. A parlamenti képviselõk ugyanis amennyiben életbe lép a Lisszaboni Szerzõdés, európai uniós átlagolt szinten, EURO-ban kapnák majd fizetésüket. Nem elég nyomós, egyéni érv ez a nemzetet elveszejtõ szerzõdés aláíráshoz? A nemzet pedig idegen érdekeknek és hatalmaknak közvetlenül is kiszolgáltatottjává válik, sorsába beleszólási joga nem lesz.

Jelentõs fejezeteket tárgyalt le az eu.-val a FIDESZ kormány. Többek között a legfontosabbat, ami a Haza földjérõl szól, és ami lehetõvé tette a föld (értsd: nemzetünk anyaföldje, amin születünk, ahol élünk, dolgozunk, ahol gyermekeink születnek, és ahova halottainkat temetjük) tõkeként történõ kezelését, értékesítésének lehetõségét. Mit is mondott Dobó István Gárdonyi Géza nagyszerû mûvében, az Egri Csillagokban? „A Haza nem eladó semmi pénzen!” A Hazánk pedig az a föld, amin élünk. Ezt tette eladhatóvá az eu. számára a FIDESZ kormány. Orbán és pártja, Martonyi külügyér igazgatásával, ugyan mindent megtett, amit kértek tõle, mégsem látták biztosítva 2002-ben a neokon-cionista urak, hogy a csatlakozás után teljesen megbízható, és irányítható hatalomfenntartó lesz. Buknia kellett, csendben tûrte a megaláztatást.

Természetesen nagyszerû politikai húzás, ha a közvélemény demokráciára érzékeny rétegét fölizgatjuk egy kicsit azzal, hogy a parlamentben lévõ álnemzeti állóvizet fölkavarva, rendkívüli demokratának beállítva magunkat jelezzük, hogy az „emberek” új választást akarnak, tehát nincs más út, fel kell oszlatni a parlamentet. Ezt egyébként többször is elismétlik majd a nyomaték kedvéért mind a parlamentben, mind különbözõ sajtótájékoztatók alkalmával.

Gondoljunk csak bele! Kinek érdeke a parlament feloszlatása? Természetesen mindenkinek, aki józanul gondolkodik és nem érintett a hatalmi sakkjátszmákban. Tehát a Magyar Népen kívül a parlamenti pártoknak biztosan nem. Mi a nyereségük a parlamenti pártoknak, vagy éppen milyen veszteségtõl menekülnek meg, ha nincsenek elõrehozott választások?

Egy új választás valószínûleg átalakítaná az MSZP-t jelenleg vezérlõ maffiózó társaság befolyását a párton belül, ami most nagyon nem kívánatos számukra. Jobb tehát a biztos jelennél maradni, ami lehetõvé teszi nekik saját tagságuk kiforgatását és megvezetését is. Mindez az MSZP tagság számára szinte alig feltûnõ, hiszen évtizedeken keresztül megszokták már a felülrõl történõ irányítás „áldásos”, gondolkodásra egyáltalán nem késztetõ hatását. Ugyanakkor a mostani helyzetben biztos lehetõség számukra az ország maradék értékeinek kiárusítása, amelybõl a júdáspénzt zokszó nélkül zsebre vághatják.

Miért nem érdeke FIDESZ-nek az elõrehozott választás függetlenül attól, hogy az ellenkezõjérõl beszél?

Az elõrehozott választásokat nagy valószínûséggel megnyerné a FIDESZ, kormányra is kerülne. A neokon-cionista eltartók és kitartók tõle is megkövetelnék azonban mindazt, amit korábbi vazallusaiktól. Vagyis ki kell szolgálniuk õket. Ez a szolgálat természetesen olyan elemeket tartalmaz majd, amelyek miatt a párt népszerûsége erõsen megcsappan, hiszen arra kényszerítenék, hogy folytassa azt az aljas nemzetáruló és kisemmizõ szerepet, amelyet a jelenlegi kormány tölt be. Ez nagyon kellemetlen, hiszen ezt korábban sem akarta felvállalni a legnagyobb úgynevezett ellenzéki párt. Sem 2002-ben, sem 2006-ban. Bármennyire is megpróbál Orbán Viktor lobbizni a világhatalmasságoknál Washingtonban vagy Tel-Avivban, nem valószínû, hogy azok engednének a szorításon. A Fidesz itt tehát igen súlyos, összetett problémával találja magát szemben. Saját magát lejáratni egy ilyen helyzetben nem elõnyös a jövõre nézve. Viszont hatalomhoz jutni esetleg más politikai és gazdasági helyzetben, már másként exponálhatja a pártot. A FIDESZ képtelen valódi nemzeti párt lenni. Jól tudja, hogy a hatalomra való befolyásának nagysága ugyanazoktól az erõktõl függ, amelyek az összes parlamenti pártot benn tartják az épület falai között. Ez a kötõdés és a hatalmi befolyás sokkal fontosabb számára, mint saját nemzete. A többi mind színjáték.

Az MDF az MSZP fû alatti szövetsége nélkül semmilyen politikai tényezõt nem jelent. Elõrehozott választás esetén az MSZP-nek minden varázslatot végre kell hajtania ahhoz, hogy önmagának is megfelelõ erõként maradhasson parlamenti párt. Lehet, hogy Schmuck Andornak nem lesz annyi ereje, hogy az MDF-et átpréselje a parlamenti küszöb felett, mert mozgatható „katonáival” majd az MSZP-t kell támogatnia. A KDNP-nek nincs már önálló arculata, azt teszi, amit a FIDESZ elvár tõle. FIDESZ nélkül esélye sem lenne.

Az ultraszélsõséges magyargyilkoló és hungarofób, SZDSZ-el a következõ részben foglalkozunk.

Orbán Viktor valahogy úgy nyilatkozott korábban, hogy a FIDESZ-en kívül nincs több nemzeti erõ a jobboldalon. Nem is igazán helyes a politikai palettát jobb és baloldalra felosztani. A valósághoz sokkal jobban közelít, ha nemzetben gondolkodókról és nemzetellenesekrõl beszélünk. A parlamenten belül viszont csak így – jobb és baloldal - tudnak osztályozni, hiszen valahova el kell helyezniük saját magukat.

Orbán nemzeti erõrõl szóló kijelentése akkor hangzott el nagyon magabiztosan, amikor már jól látható volt, hogy ez nem igaz, mert az alulról szervezõdõ Jobbik egyre ismertebb és népszerûbb, valamint a választópolgároknak majdnem a fele nem hajlandó a parlamenti pártok egyikére sem voksolni. Mostanában viszont gond van, mert a legutóbbi hetekben a Jobbik népszerûsége az elhallgatott közvélemény-kutatói adatok szerint minimum tíz százalékot tudhat magának. Joggal vetõdik fel a kérdés, hogy ezt miért nem látjuk a statisztikákban?

Erre a válasz a következõ részben lesz olvasható.