Bella Árpád: Ott, ahol túl sötét van

Ott, ahol túl sötét van

Nõ a munkanélküliség, nõ az infláció, nincsenek valódi munkahelyteremtõ beruházások, az ország adósságállománya hihetetlen tempóban emelkedik, a gazdaság tulajdonképpen nem mûködik, mivel lényegében nincs is magyar gazdaság. Csupán a multik termelnek, melyek aztán nyereségüket ki is viszik az országból. Folyamatosan nõ a szegénység, iskolákat, óvodákat, kórházakat zárnak be, elküldik a mentõállomány jelentõs részét, átszervezik a mentõstruktúrát, mely emberek életébe kerül. Ha ez még mind nem elég, folytassuk azzal, hogy a mezõgazdaság romokban hever, a gazdák ki lettek véreztetve, már a fokhagyma is Kínából érkezik. A gyógyszerárak az egekben, sokak számára megfizethetetlenek a mindennapi fennmaradáshoz nélkülözhetetlen medicinák. A gáz ára fellegekben jár, pedig erre az évre még be sem fejezõdött a „nem lesz gázáremelés” hazug versike ellenkezõjének teljes körû bizonyítása. Az elektromos energia és a távhõ pedig mindennapjaink része, ma már ezek nélkül létezni nem lehet. A sort pedig még lehetne folytatni.

Az átlagemberek jogosan elkeseredettek, rosszkedvûek. Nem csoda, hiszen ilyen közegben, képtelenség elõre tervezni, jövõt építeni, gyermekeket vállalni. Az ország letargikus állapotba került, melybõl a látható média bértollnokai igyekeznek horribilis fizetések mellett a fekete vásznakat színesre festeni. A legnézettebb úgynevezett kereskedelmi tv csatornák híradóiból és egyéb „mûsoraiból” dõl a hazugság és a butítás mocska.

A jelenlegi kormánynak és kormánypártnak nincs nép általi felhatalmazása a kormányzásra, ugyanakkor a megmaradt nemzeti vagyont ennek hiányában is dobra akarja verni. Nincs költségvetés, az MSZP korábbi koalíciós partnere az SZDSZ, mint mindig valószínûleg most is megzsarolja majd egykori partnerét, hogy cionista küldetését teljesíthesse.

Az izraeli LIKUD testvérpártja a FIDESZ kijelenti, hogy egyszerû többséggel feloszlatható a parlament, ezzel meglebegteti a hétköznapi ember szeme elõtt a reményt a változásra. Ugyanezt teszi az MDF is, lássátok, így kell demokráciát játszani alapon. A kereszténydemokraták kézen fogva sétálnak a Fidesszel – ahogyan azt már megszokhattuk -, miközben megalapították a zsidó tagozatot még februárban. Jó példával elõl járt ebben az ateista MSZP, amely már jóval korábban elõrelátóan megalapította a hívõ tagozatát. Mindkét esetben a cél a megtévesztés és a megfelelés vágya volt, mely szükségeltetik a késõbbi nagyobb hatalmi térnyerés elérése miatt.

Az átlagember pedig mindebbõl szinte semmit nem ért, elvesztette teljesen a fonalat, belefáradt a küzdelembe, amit a hétköznapokon vív az életben maradásáért. Nem kellenek neki a politikai pártok, nem kellenek neki ezek a csak saját zsebüket tömõ politikusok, elege van az egészbõl. Õ csak azt tudja, hogy már képtelen kifizetni mindazt, amit rámérnek. Csak élni akar, dolgozni, gyermekeket nevelni. Nem bízik már senkiben, nem hiszi el, hogy lehetnek még tisztességes emberek, sõt olyan politikusok, akik nemzetük érdekét tartják a legfontosabbnak. Elképzelni is képtelen, hogy ilyen lehetséges, mert az elmúlt tizennyolc esztendõ sajnos nem errõl szól, hanem a nemzet, vagyis az õ kifosztásáról.

A folyamat pedig tovább zajlik, fityiszt mutatva annak a kisembernek, aki lényegében magát az országot, még így kifosztva és megalázva is mûködteti. A sokszereplõs parlamenti bohóckodás már nem hatja meg, reményvesztettségébõl nem nagyon lát kiutat. Közösségi, netán társadalmi életet nem él, már számára ez is a luxus fogalomkörébe tartozik, meg sem engedheti magának. Csak az egyéni, hónapról-hónapra történõ vegetálás magvalósítása a célja, pusztán csak az életben maradás, lebegés egy ködös felszínen.

Pár évvel ezelõtt még azt mondta, „ennél lejjebb már nem lehetséges”. Ma keserûen kell bevallania önmagának, mekkorát tévedett. Most azt kérdi, hol a lejtõ alja? Kérdi, mert nem látja, nem is láthatja, mert ott túl sötét van.

Bella Árpád