Õsz közeleg: 2006. október 23-ra emlékez(tet)ve

Idegen zsoldosok a brutális rendõrök között?

Tegnap a tömegek elsõsorban emlékezni mentek az utcára, és persze többen azért, mert a neoávósok hitvány módon megszegték a megállapodást, és a Kossuth teret kiürítették, hogy felszámolják a békés tüntetést egyszer s mindenkorra.

Ezt bizonyítja az is, hogy azóta sem mehettek vissza a tüntetõk oda. De miért is nem engedték a tömeget ünnepelni, emlékezni?

A Forradalmi Nemzeti Bizottmány 23-án este hatra Alkotmányozó Nemzetgyûlést hívott össze a Kossuth térre. A legnyomósabb érv a Kossuth tér „kitakarítására” leginkább ez lehetett. Az Alkotmányozó Nemzetgyûlést meg kellett akadályoznia a hatalomnak, mert tartott ettõl, tartott és rettegett a népfelség megnyilvánulásától, ami rájuk következményeket ró, amit nem intézhetnek el kézlegyintéssel, bármennyire is ezt mutatják a külvilágnak.

Vegyük ezt a tegnapi napot olyan üzenetnek (is), ami azt mondja: az Alkotmányozó Nemzetgyûlést, mint közjogi hatalmi helyzetet, a mostani hatalom elismerni kénytelen, azért retteg tõle. Amitõl nem fél valaki, amiatt nem csap ekkora cirkuszt, és legfõképpen nem ront neki saját nemzetének. Ehhez tehát nyomós ok kellett. Nyomós okként faszenet, ollót, fûrészt, villát, evõeszközöket felhozni nem lehet. A jelenlegi hatalom és pribékjei nem csupán az emlékezés szellemét gyalázták meg, de egyben bebizonyították, hogy a Magyar Nemzet ma is jogosan lép fel demokratikus köntösbe burkolózó diktátorai ellen. Világosan látható, hogy 1956 célja még ma sem valósult meg. A bizonyságot erre tegnap megkaptuk.

Volt még egy érdekes jelenség, amire többen felfigyeltek a tegnapi terror idején. A rendõrök (agresszorok) sorai között feltûnõen sok apróbb termetû embert láthattunk. Ez valahogy nem igazán illik a képbe, ugyanis a magyar alkatra ez nem kifejezetten jellemzõ. Gergényi hadúr a televízió reggeli mûsorában nem volt hajlandó elárulni, hogy mennyi rendõrt kellett mozgósítania a regnáló hatalomnak a nép ellen, sõt azt sem árulta el, hogy honnan hozták ezeket az „embereket”, az ország mely szegletébõl. Az viszont sejthetõ, hogy többen lehettek, mint az állományból tényszerûen mozgósíthatók. Utólag miért nem közérdekû az, hogy közpénzbõl hány rendõr "látta el törvényesen feladatát"? Miféle hadititok indokolja ezt?

Tüntetõk olyan megjegyzéseket tettek, hogy állítólag számukra ismeretlen nyelven kommunikáltak egymással bizonyos rendõri csoportok. Egyesek kifejezetten felismerni vélték a héber nyelvet. A gumilövedék sem volt alkalmazva eddig Magyarországon, viszont az izraeli hadsereg elõszeretettel alkalmazza az ellene tüntetõ palesztinok oszlatására. A következtetéseket mindenki levonhatja magának. Ha azonban bebizonyosodik az, amit egyelõre többen csak sejtenek, és pusztán kérdésként tesznek föl, mind a Magyar Köztársaság miniszterelnöke, mind a kormány tagjai, a rendõri gépezet vezetõi, a Nemzetbiztonsági Hivatal alkalmazottai olyan nemzetellenes cselekedetet hajtottak végre, amelyre mentséget keresniük nem lehet.

Budapest, 2006. október 24.

Bella Árpád

(Megjelent a szamizdat Kossuth téri Híradó második, 2006. november 8-i számában)