Bella Árpád: Engem nem érdekel Phelps

Hihetetlen teljesítménnyel, csupán hét század másodperccel úszott gyengébb idõt a mai napon a Pekingi olimpián Cseh László a 200 méteres pillangó döntõjében Michael Phelpsnél. Bravúros teljesítmény. Hihetetlen erõ, akarat és kitartás rejtõzik ebben a fiúban, aki elõtt még nagy sikerek állnak. Egy normálisan mûködõ országban errõl harsognának a televíziók csatornái. Mondom, egy normális országban.
Az úgynevezett Magyar Televízió, mely csupán nevében magyar, esti fél nyolcas híradójában egy összefoglaló keretén belül számolt be a mai pekingi eseményekrõl. Amiben nem is lenne hiba, hiszen ez a dolga és kizárólagos magyarországi közvetítési joga van. Arról is szó esett, hogy Cseh László ezüstérmet szerzett a nemzet dicsõségére (no persze nem így fogalmazva, még csak nem is hajazva rá), sõt pár másodperc erejéig Túri Györgyöt, az olimpikon edzõjét is megszólaltatták. Ez így természetes. Ami azonban nem természetes, az az, ami ezután következett. Egy összeállítás, mely egy ömlengés volt Michael Phelpsrõl. Ugyan mi közöm hozzá? Mi közöm ahhoz, hogy leginkább aludni, meg pizzát zabálni szeret? Amennyiben ennyi az érdeklõdési köre, az mindent elárul Mr. Phelps értelmi faktoráról. Na jó, neki nem is ez a fontos, hanem az, mint mindenkinek, hogy minél több aranyat vigyen haza.
Aztán hamarosan az amerikai tudósítót arról kérdezték a budapesti stúdióból, hogy mekkora a Phelps kultusz az USA-ban. Na, idáig bírtam idegekkel, és kikapcsoltam a tv-t.
Félreértés ne essék, nem sajnálom Phelpstõl az aranyat, az eredményébõl látszódik, hogy megdolgozott érte, de az állítólagos Magyar Televíziónak, inkább az ezüstérmes magyar fiúnkkal kellene inkább foglalkoznia. Ez lenne a kutya kötelessége. Azzal, hogyan készült az olimpiára, hol kezdte, honnan indult, és még számos kérdés, ami jogosan foglalkoztathatja a magyar nézõt, aki a sportra, és ezen belül az úszásra kíváncsi. Már csak azért is, hogy jogosan lehessünk büszkék rá valamennyien. Igen, egyszerûen csak azért, mert Cseh Laci magyar, a mi nemzetünk tagja, a mi vérünk.
Ebbõl az összeállításból a kovács lászlói „merjünk kicsik lenni” címû handabanda érzõdött ki, amit kitûnõen tükrözött a híradós szerkesztés.
Miért fontos nekünk az amerikai aranyérmes és miért nem fontos nekünk az ezüstérmes magyar versenyzõ?
Nekem csak az utóbbi a fontos. Engem nem érdekel Phelps! Fütyülök rá és fütyülök a híradóra, az állítólagos Magyar Televízióra, azoknak gyáva megalázkodó bármilyen hatalomnak megfelelni vágyó szerkesztõire, a túlfizetett, tehetségtelen, értéket közvetíteni képtelen újságíróira, kik közül nagyon sokan a beképzeltség magabiztosságával szerkesztgetik úgynevezett mûsoraikat.
Engem nem érdekel Phelps, engem Cseh László és a többi magyar versenyzõ érdekel. Kizárólag õk, mert legjobb tudásuk és erejük szerint öregbítik hazánk és nemzetünk hírnevét.
Az olimpia pontosan ezért van, az olimpia a nemzetek játéka.
Éppen ezért: Hajrá Cseh Laci, hajrá Magyarok ott kinn Pekingben az olimpián!
Bella Árpád