Bella Árpád: Buzi fieszta vízágyúval és könnygázzal

2008.07.06.
Az idén már közel sem volt annyira zavartalan a buzik felvonulása a fõvárosban, mint a korábbi években. Hatalmas rendõri készültség jellemezte a várost, amely egyáltalán nem tolerálta sem magát a magamutogató deviáns fölvonulást, sem a rendõrség megfélemlítõ utcai jelenlétét. Az átlag pestieknek megvolt az elítélõ véleményük arról a rendõrségrõl is, mely párthadseregként lehetetlenné tette az Andrássy út környékén lakókat szabad mozgásukban.
Mint ismeretes Tóth Gábor Budapest rendõrfõkapitánya június 11-i határozatában betiltotta a deviáns csoportok magamutogató masírozását (http://pride.hu/article.php?sid=2737). Röviden summázva a betiltás oka a felvonulás forgalom akadályozó hatása. Pár nappal késõbb sajtóhírek szerint a rendõrfõkapitány megegyezett a felvonulást szervezõ csoportokkal és engedélyezte a „rendezvény” megtartását. Tóth Gábor tehát visszatáncolt. Vajon miért? Talán azért, mert meghatották ezeknek a természetellenes egyéneknek a sirámai? Nem hiszem. Gyanítom - és biztosan tudom, hogy mások is hasonlóképpen vélekednek errõl -, hogy a háttérben a fõkapitányra nehezedõ politikai nyomás húzódhat meg. Nem igazán emlékszem arra az utóbbi éveket visszaidézve, hogy sûrûn elõfordult volna, hogy a fõváros rendõri vezetõje pár nap után visszavonja a korábban kiadott határozatát. Mi történhetett ezalatt a pár nap alatt? Rájött volna Tóth Gábor arra, hogy mégsem okozhat gondot a felvonulás? Ezt sem hiszem.
A fõvárosi rendõrség vezetése tökéletesen tudatában volt azzal is, hogy deviáns lelkületû csoportok fiesztája a városban a többségi, egészséges mentalitású lakosság ellenszenvével találkozik. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a hihetetlen rendõri felvonulás, mely a buziparádé biztosítására rendeltetett. Helikopter, rendõrségi szállítók, könnygázvetõk, vízágyúval felszerelt merci, melyben színezett víz várta a fürdõzõket, ahogyan azt már megszokhattuk. Még vidékrõl is érkeztek fel rendõri alakulatok. Állítólag hatezer körüli volt a mozgósított rendõri állomány száma. Tehát a rendõrség és mindenki tudta, hogy ez a felvonulás nem múlik el összecsapás nélkül. De ez már csak az okozat volt. Vajon hány millióba került nekünk adófizetõknek ez a július 5-e? Abban biztos vagyok, ennyi pénz több lerobbant állapotú vidéki iskola felújítását tette volna lehetõvé. A kórházakról nem is beszélve. Hány inkubátort, életmentõ készüléket, vagy a (valóban) rászorulóknak segélyt lehetett volna ebbõl az összegbõl biztosítani. Ezt vélhetõleg pontosan sosem tudjuk meg. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy amennyiben a fõkapitány tartja magát az elsõ határozatához, akkor nincs cirkusz és nekem sem kell ezt az „inkubátoros” szöveget leírnom, amit általában azok szoktak a szociális érzékenységüket fényesítvén bevetni, akik most éppen a buzik jogai mellett kardoskodnak oly’ nagy hevességgel.
Az MSZP-s Lévay Katalin a köztévében úgy nyilatkozott, hogy a tegnapi nap a magyar demokrácia egyik szégyenteli napja volt. Azt is elmondta, hogy azért ment ki a felvonulásra, mert szerinte a politikusoknak jelenlétükkel példát kell mutatniuk, és vállalniuk kell azt a sorsot, amit a homoszexuálisok naponta átélnek.
Tiszta beszéd! Csak arról nem szólt a tisztelt eu-s képviselõ asszony (eu szándékosan kisbetûvel írva), hogy milyen sorsot élnek át a szerencsétlen deviánsok.
Nos, senki, sehol az országban nem bántja õket, viszont a többségi, egészséges társadalom tagjai elvárják tõlük, hogy természetellenes életükkel ne hivalkodjanak, és ne próbáljanak az „elnyomott másság” képében tündökölni, mert ez nem igaz, nincsenek elnyomva. Ha valaki a normálistól eltérõ szexuális beállítottságú, az a magánügye, nem tartozik másra. Ennyire egyszerû az egész.
Tóth Gábor fõkapitány szerint a rendõrség jól teljesítette feladatát, megelõzték a súlyosabb történéseket és gyorsan reagáltak. (Igaz összetört 15 rendõrautó, elõállítottak majdnem hatvan embert, többen - köztük rendõrök is – megsérültek az összecsapásokban, de semmi baj, majd ezeket a „veszteségeket” is hozzáírjuk a számlához, amelyet az adófizetõ áll.)
Úgy gondolom, Tóth Gábor budapesti rendõrkapitány rendkívül kényelmetlen helyzetbe került, mondhatni a politika és a rendõri szakma két satupofája közé. Tóth Gábor intelligens, értelmes fiatalember. Nem tudom van-e kiskorú gyermeke. Amennyiben igen, õ kiengedte volna õt az Andrássy útra egy ilyen természetellenes parádé megtekintésére? Nem valószínû.
Az alapvetõ hibát viszont abban követte el, hogy a felvonulás betiltásának okaként nem a valóságot, tehát az egészséges többség nemtetszését jelölte meg, mely jogos felháborodást válthat ki az emberekbõl, amelynek nemkívánatos, esetleg erõszakos következményi is lehetnek, hanem azt a szokásos sablont húzta rá, ami a nemzeti oldal programjainak betiltásakor már Gergényi idejében is többször „bevált”.
Az orvostudományban sem gyõzi le a tüneti kezelés a végkifejletet. Az okot kell megtalálni. Az ok jelen esetben a deviáns másság reklámozásának engedélyezése volt. A többi már csak az okozat, vagyis az erre adott reakció. Hogy ez kinek volt jó? Az érintetteket vélhetõen a parlamenti pártok padsorai között kell keresnünk.
Az ölebmédia természetesen néhány napig a felvonulás miatt kialakult botrányon fog csámcsogni, és a háborgókat a már jól megszokott „szélsõséges”, „csõcselék” „futballhuligán” jelzõkkel illeti.
A rendõrség pedig továbbra is szolgál és véd. Szolgálja a hatalmon lévõ pártot vagy éppen pártokat, és megvédi õket a nép haragjától. Az utóbbi hat évben ez már így szokás. Jó lenne rajta változtatni!
Bella Árpád