Bella Árpád: Ki lehet Magyarország miniszterelnöke?

Magyarország miniszterelnöke csak olyan személy lehet, akit a Nemzet többsége elfogad, aki semmilyen körülmények között nem fordul saját népe ellen, nem lopja meg azt, nem kényszerít rá olyan adókat, melyek annak létét veszélyeztetik.
Magyarország miniszterelnöke csak olyan személy lehet, aki múltjában makulátlan, aki maga is tiszteli és betartja a törvényeket, egységet tud teremteni a különbözõ irányzatú, de a Magyar Nemzetben gondolkodó csoportok között, és aki szakít minden Nemzetellenes érdek kiszolgálásával.
Magyarország miniszterelnöke csak olyan személy lehet, aki tisztában van a Nemzet múltjával, hagyományaival, aki képes arra, hogy a modern kor követelményeinek megfelelõen, alkalmazkodva a jelen kihívásaihoz, a Nemzet érdekeinek szem elõtt tartásával irányítja kormányát, és hajlíthatatlanul szembeszáll a nemzetrontó törekvésekkel.
Magyarország miniszterelnöke csak olyan személy lehet, aki kormányát szigorúan Nemzeti és szakmai érdekek mentén állítja fel, aki képes megtalálni a kapcsolat és hangot azokkal a Nemzeti érdekeket képviselõ radikális csoportokkal, pártokkal, szervezõdésekkel is, akiknek szava elengedhetetlen az egészséges nemzettudat és nemzeti egység kialakításához.
Magyarország miniszterelnöke csak olyan személy lehet, aki szembe mer fordulni azokkal a nézetekkel és az azokat képviselõ szélsõségesekkel, akik a nemzeti radikalizmus eszméjét féktelen, fasiszta ideológiának tüntetik fel, akik felhasználva az idegen kezekben lévõ magyarországi elektronikus média tudatromboló hatását, más értelmet akarnak tulajdonítani az éppen Bibó István szavaival a legkitûnõbben megfogalmazott eszmei áramlatnak:
„A radikalizmus éles szembenállást jelent a múltat mindenáron megõrizni akaró irányzatokkal.” Ugyancsak Bibó szerint a radikalizmus „különösen érzi, és mindenekfelett magáénak tudja a szabadságeszme magyar tradícióját.” *
Magyarország miniszterelnöke csak olyan személy lehet, aki miközben Bibó Istvánra hivatkozik beszédeiben, nem feledkezik meg Bibónak a nemzeti radikalizmushoz és a nemzeti radikálisokhoz való viszonyulásáról sem.
Nem lehet Magyarország miniszterelnöke az a személy, aki nem tiszteli a nemzeti akaratot, aki elszakadt nemzetétõl, vagy sosem érezte magát a nemzet részének, de inkább érzi magát a hatalom és a nemzetellenes külföldi érdekek képviselõjének, s cselekedeteivel minden kétséget kizáróan azokat szolgálja.
Nem lehet Magyarország miniszterelnöke az a személy, aki olyan múltból építkezik és szerez magának anyagi és hatalmi erõt, pozíciót, melyet ártatlanok és Magyar Hazafiak vérével bemocskolt kezek, imperialista hadigépezet segítségével teremtettek.
Nem lehet Magyarország miniszterelnöke az a személy, kinek részére külön törvényt kell alkotni ahhoz, hogy kiléphessen az utcára, vagy kerületeket kell kijárási tilalom alá helyezni, hogy egy összefüggéstelen, zagyva, láthatóan beteg elme szülte beszédet elmondjon.
Nem lehet Magyarország miniszterelnöke az a személy, aki köztörvényes bûncselekmények által szerzett vagyont a Nemzet kárára, mely bûncselekményt maga a bíróság is elkövetettnek nyilvánított, de hivatkozik annak elévülésére.
Nem lehet Magyarország miniszterelnöke az a személy, aki hajnalban rendõri biztosítás mellett, titokban megy megkoszorúzni azok sírját, akiknek gyilkosa között feleségének nagyapja is ott volt, és aki ezen túl, még több ezer ártatlan magyar civil haláláért, lemészárlásáért, vagy elüldözéséért, családok megnyomorításáért is felelõs.
Nem lehet Magyarország miniszterelnöke az a személy, aki annak a pártnak az elnöke, mely a legnagyobb gaztettet követte el a Nemzet ellen az 1956-os eseményeket követõen, és ma olyan fényben kíván tetszelegni pártjával, hogy az méltónak tûnjön Nagy Imre szellemi örökségéhez, s nyíltan hirdeti is azt.

Ki lesz hát Magyarország miniszterelnöke? A kérdésre a Nemzetnek kell válaszolnia. A Nemzetnek kell megtalálnia azt a személyt, aki minden tekintetben méltó arra, hogy felelõs miniszterelnöke legyen a Hazának.
Csakhogy a Nemzet még mindig nem eszmél. Nem lát, és nem talál kiutat. Többen demokráciásdit játszanak egy olyan országban, ahol az már régen elveszett. Ahol pedig nincs demokrácia, ott vagy diktatúra van, vagy anarchia.
Vagy nincs semmi, de akkor… már ország sincs! Ezt nem akarjuk, mert ez az ország másra hivatott. Virágzásra, munkára, tervezhetõ jövõre, biztonságra, erkölcsi, politikai tisztaságra.

Egy olyan miniszterelnökre várunk, kinek célja Nemzetének boldogulása!

Meddig várjunk még?
Bella Árpád
*(Bibó István: Parasztpárt és radikalizmus)