Bella Árpád: Jobb felsõ sarok, piros gomb

Végre! Haza estél. Mennyi volt? Tizenkettõ? Nem baj, ma is kibírtad. Kibírod holnap is. Talán. De most carpe diem. Rogyjál le a fotelbe. Ócska? Sebaj, még mûködik.
Vedd a távirányítót! Jobb felsõ sarok, piros gomb! Nyomd meg! Egész nyugodtan! Ne habozz! Nyomd a gombját! Zajongjon, zúgjon! Látható média.
Amit mond, az az érdekes, hiszen Te megérdemled, neked ez jár, még akkor is, ha egy fityinged sincs rá. Majd ad a bank, kedvezményes kamatozásút, tíz évre! Menj nyaralni – részletre!
Utána rögtön híradó, mely ténynek hazudja, amit mutatni akar, de elhallgatja az ÉLETET.
Informálja az agyad, beléd tömi, hogy ez nem jó, viszont ez…, na ez a jó. Az meg veszélyes és rasszista, fekete ruhás és fasiszta. Te meg rábólintasz – tényleg! Akkor most félni kell? Hát félek, hiszen mondják… Onnan mondják, az egyre nagyobb méretû képernyõkbõl. Egyre laposabb. A mûsor is. Nem, tévedtél, ez már nem mûsor.
A film pereg tovább. Hõsök jönnek, harcosok. Legyõzik a gonoszt. Kemények, de igazságosak, és közben mindig becsúszik egy kevés kék-fehér. Az igazság itt van – mondják. Hát persze, ez napjaid része.
Vágynál humorra, tovább kapcsolsz. Úgy érzed nevetned kéne, talán nevetsz is, de belegondolva Te sem tudod min. Aztán bevillan: buta poén, de csak röhögsz, mert a dobozból is gépröhej morajlik. Hát nem érted? Most kell röhögnöd! Ja, már érted. Vagy mégsem? Összezavarodtál. Valami még megmaradt belõled, ami védekezik.
Távkapcsoló, jobb felsõ sarok, piros gomb. Megnyomod. Remény. Kevés, de még van. Lehet, hogy TE még nem felejtettél el gondolkodni! Csak bátran! Gondolkodj!!!
Bella Árpád