Kiktõl féljünk jobban ?

Alig telik el nap, hogy ne ijesztgetnének holmi barna veszéllyel. Kimondva és ki nem mondva táplálják, terjesztik, szervezik a kormány közelinek mondott médiák ,és ki tudja még kik és miféle emberek… Félni való idõket élünk—tudatják velünk és ez lassan bele ivódik a zsigereinkbe.

S ha körbe néz az ember, mit lát? Megint a haladókat, az örök ifjú, el nem koptatható nép barátait, az élcsapatot. Akik néhány évtizede még a munkásosztály vas öklével csaptak le a szocializmus árulóira, az ellenforradalmár bitangokra, a fasisztákra . Én legalább is emlékszem ezekre, az idõkre . Bár ne emlékeznék...

S emlékszem azokra az idõkre is, amikor ugyanezen jómadarak államosították a termelõ erõket!

Ha jól meggondolom, nagyon cinikus megfogalmaz ez. Megtörtént a termelõ erõk állami tulajdonba vétele --írták és mondták a „történészek „S milyen jól mutat ez a tankönyvek lapjain! Fõleg azok körében könnyû olvasmány, akik mit sem sejtenek ezekrõl, a harcos idõkrõl… Hja a szavak sok mindet el tudnak takarni.

Honnan tudná a mai diák mit jelentett egy ilyen procedúra? Hány házkutatást, hány kihallgatást, hány álmatlan éjszakát kellett megélni, ahhoz hogy végül kimondják a rettenetes szót. Amit különös kéjjel tudtak kimondani: Ide kulcsokat! El lehet menni…

Üres zsebbel, remegõ ajakkal családostul a semmibe…

S minõ ideológiát gyártottak ehhez az osztályharcosok. Mert ugye valami magyarázatféle azért kellett ilyen nagy horderejû szocialista átalakuláshoz. Hát, íme: Kizsákmányoló népelnyomó burzsoák szipolyozták a dolgozók vérét !

Ne legyünk már restek, lapozunk bele megújult haladó újságjaink korabeli példányaiba, akik most barna veszéllyel riogatnak. Legalább a címek ,alcímek erejéig emlékezzünk :Nem alszik a nép ellenség ! Basa kulákok garázdálkodtak... Osztályidegen árulók akadályozzák a szocialista kibontakozást... Minden hatalom a dolgozó népé!

S lám a dolgozó nép vagyonát, egyszer csak, rendszerváltás okán el lehetett privatizálni! Sõt mi több: az újdonász szocialista kapitalisták,--akik természetesen már nem a dolgozó nép vérét szipolyozzák--, több százmilliós vissza nem térítendõ támogatást kaptak s ezen felül munkahely teremtõ támogatásban is, részesültek a nép adójából. Mert ugye a haladáshoz , a kibontakozáshoz nekik erre szükségük van !

Hát bizony, ezt a hírt, a beadást elmulasztó, felakasztott kulákok, valutát eltitkoló osztályidegenek, börtönben nyomorékra vert fasiszta bitangok soha el nem hitték volna. Pedig így van ez mifelénk. Megtörtént! Megtörténhetett a nép által választott demokratikus parlamentben. Boros uramék, Kuncze uramék és társaik áldásos, hol kormánypárti, hol ellenzéki közremûködésével. Úgy hogy van ám itt mire büszkének lenni!

S amikor már minden el van adva, amikor már a több százmilliós tanulmányok tanulmánya is meg van írva, amikor már nincs mit leakasztani a szögrõl, akkor megint jön a barna veszély! Megint a fasiszta bitangok olálkodnak itten kérem.

Mert mindig így van ez, ha szorul a kapca. Kell egy jó ellenség, akin el lehet verni a port. Akitõl ilyen címen mindent el lehet venni. Még az életét is…

Igen ám, de hol az ellenség mostanában, és mit lehet itt már elvenni? A régieknek már a csontjaik is elporladnak lassan. Nevük, ha van még, már eltûnt a telekkönyvekbõl. Temetõben pedig, benõtte emléküket a feledés mohája .

No hát, ha nincs ellenség, csinálni kell! Osztályharcos elõdök nyomdokain haladva meg lehet találni az ellenséget! Mi, az hogy! Mert ellenség mindig van, amíg kommunisták élnek ezen a földön. Addig kell szervezni, hirdetni a barna veszélyt, addig kell a provokátorokat az utcára vezényelni, míg aztán akadnak olyanok, akiknek elege lesz ebbõl a cirkuszból s akkor, lám itt vannak…

De ha az ember bele gondol egy picit, és azt mondja: no akkor lássunk a medvét. Legalább egy árva nyilas századost ,egy körzetvezetõt , mutassanak már nekünk .

Aztán mit lát a jóhiszemû választópolgár ? Hát Zoltai Gusztáv hajdan volt munkásõr századost és Vitányi Iván egykor volt kivalló kommunistát, akik egész életükben a dolgozó népért dolgoztak verejtékeztek, s most a barna esõtõl félnek, szónokolnak, menetelnek. Ugyan úgy, mint 2o évvel ezelõtt csak az uniformis tûnt el…

Én meg úgy vagyok ezzel, hogy töprengeni kezdek. Most visszajöttek ezek az urak vagy el se mentek ? Mert õszintén bevallom, kiráz a hideg, ha rájuk gondolok.

És semmi kedvem velük foglalkozni. Szeretném õket elfelejteni. Akkor lássam õket, amikor a hátam közepét. Éljenek ott ahol vannak. Tõlem fürödhetnek tejben, vajban. Arany gatyákat hordhatnak. Gyémánt csillagokkal rakhatják ki a szobájukat. Naponta több tucat szeretõvel hempereghetnek, Isten bizony nem sajnálom, nem irigylem.

Mi meg majdcsak megleszünk valahogy a magunk gondjaival, bajaival.

A kályhacsõ problémáinkkal a korszerû fûtési programunk alkalmával, amit a havi ötvenezer forintos nyugdíjunkból kell most hirtelen tél elõtt megoldani… Csak õk tûnjenek már el a címlapokról, a Tv képernyõkrõl.

Merthogy félelmet árasztanak puszta jelenlétükkel is, hát, még ha szónokolnak!

S tudom, hogy nem vagyok ezzel egyedül. Sõt sokan vagyunk így! Mit gondoljon róluk a Hortobágyot megjárt öreg „szódagyáros „? A fasiszta kizsákmányolónak elnevezett molnár? Avagy az ötvenhétben félholtra vert diák, aki csillogó szemmel hitt a szabadságban és valahol vidéken elszavalta a Talpra magyart?

Merthogy állítólag mi is magyar állampolgárok volnánk. Ide vetett bennünket a sors szeszéjjé akaratunkon kívül, mint ahogy másokat is. Úgy hírlik nekünk is vannak emberi jogaink nem csak a bûnözõknek. Amúgy mellesleg: elhoztuk idáig ezt az országot, nem vontuk ki magunkat a munkából, megtettünk minden tõlünk telhetõt, úgyhogy részünkrõl volt mit elprivatizálni! Engedtessék meg, hogy sóhajtani merészeljünk. Az igényeink is nagyon szerények: Mindössze nyugalmat, békességet szeretnénk. Ha lehet: Vitányiék, Zoltaiék vörös esõje nélkül!

Barkuti Jenõ