Barátot vagy ellenséget ?
Ki tudja milyen ciklus szerint forog a világpolitika rendszerének kereke ? Népek tûnnek föl s nagyhatalmak süllyednek el. Vannak akik örökre s vannak akik éppen hogy csak túlélik a sorsfordulást. Ki lesz a következõ?
Nekünk magyaroknak nem lehet panaszunk a sorfordulásokra. Hiszen alig akadt világot formáló esemény amibe ne botoltunk volna bele és a tragédiáink ellenére is maradt egy továbbélést jelentõ reménysugár. Így van ez most is a kommunista rendszer bukásával amelynek haláltusája még közel sem ért véget. A rendszer haszonélvezõi szélhámosait még nem tudtuk levetni . S még sokáig itt fognak körülöttünk keringeni. Az idõvel azonban nem dacolhatnak sokáig .
Most hogy a 'nagy testvér megszûnt létezni ,számot kellene vetni néhány dologgal. Talán ott kellene kezdeni, hogy ez az Oroszország nem azonos a Szovjetunióval ! S ahogy a világ változik változnak az emberek és a törekvések is. Nekünk magyaroknak akik megéltük Trianon minden keserûségét tudni kellene azt, hogy a politikában nincsenek örök barátok és örök ellenségek.
A mi népünket szétszabdalta a nemzetközi politikai akarat. Öt millió magyar rekedt határokon kívül és segélykiáltásukra senki se figyelt oda; noha nemzetközi szerzõdésekben ígértek szabad vallásgyakorlást, nemzeti oktatást és önrendelkezést. Szinte semmi se lett belõle .E tekintetben egy fikarcnyit sem javult a helyzetünk az unióban sem. Sõt , szlovák politikusok már Magyarország megszüntetését is elképzelhetõnek tartják. S ez az UNIÓ vezetõ politikusai szerint ez még csak helyreigazítást sem kíván !
Nem ártana tudni hogy a Szovjetunió felbomlásával ,egyes becslések szerint , 3o mások szerint 4o millió orosz rekedt határokon kívül ! Rendkívüli nagy embertömeg ez , és hatalmas tehertétel az anyaországnak. Nem nézhetik ugyanis tétlenül a Moszkvában honfitársaik elnyomását, mellõzését. Márpedig errõl van szó az úgynevezett utód államokban . Lépten nyomon tapasztalható már , hogy a kisebbségbe szorult oroszok mind jobban hátrányba kerülnek . Szép lassan kiesnek a hivatalokból, nem kapnak jobb munkát az üzemekben,gyárakban és kimaradnak a kedvezményekbõl . Ismerõs képlet ez nekünk...
A jövõ nemzetiségi politikáját ez a körülmény nagy mértékben meg fogja meghatározni. Nagy jóslás nem kell ahhoz :Oroszország mindenkori vezetése ki fog állni a kisebbségbe szorult oroszok védelmében. Egész egyszerûen azért mert nem tehetnek másként ! S ez a kiállás igen nagy súllyal kerül majd a világpolitika színpadára . Nekünk magyaroknak , ha maradt bennünk egy csipetnyi józan elõrelátás és honfitársaink iránti kötelesség tudat , akkor nem mehetünk el szótlanul az adódó lehetõség mellett...
Tetszik nem tetszik, ebben a vonatkozásban közös a sorsunk az oroszokkal. Megtehetjük azt, hogy ellenük foglalunk állást némi gyors haszon reményében . Hosszú távon azonban ezen az úton nem lesz szerencsénk ! Meg kell találni a közös hangot az egykori kényszerû szövetségessel még akkor is ha rossz emlékeink vannak a múltból .
Részükrõl megvolt a jó szándék: Mindent teljesítettek amit a " rendszerváltáskor " orosz államadóságként a szerzõdésekben rögzítettek . Kezdve a második világháborús katonasírok , feltárásától, folytatva az államadóság törlesztéséig . Még azt a kedvezõ javaslatot is megtették, hogy a gyorsabb államadóság törlesztése végett felépítenek egy komplett metró vonalat ! Ám erre nem tartottunk igényt ! Pénzre volt szükség ... Amelynek jogát eladták egymás között 'öntudatos vezetõink.
Most pedig futunk az "új barátok " aprópénze után, akik módszeresen és alaposan kizsebeltek bennünket ...
Barkuti