HIHETETLEN! PARASZTVAKÍTÁSRÓL szólnak a nemzeti oldalon?

HIHETETLEN! PARASZTVAKÍTÁSRÓL szólnak a nemzeti oldalon?

Képtelen vagyok csendben maradni akkor, amikor valaki a pénzvilág véleményére alapozva bírálja a kétharmados (nem harmatos!) többséggel a legutóbbi választásokon gyõztes fidesz –KDNP demokratikusan megválasztott új kormány létjogosultságát, és ilyen alapon mérlegeli az Orbán-beszéd január 19.-i EP- parlamentáris ülésén elhangzottakat.

Legyen bár a barátunk, sok mindenben küzdõtársunk, legyenek bár olykor írásai olyanok, mintha saját véleményünket mondta volna, azért tudnia kell, hogy a véleménye kifejtésében meddig mehet el! Legfõképpen pedig illene tudnia, mit jelentenek e hazában a pejoratív kifejezések.

Ha a bukott rendszer bármelyik illusztris személyisége a parasztról, a parasztvakításról pejoratív értelemben szól, nem állok meg. Megyek tovább. Hiszen honnan tudná – még akkor is, ha ebbõl a körbõl származik, de, mert ideje korán kiemelték innen és feledte fajtáját -, hogy mit jelent a nemzet számára a „paraszt” fogalom. De amikor immár a házunk táján, úgymond becsmérlõ módon használja valaki, szólni kell. Hiszen úgy érzem, nemcsak én, hanem e visszautasításban mi, nemzetiek együtt vagyunk, mindannyian szólunk. Ha nem így lenne, nem írnék folyamatosan nap, mint nap a Nemzeti Hírhálóban.

Mit jelent a „paraszt” szó, amely társadalmi réteg folyamatosan, évszázadok óta megmentette a nemzetet, az országot mindenféle bajtól, táplálta, védte, életet lehelt lelkébe? Nemcsak fizikailag, de spirituálisan, lelkileg is. Ellátta élelemmel, városokba került, és a városi, ipari munkára, a téeszbõl elmenekült, erõltetett munkaerõvel is. A vidék, a parasztság mindig tartalék, ha kellett: az ország létét megsegítõ kamra volt.

Sajnos, a magyar történelem nem „büszkélkedhet gyarmatosító eredményekkel”. Önmagunkat, parasztságunkat gyarmatosítottuk, s ezzel végképp kimerítettük tartalékainkat. Ma már klasszikus értelemben vett paraszt, aki családját földje mûvelésébõl ellátná, Magyarországon nincs. Mert a vidéken lakók, ami minden - ez országban Budapesten kívül - vagy háztáji, kis, három-négyszáz négyszögöles területeken háztartásuk megsegítésére gazdálkodnak, vagy egyáltalán nem, mert azt sem tudják, hogy mit jelent, miért hasznos és miért érték a föld és annak megmûvelése.

A pénzvilág - miként az idõjárás, amely a föld mûvelésének legfontosabb együtthatója – változik és változásában állandó. Ami pedig a parasztvakítást illeti: ezeknek a régvolt parasztoknak egyike sem hülye. Nagyon jól tudják, hogy mi nekik az elõnyös, a jó. Nem kell megmagyarázni nekik, fõként a pénzvilág csatlósai által - nem. Mert megszenvedték, megtanulták évezredeken át, hogy csak azokra számíthatnak, akik a közös érdeket nézik és ezekbõl egy sem volt, amelyik a pénzvilág fogalom körébe tartozott. Akik nem járnak nyitott szemmel e hazában, nem ismerik a pénzvilág ellehetetlenítésének módszereit és csak egy bizonyos, zárt körben élnek. Jó lenne, ha levennék a vakszemüveget, vagy a mindent elhomályosító kontaktlencsét és az országban minél elõbb körülnéznének.

2011. január. 21. Wéber Tünde