VÉGRE! ÚJ HANG Magyarországról Európában!

VÉGRE! ÚJ HANG Magyarországról Európában

Hatvanhat esztendeje, amióta Rákosi és társai a Magyarországot megszálló csapatok védõszárnyai alatt visszakúsztak, hogy az amúgy is agyongyötört, háború sújtotta országban, az 1919-ben elkezdett – kommunistának nevezett – valójában azonban: népirtó munkát folytassák, szándékuk szerint befejezzék és teljes SZU-hódoltsági igába hajtsanak minket, szóval tizenhat esztendõvel több, mint félszáz esztendeje ilyen markáns beszéd nem volt nemzetközi helyszínen a nemzet védelmében. A nemtelen támadások ilyen határozott és konkrét tényekkel alátámasztott visszautasítása, amelyre Strassburgban az EP január 19.-i plenáris ülésén került sor példátlan az említett hatvanhat esztendõ történetében.

Orbán Viktor miniszterelnök ismertette a magyar uniós elnökség programját, amelyet kedvezõen fogadtak a frakciók, többen azonban élesen kritizálták a magyar kormányt a médiatörvény miatt. Kár, hogy nem kísérte több figyelem a romastratégiát, az energiapolitikát és a bõvítés támogatását. Ha csak az elsõ részét, a romastratégiát nézzük: rendkívül fontos, valóban Európa jövõjét érintõ ügyrõl van szó, idõzített bomba, amely minden tagországot sújthat, ha nem kezelik megfelelõen, ha például a tagországok egymás ellen játsszák ki az úgynevezett: cigánykártyát. Miként Magyarországgal kapcsolatban is történt, a hazai igazságszolgáltatás elõl külföldi támogatást igénylõ romák miatt. Az energiapolitika ügye is elsõdleges a csökkenõ energiahordozók és így azok drágulása miatt. Ez utóbbi is „megért volna egy misét” ez a sarkalatos, az európaiak zsebébe vágó ügy nagyobb odafigyelést, több véleményt és ötletet igényelt volna.

Ugyanakkor a magyar kormányfõ egységes támogatást kapott a soros elnökségi programhoz, míg a magyar médiatörvény ügyében jellemzõen baloldali, illetve zöld képviselõk támadták, a néppárti képviselõk viszont támogatásukról biztosították. Nyitóbeszédének elsõ, hosszabbik részében a magyar elnökség általános prioritásaival foglalkozott (romastratégia, az energiapolitika és a bõvítés támogatása), majd ezt követõen - elsõsorban a hozzászólalásokra válaszolva - tért ki a magyar médiatörvény ügyére

Kategorikusan visszautasította a vádakat és egyenesen a magyar nép megsértéseként aposztrofálta, ha azt állítják, hogy Magyarország a diktatúra felé mozdul el. Ha kétségbe vonják az ország demokratikus elkötelezettségét, a demokratikusan, a választások útján szerzett ország vezetésének törvénykezési lehetõségét. Az erõteljes, esetenként ordítozó, bírálatokra, amelyek a médiatörvényt vették célba, nem fújt visszavonulót, hanem kijelentette: "Önöket csúnyán rászedték", mondta, utalva a médiatörvényt ért bírálatok tárgyi tévedéseire is. Valamint arra, hogy az internetes véleményformálás visszaszorítása lehetetlen, miért sikerülne ez a magyar vezetésnek, amikor többek között éppen az internetes véleménynyilvánítás is része volt a most hatalmon lévõ vezetés gyõzelmének. Mégis, miért ez a megszervezett, összehangolt támadás-sorozat? Ezeknek a támadásoknak az alapja voltaképpen a kétharmados parlamenti többség, ebben látják veszélyt, mert ez szokatlan, egyedülálló manapság Európában.

Hol van már a színtiszta európai Bajnai, a libaügyileg is érintett „fájni fog” megfogadó, aki a pécsiek vize miatt Franciaországban a franciáknak vizezett és szinte minden szembejövõtõl bocsánatot kért! Úgy tûnik ez stílus - legalábbis reméljük: sokaknak sokáig hiányozni fog! És az is, hogy immár nem akarunk, nem merünk kicsik lenni!

És remélhetõen nemcsak a pályázati, hanem a médiadisznóólat is kitisztítják majd. Így nem történhet meg az eset (2011. január 18. Ma Reggel), hogy a Szemközt mûsor elõzetesében beharangozott közbeszerzéssel kapcsolatos téma helyett a mûsorvezetõ és két társa a meghívott LMP-s pártpotentáttal az alkotmányozás folyamatáról és a médiatörvényrõl diskuráltak a mûsorrészre szánt ideig, majd az utolsó fél percben egy közbevetõ kérdésre megemlítette a meghívott, hogy bizony, bizony körülbelül félmilliárd forintba kerül az országnak a közbeszerzések miatti visszaélés lehetõségek. Aztán vége, slussz-passz: ennyi.

Sajnos a magyar sajtószabadsággal nem az a baj, amiért támadják, hiszen ezek a támadások, mivel sajtónk zöme külföldi tulajdonban van, s külföldi érdekeket mutat be nemzeti érdekként, hanem az a baj, hogy nem hiteles. Független sajtóról, médiáról beszélni ugyanis, miként gravitációmentes függõónról is – felesleges.

Miért még mindig a szélsõséges liberális kijelentés, a dolgok ilyetén szemlélése az etalon? Naponta kell ezzel a szélsõ liberális elfogultsággal találkozni. Ezek a sajtóorgánumok maguknak írják az újságot? Meddig?

2011. január. 20. Wéber Tünde