SZÓRAKOZNAK! Velünk?

SZÓRAKOZNAK! Velünk?

(Szombat esti láz, vagy amit akartok)

Égbekiáltó bûn a három fiatal halálát lehetõvé tevõ felnõttek felelõtlensége. Most amikor e sorokat írom, lépten-nyomon arról értesítenek minket, a halálos áldozatokat is követelõ pesti West Balkán-i eset körülményeit figyelemmel kísérõ információfogyasztókat, hogy õrizetbe vettek öt személyt. Õk valamilyen módon a helyiség tulajdonosához üzemeltetéshez, kibérléséhez kapcsolhatók. És hol vannak a többiek?

Hol van a helyi, kerületi önkormányzat, amely közpénzbõl a „köz” kultúrált szórakozását nemcsak elõsegíteni, de betartatni is köteles, ha jogos például a rendõrség, rendfenntartók segítségével. Mit jelentsen az, hogy százötven fõs kávézóra van engedély és ennek, mégis több, mint húszszorosát engedik be a helyiségbe? És még csk most döntenek arról, hogy bezárják-e a helyiséget? Szerintem, akik ilyesmirõl hezitálnak még három nappal ez események után is, erõsen megfontolandó, hogy a „köz” érdekében legalábbis elzárják õket a közügyek irányításától.

Hol vannak a szülõk, akik otthonról az éjszakába és a halálos veszedelembe torkolló három-négyezres bulira elengedték ezeket a gyerekeket? Nyilván nem elõször. Információt szereztek egyszer is arról, hová mennek, milyen körülmények közé kerülnek „szórakozni” a tizennégy-tizenöt, a felnõtt tizennyolc esztendõs korhatár alatt lévõ gyermekeik? Tudom a választ: a korszellem a bûnös. Mert hiába is tiltanák, akkor is elmennének. Mert a barátnõ, a barát és az iskolatárs is elmegy. Mibõl? Hogyan, ha nem adnak erre pénzt? Láthattuk, hogy szinte gyerekek az érintettek és egyikük sem úgy tûnt, mintha csavargásból, lopásból tartotta volna el magát. Nyilván a szülõk pénzén szórakoztak. Ezért dolgoztak becsületesen, talán még önmaguktól is megvonva a kikapcsolódás lehetõségét ezek a szülõk. De hát miért? Miért nincs erkölcsi, jogi háttere a szülõnek, gyermeke nevelését illetõ ügyekben? Az egyház segíthet? Az igen. De hogyan talál utat egymáshoz a szülõ és a keresztény nevelést elsõrendû kötelezettségnek tekintõ egyház, ha a mostani aktív szülõk alig tizede, vagy még annyian sem - járt gyermekként hittanra és felnõtt korára a legjobb esetben is csak „hétvégi misés” hívõ.

És hol vannak a pedagógusok, akikhez nyilván eljut a tanulók szórakozási szakása és az is, hogy ilyen helyen mozgásigényüket is levezethetik. Miért ne mehetne el mozogni egy kicsit a gyerek? Holott a tömegsportsport, az iskolai testnevelés lehetne ebben a mozgásigény levezetésben az elsõ.

Hol vannak az oktatás és a tömegsport országos felelõsei, akik az utóbbi húsz esztendõben hagyták elsorvadni a tömegsport csíráit? Kinek a zsebébe landoltak az

elherdált sportlétesítményekbõl beszedett milliárdok? Lenne néhány ötletem, de van még fontosabb: felmérések igazolják hogy az említett hely, ahol a tragédia történt a drogra szoktatás melegágyai.

Hol vannak a drog prevencióra költött milliók, amelynek döntõ része ismeretterjesztés, amely sokak szerint inkább terjeszti és hozzászoktatja a fiatalokat – még, ha nem is tudatosan, de végül mégis úgy sikerül –a tiltott szer fogyasztásához. Fontos lenne olyan korszerû egészségügyi, pszichiátriai háttérre, amely a már a drogcsapdában lévõ fiatalt a társadalom egészséges csoportjaihoz visszavezeti.

Hol vannak az egészséges csoportok? Talán nem azok, akik „egészséges nyerési ösztönük” szerint megcélozták a tizenéveseket buli-, drog-, alkoholfogyasztás terén és ebbõl busás hasznot húznak és jut nekik bõven valóban egészséges életmódra. Százmilliós villákba épített szaunákra, úszómedencére, saját teniszcsarnokra.

Errõl van szó, hogy saját egészségük, jólétük fenntartása miatt szórakoztatnak minket ilyenformán. Szórakoznak velünk.

Hol van az a társadalom, amelyik egyszer, s mindenkorra leszámol többek között a West Balkán-féle tragikus ügyekkel is? Mert úgy tûnik, vesztett ez a rossz értelemben vett balkáni életfelfogás és haszonszerzõ stílus. Ideje megújulni.

2011. január. 18. Wéber Tünde