Impertinencia helyett: PENITENCIÁT!

A napilap (amelynek régvolt elõdjét, a Szabad Népet 1945-ben a bevonuló szovjet hadseregnek, majd 1956-ban immár Népszabadságként a szovjet intervenciónak köszönhetjük) elsõ idei, január 3-i száma címlapján ez szerepel: Magyarországon megszûnt a sajtószabadság - a magyar mellett az EU összes további hivatalos nyelvén.)

Impertinencia helyett: PENITENCIÁT!

Ez az impertinens, nem túl eredeti címoldal lehet ötletdugulás, netán gondolathiány, a megújulási elmeszesedés, vagy szerkesztõségi impotencia jele?

Holott: impertinencia helyett: penitencia kellene.

Úgy tesz ez az orgánum, mintha jogfolytonos elõdje nem annak a rendi-bürokratikus, félfeudális társadalomszervezõdésnek (magyarul: álszocializmus) lett volna a szócsöve éveken, évtizedeken át, amely a politikai parancsuralmi, hûbéri elemekkel vegyes sakk-matt tartalmat, nem kegyeskedett volna nap, mint nap az újságolvasókhoz eljuttatni. Mintha nem a hatalmi, igazgatási érdekcsoportok játékszereként pottyantott volna el egy-egy gumicsontot: nesztek rágódjatok, eszegessetek, addig sincs veletek gond! Mintha nem a KB diktálta ipari, kulturális rend élvonalában menetelõ energiakormányzóságok kapitányai, zászlósurak zászlóshajója lett volna! Majd a rendszerváltási csõd-blöff üzenet tõlük nem buggyant volna ki! És bugyogott tovább, az elsõ szabad választások utáni négy esztendõn át a benzinblokádos-sokktól (manapság terrorista manõverként nevezik ezt a mûveletet) az úgynevezett liberális-baloldal hatalomra kerüléséig. És annak négy esztendõ kivételével egészen 2010. április. 11-ig tartó ámokfutásáig! Mintha nem segítették volna ennek a rendi-bürokratikus, politikai társulatnak, volt párttitkárokból, komisszárokból, KISZ-vezetõkbõl, immár körjegyzõségi-õrgrófokként, polgármester-bárókként, települési-országgyûlési képviselõi, miniszterelnöki hitbizományosként való visszatérését? És az akkori médiatörvény-torzszülött világra jövetelét? Amelynek használhatatlansága hozzájárult az eltelt idõszak végkifejlõdéséig.

Mégis: mit képzelnek, miért volt ez az Európát is megdöbbentõ nagy arányú nemzeti oldal melletti kiállás, a voks-gyõzelem? Nekem ne mondja senki, hogy akkor nem erre, meg arra szavaztunk! Ki látott a fejekbe? A lényeg, az összesség gyõzelme, ez a fontos. A disznóságok még bûzlenek, és akik büdösítettek, most félnek! Mit képzelnek? Ezek után minden mehet tovább a maga Hornos, Medgyessys, Gyurcsányos, Bajnais medrében? Mert csak az a modern, az ejrópai, és ami más, azt meg kell tiltani, kötözni, elásni és szétszabdalni?

Most, úgy zümmög a 2011. január. 1-tõl életbe lépõ médiatörvénnyel szemben a darázsfészek, mintha szorgos méhcsapat lenne, mintha a sajtószabadság élharcosai lennének!

Ez nagyon érdekes! De nem újság. Holott az újság: emberi dolog. Készítése nem önjelölt, a korlátlan liberál-ár hullámvizén szörfözõ zsenik és szerkesztõségeik magánügye, hanem társadalmi ügy.

Ha a több, mint kétharmados többség megbízásából létrejött hatalom felelõs a társadalom minden szeletének biztonságáért, így jogosult annak ellenõrzésére. Miért ne tenné ezt a sajtóval is? Mert a sajtó nem csak papírrá zúzott növények egyvelege és az arra író emberek összessége, hanem a társadalmi tudatipar fellegvára.

És persze vannak olvasók is.

Akik nem hülyék, miként azt egyes szerkesztõségek hiszik.

2011. január. 04. Wéber Tünde