SAJTÓÖRVÉNY

Akinek kettõ-három helyett csak egy gondolat fér meg a fejében, az, az õ baja.

„Pártunk véleménye szerint az MR, MTV, MTI a kormány felügyelete alatti nemzeti intézmény.” A KB 1989. március 29-i közleménye.

Eötvös Pál (Népszabadság): nekünk azért kellett egy Rt. egy nyugati céggel, mert borzasztó veszélynek voltunk kitéve.”

A feladat a pártvagyon minél nagyobb részét átmenteni. És úgy a továbbiakban, hogy a pártjelleg eltûnjön, de a Párt rendelkezésére álljon!” KB 1989. július. 23-24 ülése.

SAJTÓÖRVÉNY

Ma már nincs akadálya, hogy valaki saját személyi számítógépét használva egy személyben szerzõje, kiadója legyen lapjának: (desk top publishing), megidézve ezzel a korszakot, a lapkiadás kezdetét, amikor a szerzõ-nyomdász-kiadó szerepét ugyan az a személy töltötte be.

Manapság pedig a technika fejlõdésével (is) a sajtó, miként a kultúra, tudatiparrá vált. Ez garantálja (Hans Magnus Eusensberger) a meglévõ társadalmi viszonyok újratermelését. Ez történt 1994-ben, amikor némi módosulással (az SZDSZ nevén nevezve magát és beült, mondhatjuk úgy is: visszaült a hatalomba) visszakerült a társadalom a régi politikai kerékvágásba. Elsõ dolga volt ennek a hatalomnak az elõtte eltelt négy esztendõ médiaháborújának befejezése, a halott médiabéke megteremtése miután a nemzeti oldal elvérzett a választási csatamezõn. Az akkor született médiatörvény miatt nem szaladgáltak külföldre panaszkodni a szabadság élharcosai, holott az, azóta eltelt idõszak bebizonyította a törvény a kezdetetektõl fogva nem oldott meg semmit, de jó volt azoknak, akik a restauráció hívei voltak.

Akik hirdették: „A hagyományos társadalomfejlõdés hagyományos pályáin e válságból egyetlen kivezetõ út kívánkozik: ha egy fejlettebb gazdasági külsõ hatalom vállalkozik az ország újragyarmatosítására.” („ÉS” Lányi András: Korteskedés és ellenszerei - 1989. szeptember. 22.) Ezek szerint a régi új garnitúrának az volt a jó, ha ez a külsõ hatalom itt helyezi el tõke feleslegét, és az olcsó munkaerõ, az új piac és kiszolgáltatott partner megtartása érdekében a kontraszelektált értelmiséget, vezetõgarnitúrát konzerválja.

És természetesen a sajtót, a médiát is.

Nyugati politikai, gazdasági és médiatényezõk „segítik” a kommunizmus politikai, gazdasági, és médiatényezõinek átmentését, nyilvánvalóan a diktatórikus rendszerrel szembenállók kárára. Megint a nyugat áll szemben velünk. ’56-ban azért, mert nem segített, a rendszerváltás idõszakában pedig úgy, hogy a társadalom fejlõdését akadályozó erõket segítette.

Megszületett a demokratikus diktatúra és annak szócsöve, a ballib sajtó, amely olyan öszvér, amely két ballábbal kel fel és megbotlik a szabad véleménynyilvánítás kirakodó vásári portékáiba. Publi jobbra, publi balra, hovatovább az olvasók megtanulták a wittgensteini mondást: a szavak csak a tények összezavarására jók.

Miután kiderült, hogy a hazai privatizáció nem gazdasági, hanem büntetõjogi kérdés, egyúttal kimondatott: „Vagy terem új középosztály, vagy nagyon idegen világ leend itt.” (Magyar Hírlap: Esterházy Péter 1994. augusztus. 19.) De akkor már dübörögtünk „a másként gondolkodás nem veszélyes, hanem demokratikus”, aki még ettõl is más, annak: kuss! - idõszakába.

És Montaigne szavaival élve: „Akik egyeduralom alatt éltek és …megszabadultak a zsarnokuktól, sietnek majd nyakukba venni a zsarnokságot.” A nyakba vett zsarnok rúgott jobbról és balról, nem úgy, ahogyan a disznófejû nagyúr, aki ült az aranyon, hanem, miként a mandarin, aki elkényelmesedik a gyaloghintóban. Többek között ennek az elkényelmesedésnek lett a következménye a legutóbbi fidesz-gyõzelem, egy olyan gyõzelem, amely a nemzeti oldal gyõzelmeként jelent, jelenik és jelenteti meg magát jelenleg is.

Törvényei, akár demokratikusak, akár nem, ha a nemzet érdekeit szolgálják: jók. Ha nem, akkor nem jók. Ez a lényeg. Nem az, hogy mit szól a nyugat. A nyugat foglalkozzon magával. Megvan nekik is a bajuk önmagukkal. A nemzet érdeke a fontos, a társadalom fejlõdése, a kontraszelektív kultúra és sajtó és média virágzásának megakadályozása a fontos. Ennek kell utána járni, a törvényeket jól, és pontosan megismerni, áttanulmányozni és az eddigiekkel - amelyek miként kiderült: nem voltak jók – összehasonlítani. Ne a „vedd és fuss!” emberek járjanak jól, hanem a nemzet! Ez most a legfontosabb a médiatörvénnyel és az alkotmány tervezettel kapcsolatban is.

Háttéranyagok:

- Bajomi-Lázár Péter: A magyarországi médiaháború

- Bárány Anzelm: Volt egyszer egy médiaháború

- Pokol Béla: Sajtószabadság, médiahatalom

- Ferenczi Krisztina: Elõjáték a sajtószabadsághoz

- Lovas István: Jobbegyenes

- Schmidt Mária: Janus arcú rendszerváltás

2010. december. 28. Wéber Tünde