A CSALÁD ÉVE

1./ Drámai Adatok:

Az elõzetes adatok szerint 2010 elsõ tíz hónapjában 75 415 gyermek született, 7,3 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban.

A halálozások száma 107 366 volt, ami 0,3 százalékos csökkenést jelent a 2009. január–októberi idõszakhoz képest. A természetes fogyás 31 951 fõ volt, 5555 fõvel több, mint az elõzõ év azonos idõszakában. A nemzetközi vándorlás figyelembevételével becsült népességszám az idõszak végén 9 millió 996 ezer fõ volt - áll a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb gyorsjelentésében.

A házasságkötések száma továbbra is csökkenõ irányzatot mutat. A 2010 elsõ tíz hónapjában kötött 31 867 házasság 1836-tal (5,4 százalékkal) kevesebb, mint 2009 azonos idõszakában.

Ezer lakosra 9,1 élve születés és 12,9 halálozás jutott, elõbbi 0,6 ezrelékponttal alacsonyabb volt, az utóbbi megegyezett a 2009. évi értékkel. A házasságkötési arányszám 3,8 ezrelékes értéke 0,2 ezrelékponttal elmaradt az elõzõ évitõl. A természetes fogyás 3,8 ezrelék volt, 0,6 ezrelékponttal több az egy évvel korábbinál. 2010 elsõ tíz hónapjában ezer élve születésre 4,9 csecsemõhalálozás jutott, 0,3 ezrelékponttal kevesebb 2009 azonos idõszakához képest.

A születések száma jóval nagyobb mértékben csökkent, mint a halálozásoké, ennek eredményeként a 2010. január–októberi természetes fogyás 31951 fõ volt, 5555 fõvel (21 százalékkal) magasabb, mint egy évvel korábban. A nemzetközi vándorlás becsült értékeinek pozitív egyenlege folytán az ország lakossága ténylegesen ennél kisebb mértékben, mintegy 18 ezer fõvel csökkent. Eszerint a népesség lélekszáma az idõszak végén 9 millió 996 ezer fõ volt.

(forrás: KSH)

2./ 2011. a CSALÁD ÉVE

Harminc esztendeje, 1981-ben II. János Pál pápa kibocsátotta Familiaris consortio kezdetû apostoli buzdítását a keresztény család feladatairól a mai világban. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a 2011. évet a Család évének nyilvánította. Döntésüket az a szándék vezérelte, hogy az egyház tanúságot tegyen a hitrõl és felkeltse az emberek szívében a szeretet és a felelõsség érzését a társadalom legfontosabb intézménye, a család iránt - fogalmaz többek között a témával kapcsolatos körlevél.
„Ha elutasítjuk Isten és a vallás gondolatát, sõt a valóság megismerésének lehetõségében is kételkedünk, könnyen kiszolgáltatjuk alapvetõ értékeinket pillanatnyi vágyak és érdekek játékának. Európának és népünknek is szüksége van Istenre. Nem feledkezhetünk meg gyökereinkrõl, mert csak így tudunk reménységgel és a valóság talaján állva tekinteni a jövõbe.”
Társadalmaink irányvesztésének világos jele a népesség fogyása. Hazánk lakossága az idén tízmillió alá csökkent. Pedig a család egészséges mûködése egyben a társadalom egészségének is fokmérõje. Európában mindenki elismeri, hogy súlyos népesedési probléma alakult ki. A keresztény ember azt is feladatának érzi, hogy a megoldást keresse, mégpedig abból a biztos hitbõl kiindulva, hogy Isten szeret minket, hogy neki terve van velünk. Ezt a tervét pedig Jézus Krisztusban nyilatkoztatta ki – állapítja meg írás többek között.

A mai városi, de egyre inkább a vidéki élet is úgy szervezõdik, hogy nagy nehézséget jelent népes családot fenntartani. Az anyaságot a társadalom nem mindig becsüli meg kellõen. A gazdasági válság és a munkanélküliség szorongást és félelmet hoz sok család életébe. Pedig az anyaság és a családok megérdemlik az egész társadalom megbecsülését és szolidaritását. Az õ támogatásuk nem pusztán szociális kérdés, hanem egész népek, társadalmak jövõjének, létének vagy nemlétének kérdése. Márpedig az élet ára megfizethetetlen. Bármilyen gazdag legyen is egy ember, az életét nem vásárolhatja meg.
Imádkozzunk az idén különös odaadással családjainkért. Plébániai közösségeink ismerjék meg, tartsák számon a körükben élõ katolikus családokat. Maguk a családok is örömmel találják meg egymással a kapcsolatot. Osszák meg egymással ünnepeiket és gondjaikat, segítsék egymást munkával, személyes jelenléttel, tapasztalatok átadásával, és ha szükséges, anyagiakkal is. Büszkeség lehet számunkra olyan családok közösségéhez tartozni, akik gyerekruhával, bútorral, baráti szóval, betegek ápolásával nap mint nap segítik egymást, akik hordozzák a nemzedékek közötti összetartást, akiknek gondjuk van a magányosokra, az idõsekre és a betegekre is – zárul a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia levele.

(forrás: magyarkurir.hu)