FELTÁMADÓ Szent Magyar Haza!


FELTÁMADÓ Szent Magyar Haza!




Ki mondja meg, lehull-e majd


A véres tüskekoszorú és tüzet kap,


Hamvába hull az elvetélt magzatú


Kor kegyetlen indulat-százada?


Miért kell még most is félteni téged


Feltámadó Szent Magyar Haza?



+



A boncasztalra tett elesettek,


És dögcédulák közt a hóhér


Vígan lõdörög, nem eshet baja,


Haja szála sem görbül, na ja!


Ott masíroz akárhány haver,


Mert tettetni, élni! Tudni kell?


Megannyi arc, elhallgattatott dal


És vesztes harc-áradat, könny között



+



Jövõnk a másvilágra költözött?


Fel, fel! Ki ízleli a szó ízét:


Itt van, felnõtt egy új nemzedék!


És kibontja a hallgatás falát


A fáradt arcok redõi közt


Ki õrzi még irgalmassága látszatát?


És ki túrja szét, ki lépi át,


Kitalált múltunk hivatalát?



+



Mi lesz, ha csak zokszó marad


És igazságtétel nem lesz soha?



+



Nincs tovább? És vége! Szülõhazánk:


Magyarország! Mi végre vágsz és


Építed elkötelezetten


Történetünk hazug alapzatát,


A finnugor eredet-mesét:


Kivégezzük múltunkat, Emesét?


És óvjuk, rejtjük: voltunk, leszünk ez


Európai keresztény rendben és


Marad, ahogyan eddig volt? Rendben?





2010. szeptember. 05. Wéber Tünde