DRÁMAI HELYZET, avagy: technikai szünet!

Drámai helyzet, avagy: technikai szünet!

Az egyik megyei lap online kiadásán olvasom (2008. 27. 12: 57), hogy
”… az elmúlt fél órában technikai hibával küzdöttünk, ezért az izraeli légitámadásról szóló cikk és a kommentek is eltûntek, megmenteni egyiket sem sikerült, a cikket viszont ismét beszerkesztettük, a hibáért elnézést kérünk…” No comment!

Mi történt? Nyilván: technikai hiba.

Aki informál, szükségképpen: transzformál, átad, és átadás közben az átadó ujjai közül az információ-morzsa olykor a semmibe hull. A véletlenszerûség ezúttal kizárható. Hiszen megszüntetni, a semmibe elhullatni, és éppen azt, ami kell: eleve profizmus. Mert érdekes módon mindig éppen az, a legfontosabb információ válik olyanná, mintha meg sem történt volna, amelyik a társadalom számára érdekes, de a hatalom rángógörcsöt kap tõle. Nos, erre a rángatózásra haptákba áll az informátor, széttárja karjait, agya, ujjai elernyednek és volt, nincs: információ. Beáll a technikai szünet. És, mert a teremtés isteni eredetû, így a teremtés részeként megtörtént eset, egy megtörtént dolog megsemmisítése, kivétele a teremtés rendjébõl: az ördög mûve. Az ördög belekotnyeleskedik és kiradírozza az élet fontosabb vonalait. Így lesz az ördögi hatalom számára „vonalas”. Így lesz az ördög igazán ördögi, amikor a hatalom azt mondja az ördögnek: szeretem a vonalaidat!

Ezért az ördögi hatalom egyik megjelenítési formája a technikai szünet.

Ezek a technikai szünetek hálózzák be és kötik gúzsba történelmünket, életünket csaknem félezer esztendeje: 1526-tól, vagy még az elõtte való idõktõl mostanáig. Miként a múlt mély kútja, az ördögi trükkök, technikai szünetek sora is végtelen.

1956? A „szocialista építõmunka”, a szovjethatalom uralmát, folyamatát megtörõ: technikai szünet. És mi van most? 1990-2008 = a nemzet érdekérvényesítésben bekövetkezõ hosszú, nagyon hosszú technikai szünet. És a kisebb-nagyobb technikai szünetek sora, amelyek révén egy össznépi törvénytelenség részesei vagyunk.

Nem mai keletû a megállapítás: ha a hatalom és a nép hatalma közötti egyensúly meginog, az egyik rend törvénytelen. Mármost a demokrácia nevû színjátékban éppen az a fõ poén, hogy a nép és hatalom egyazon dolog. Ha pedig egyazon dologban egyensúlyhiány keletkezik, az építész-statikusok nyíróerõ növekedést, és az épület mihamarabbi összedõlését, a pszichiáterek pedig skizofrén jelenséget és az egyén vagy társadalom ön- és közveszélyességét jelzik. (Ezért, ennek a helyzetnek a legkitûnõbb megtestesítõje és drámánk legkitûnõbb fõszereplõje: Gyurcsány.

Maga a Gyurcsány-jelenség önmagában is drámai alaphelyzet. Egy nemzet drámájának végsõ(?) csattanója…

Ezért van az, hogy politikai közíróink jobbára prózában drámát publikálnak, hiszen a különbözõ létszínvonalak összeütközésébõl, a már-már skizofrén ügyek garmadából nyelvi színvonalon ezt tehetik meg. Ezért van az, hogy jelen társadalmi, politikai feszültségeink leírása drámaírói vénát feltételez és ezért van az, hogy egyik-másik politikai közírónk – politikai álláspontjukat lehet szeretni, elfogadni vagy nem – drámaíró. Csak most életünk drámai sorsfordulatait fordítják le közírói „köziratokra”.

Így azt is mondhatnánk: ma és már nagyon régóta nem lehet nem drámát írni Magyarországon. Lehet versben, prózában, képregényben, lehet a színpadon és a parlamenti ülésteremben, az utcán a nép véleményének kifejezésekor és mindenhogyan. A dráma írja önmagát. Dráma van, lesz, ahogyan a nemzeti lét írja önnönmagát, amíg lehet.

A drámai téma már nem is az utcán, hanem a média jóvoltából fülünk hallása és a szemünk láttán, elõttünk hever. Akinek van füle a hallásra, van szeme a látásra: hallja látja és tudja, mi történik itt. Ahogyan a palesztin holttestek Gázában, mint ledöntött zsákok és a gyermekek, mint síró, rívó madárfiókák anyjuk karjában, ahogyan a halottak a letakart hordágyon, és a tehetetlenség tanújelei, a karácsonyi KISDED melletti álrészvéttel teli nyilatkozatok….

Amikor azt mondják: hagyják abba! Mit? Rendezetlenül a rendezetlen ügyet? Azt mondják: üljenek tárgyalóasztalhoz! Melyikhez? Egy rommá lõtt ház semmibe meredõ gerendái fölé emelt asztalhoz?

Az ördög technikai szünetet játszik és megforgatja a Világot, szemet forgatóan kipenderíti a Szent Jászol mellõl az Igazságot.

Az Igazságot, ami nem más, mint maga: Jézus Krisztus.

2008. december 29. Wéber Tünde