Mi a baj a Magyar õstörténet kutatással?

Mi a baj a Magyar õstörténet kutatással?

Sem a hivatalos Magyar történelemtudomány, sem a nemzetközi, nem szereti az emberiség õstörténetének kutatása kapcsán a kutatási terület azon nagy szeletét, ami egyértelmûen, a ma élõ Magyarnemzet, örökségére vezethetõ vissza.

A történelemtudomány egyfajta önvédelmi reflexérõl van szó ebben az esetben is, ami a hamis, vagy hamisított úton járás biztosítása az igazsággal szemben.

A teljesség és a sorrendiség igénye nélkül, egy pár példa felsorolása elengedhetetlen a tisztánlátás kedvéért.

Az egyik alapvetõ érdek, hogy a hatalmi tényezõk által kialakított katedrák és ezek szellemisége ne sérüljön.

Elgondolkodtató tény, hogy a finnugor tanszék, valamint a Habsburg intézeten kívül, szinte jelentéktelen társadalmi támogatással bíró fél civil, vagy teljesen civil tudományos mûhelyek léteznek csak, akik anyagi támogatás és megnyilvánulás lehetõségeitõl teljesen el vannak zárva.

Ha valaki a tisztesség alapelveit szem elõtt tartva áll neki a Magyar õstörténet kutatásának, de nem ismeri a Magyar nyelvet anyanyelvi szintnél tovább, a logikus gondolkodás az ok-okozati törvények alapján a néplélek gazdag rezdüléséig, még annak is nehéz a feladata, hátha még mindezt nagy tudományos ellenszélben teszi, hát nem kis feladatra vállalkozik.

Nézzünk egy pár példát, nevezetesen már szinte közhelynek számító az a megállapítás, hogy a biblia az emberiség eredettörténetének számító leírások, tele vannak õsi Magyar eredetû szavakkal.

Az õsi pogánynak mondott Magyar szavakkal le lehet fordítani az egész bibliát, a lélek az Isten, bölcs, boszorkány, a víz az ég a kereszt mind- mind, õsi Magyar szó.

Az Isten szó két õsi istenség nevének összetételébõl alakult ki, a vizek istene Istár, valamint a lélek és a termékenység Enlil az ég a föld és a világûr nászából született a világ, Isten eggyé lett a világmindenséggel, akinek a neve Teremtõ Isten.

A következõ példa a kereszt, mint a kör-oszt, vagyis a mindenség hatalma értelemmel bíró kör, észak-déli irányban, valamint, kelet-nyugati irányban meghatározó õsi szimbólum, ami már Jézus keresztre feszítése elõtt már használatban volt, az õs Magyar gondolkodásban.

A keresztelõ szavunk is innen ered, kiegészítve a víz tisztító gondolatával.

A példák sokaságát lehetne felsorolni az úgynevezett, õsvallás értelmezésébõl, ami alapja volt az összes késõbb kialakult vallásnak.

A Magyarság ezért nem harcolt soha erõszakosan mások megtérítéséért, mert ha Istent elfogadták, akkor már elfogadták az õsi Magyar gesztát, bármilyen felekezethez tartozónak tartotta magát az adott ember.

A felsorolt példák igazához történelmünk szolgál bizonyítékul, nevezetesen 1568-ban a világon egyedülállóan a Tordai országgyûlés

elfogadja, és törvénybe iktatja a szabad vallásgyakorlást lehetõségét, vagyis a vallásszabadságot hirdet, ami még napjainkban is komoly hiányosságokkal bír az egész világon.

Példákat lehet sorolni a társadalmi együttélés rendszerében is, ami alapvetõen Magyar eredetû és tõlünk vették át egy kicsit megváltoztatva, esetleg eredeti értelmétõl elferdítve a különbözõ nagyhatalmak gyakorlatában bõven van erre is példa.

A Magyar szó etimológiáját vizsgálva is egy érdekes történetre bukkan az ember, ha beleássa magát a kutatásba.

Az egyiptomi társadalom vallási felfogásában az anyagi és a lelki világnézet egy egészséges harmóniában volt a következõ felfogás szerint.

A halhatatlan lélek anyagi testben születik meg és ebben a duális létben tapasztalja meg a jó és a rossz:

A bölcs segítõkész, felemelkedést tenni tudó,

Valamint a gonosz pusztító életminõség közti

Különbséget.

A cél az volt, hogy az anyagi élet végeztével Thoth Isten elé kerül a szíve, aki megvizsgálja életének minõségét, feljegyzi a halott egykori cselekedeteit, mert szív az nem hazudik Thoth a mindentudó.

„a Tóth õsi családnév a magyarban tudót jelent a T és D ikerhangzó

felcserélése, vagy elhagyása folyamán torzult el az eredeti Thoth- tól

az idõk folyamán”

Egyiptomban, ebben az idõben még több Isten létezett, akik rangsorba voltak állítva így a következõ állomása az anyagi világból elköltözõnek az ügye Maat Istennõ elé kerül, aki egy mérleg egyik serpenyõjébe helyezi a szívet, majd a másik serpenyõbe egy madártollat helyez.

Ha a szív nehezebb volt a tollnál, akkor Maat Istennõ visszaküldte az anyagi világba és egy új életet kellett leélnie, hogy folytassa a tanulást.

Fordított értelemben „ Megmérettetett és könnyûnek találtatott”

Vagyis a szíve nehezebb volt és emberi minõségben nem volt megfelelõ, hogy egy magasabb szintre emelkedjen a madarok közé a léleknek még tanulnia kellett.

Minden ember, anyagi életében a kötelezõ elvárás, vagy cél az volt, hogy még életében madarrá váljon, mert a legkiválóbb, a legszeretetreméltóbb, a legönzetlenebb embereket Madaroknak nevezték.

A Madaroknak külön Istenük volt, akinek a fejét kuruly madár szárnyai fogták össze Õ volt az égi Turul, vagyis az összekötõ az égi világgal a földi világ között, egyfajta Szent Péteri feladattal, õ volt a Nagy Boldog Asszony.

Tehát a régi egyiptomiak szerint is Madarnak, vagy Magyarnak lenni egy emberi minõség volt.

Napjainkban is tartja magát a mondás:

„hitvány ember Magyarnak nem való”

A társadalomban gyakorolt hatalmat is az õsi Magyar bölcsesség vezérelte, nevezetesen maga a fejedelemség, mert királyság csak Nagy Károly óta létezik a világ felfogásában 742, vagy 745 óta ugyan is ekkortájt született a kis Pipin fia Nagy Károly valahol a mai Belgium területén, pontos adatok nincsenek, mert eléggé kevert törzsi területnek számított abban az idõben még egységes nyelvezete sem volt.

Ennek ellenére a Franciák és a Germánok is szülõ atyjuknak tartják Nagy Károlyt.

Nagy károly egyesítette az erõket az egész nyugat és részben közép Európában így lett tejhatalmú ura ennek a nagy területnek.

Erre az erõre volt nagy szüksége az adott kor pápájának Leó pápának, mert nagyon meggyült a baja római és a velencei alattvalóival.

799-ben ennek volt betudható, hogy az ellenállók ki akarták szúrni a szemét, és ki akarták vágni a nyelvét Leó pápának.

Majd lemondatták és kolostorba zárták Leó pápát, akinek sikerül a kapcsolatot felvenni Nagy Károllyal, aki 800-ban Rómába utazik és ott tart egy nagygyûlést, aminek keretében Leó pápa ártatlansági esküt tesz, majd megkoronázza Nagy Károlyt és a Német Római császárság összevont erejével, visszahódítja Konstantinápolytól az irányítást Nagy Károly segítségével a királyság eredete, és mint fogalom, ebbõl a történelmi eseménybõl származik.

A Magyar társadalmi rendben a fejedelem, vagy vezér törzsfõ és a többi esetben is csak mellérendelt vezetõ volt, mert a szeniorátus, vagyis a szenátus, vagy még érthetõbben a vének tanácsa volt a meghatározó, akik iránt feltétlen tiszteletben állt a nemzet.

A vezetõ öröklését is a szeniorátus szabályai alapján gyakorolták, mivel nem volt gyermek fejedelem, úgy mint késõbb gyermek királyok sokasága, hanem mindig a korban és rokonságban a legmegfelelõbb utód foglalhatta el a fejedelem helyét teljes egyetértésben.

Koppány és Vajk „István” között itt tértek el az õsi törvénytõl, az õsi hittõl, ami a Magyarok hanyatlásának kezdete volt és sajnos még napjainkban is tart.

Az iskolákban nem, hogy a Magyar õstörténelmet, de még a történelmünket sem tanítják.

Pedig lenne mit tanítani, mert a Magyar szellemiség már csak a történelmünkben létezik.

Az õsi Magyar felfogásra igen nagy szükség lenne napjainkban is, mivel az élet bölcsességének titkait hordozzák magukban.

A Magyarok jól tudták, hogy az élet alapvetõ törvénye a rend, ha ez helyi szinten megvan, akkor következhet a harmónia megteremtése.

A rend nélkül nem alakulhat ki a harmónia.

A régi Magyarok a társadalmi felépítésüket erre alapozták, hiszen erõs honvédséggel rendelkeztek és nem volt életcél az anyagi javak felhalmozása, egyszerûen szabadon és szeretetben éltek, mert az elõzõ két alapelem megvolt a társadalmi felépítésükben.

Ugyanis ahol rend és harmónia van, ott természetes táptalajra lel a szeretet, amit erõltetni nem lehet, mert ellenkezõ hatással bír.

Az õsi Magyar szakrális társadalomban ezért volt béke, mert az alapelemek rendezését felelõs élettapasztalattal bíró nemzetségek gyakorolták a hagyományos rendben és biztonságban.

Ezek után az egységbe szervezõdött közösség egy olyan társadalmi egységgé csiszolódott, ahol a közös szellemiség örök érvényû tanokat adott át utódainak biztosítékul a jövõnek.

A rend a legfontosabb társadalmi szükségesség, elõbbre való, mint bármilyen rendszer.

Ez az alapvetõ baj a Magyar õstörténet kutatással!

Bozzay József

Újpest 2012-04-08