Fáy Árpád: Szerzõdés felügyelõséget kellene létesíteni,

amelyet alaptörvényi szinten kellene elõírni mintalkotmányos létünk fontos intézményét, alkotmányos törekvésünk egyik kifejezõjét, eszközét és sarkalatos törvényben szabályozni - amelynek az e^x felügyelet (lásd a levél vége felé táblázatban olvasható meghatározását) az egyik részlege lehetne.

Az alkotmányos piacgazdaság alapvetõ intézményei (mind a magánszerzõdésekben, mind a közigazgatásban, törvényhozásban, bíróságokon és az államélet egyéb területein) olyanok lehetnének, mint:

· Szerzõdésfelügyelet

o e^x felügyeleti részleggel

o általános uzsoravédelmi kommandóval (uzsorától megvédõ kommandóval)

· Létfeltételek természetes portfóliója felügyelet

o a személyes szuverén lét feltételeiként a társadalom által alkotmányos szellemben biztosítandó hozzáférésû természeti és társadalmi erõforrások portfólió rendszerének felügyelete – a jövõ nemzedékek számára is biztosítva a feltételek folyamatosságát

· Aszimmetrikus autonómia felügyelet a vállalt felelõsség és érvényesíteni kívánt szabadság kiegyensúlyozottságának, összehangoltságának vizsgálatára

o személyes szuverén létfeltételek igényelhetõségében és használhatóságában

o közösségi létfeltételekben, szabályokban (helyi területi önkormányzattól nem-területi egyesüléseken át a nemzeti, szentkorona tagsági közösségi autonómiákig terjedõen)

· Felügyelet a közintézmények személyes és közösségi szuverenitás elvével szembeni mûködése ellen

o erre hoztam fel az APEH szoftver fejlesztést és mûködtetést, amelynek az adóztatott személy vagy mikro vállalkozás önszervezését segítõ modul elhagyhatatlan mûködési eleme, mûködési elõfeltétele kellene legyen – ha a társadalom talpra állását egy pillanatra is komolyan vesszük

Lényegében tehát nem csupán monopólium elleni védelemrõl van szó, sõt nem is csupán uzsorás monopóliumok elleni védelemrõl, vagy megtévesztéssel erõfölényt sugalló uzsora elleni védelemrõl, hanem a társadalmi önszervezõdés intézményi alapjairól mind a személyes mind a közösségi létet tekintve a klasszikus törvényhozástól, végrehajtástól, bíróságtól kezdõdõen a speciális gazdasági, politikai, kulturális, egészségügyi, közrendi stb intézményrendszerekig terjedõen.

A felelõsség és jogosultság lépcsõs rendszere mint államszervezési, közigazgatási szervezési alapelv: homályosnak tûnhet. Az aszimmetrikus autonómia sem megszokott kifejezés, pedig ha belegondolunk, mindkettõ általános alapelvként értelmezhetõ evidencia (magától értetõdõ).

Közelítsünk onnan, hogy a magyar alkotmányosság lényegének tekinthetõ, hogy

1. a nemzet (az önirányító társadalom) szuverén személy egyének tagjaiból áll.

2. a nemzet államalkotó akarata az alkotmány

3. a nemzet közösségében, társadalmi közegében teljesedhet ki a természetes személy szuverenitása – és az államnak mint a társadalom önszervezõ eszközének kikerülhetetlen alapfeladata a személyes szuverenitás feltételeinek biztosítása.

személyes szuverenitás feltételei

A személyes szuverenitás kérdései közül a legfontosabb, hogy a szuverén személy belsõ egyensúlyát feltételezi, vagy más szavakkal lelkiismereti önállóságát valamint gazdasági önszervezését. Általában feltételezi a személy szuverenitása a személy felelõsségének és döntési szabadságának összehangoltságát.

A személyes szuverenitás belsõ önállóságának belsõ lelki és külsõ intézményi, jogszabályi feltételei is vannak. A család belsõ világának intimitását a jognak védenie kell és nem felparcelláznia, mert a jog betörése a család falai közé felszámolja a család lelkiségét, formálissá teszi azt. Hasonló a helyzet az egyén esetében.

Az egyéni szuverenitás belsõ egységét, világát nem lehet felparcellázni. Mégsem mondhatjuk, hogy mindenki belsõ szuverenitása, autonómiára érettsége és képessége egyforma lenne. A való életben éles különbségek adódnak, amelyet legtöbbször mind az egyén mind a környezete érzékel, el tud fogadni, és alapul veszi (nem minden konfliktus és vita nélkül).

A külsõ feltételek esetében azonban eleve ott van az intézményi rendszer és a jogszabályi környezet felparcellázottsága, nem beszélve a környezet állapotának, az illetõ egyénhez viszonyulásának széles skálájáról.

Korunkban erõs a késztetés, hogy az egyének szuverenitásából (eltérõ jellegû és mértékû szuverenitásából) következõ problémák tudomásul vételét, kezelését elutasítsák, és helyette fûnyírószerûen próbálják az embereket egyenlõként kezelni. Ami képtelenségekhez, sõt az emberi kultúra és civilizáció romlásához, káoszához vezet. Sérül ugyanis a társadalom alanyának tekinthetõ ember élethez, szuverén személyi léthez való joga. E sérülés pedig az emberi személyiség sérülése révén az emberi-társadalmi életképesség pusztulásához vezet.

Hogyan lehet hosszú távon a termelõ tulajdonától, sõt a termelési lehetõségétõl megfosztott emberektõl extra adózást elvárni? Sehogy. Az adózó képesség a gazdasági potenciállal lehet csak arányos. A tönkretett emberek adóztatása az állami terrorizmus megnyilvánulása, a latorállamiság hibbant törekvése, pontosabban a nemzettõl kalózok által elrabolt állami gépezet diszfunkcionális mûködtetése.

A társadalmat a világot átfogó társadalmi struktúrákba nem az életképességét felszámolva lehet integrálni, mert az nem integráció hanem megsemmisítés, azaz genocidium. Az élõ társadalmat lehet a nemzetközi viszonyok alanyává, szereplõjévé tenni. Az élõ társadalom állama pedig a saját nemzetét szolgálja és nem terrorizálja.

Csúnya szóval régen a birodalmi törekvés az volt, hogy a birkát élni kell hagyni, különben nem lehet nyírni. Ma ott tartunk, hogy a társadalmi lét felszámoltsága elfogadott alaphelyzetnek tekintendõ. Szinte észrevétlenül, például

• adózási rendszerünk által
  
  
  
  • (az adózás lényegében egyoldalúan fõleg elvonást valósít meg, az elvonás mértékén mérik le mûködésének eredményességét és véletlenül sem például az adóztatott személy életvitelének, önszervezési képességének mértékén – ennek elképesztõ megnyilvánulása a szóhasználatban az alany szó használatának elferdülése: az adóztatott célszemélyt hívják adóalanynak és nem az adóztatásra jogosultat – mert utóbbi esetben a sor végén a az államot önszervezésére mûködtetõ nemzet közössége vagy a nemzetet alkotó szuverén személyek jelennének meg valamiképpen alanyként, és nem az adóztató elvonás által célba vett személy, kvázi mintha a rabló az áldozatáról a rablás alanyaként beszélne)
  
  
  
  


• oktatási és betegellátási rendszerünk által
  
  
  
  • (aki a pénzt adja, az rendeli a muzsikát hamis hivatkozással az oktatás elvárható színvonalát és alkotmányos célját, pedagógiai feladatait semmibe véve de legalábbis elszakítva a tanulótól és családjától régi szóval ágyúgolyó képzés folyik, minimális ágyúgolyó ismertek sulykolásával - mára már a munkanélküliségi statisztikát mérséklendõ 14 éves kor fölött jóformán pusztán az osztályteremben tartási igénnyel – magasztos pedagógiai céloktól függetlenül)
  
  
  • (a betegellátás költséghiányra hivatkozva korábban elképzelhetetlen mélységekbe hanyatlott, lassan a járványmegelõzést is csak nehézkesen látja el, érdemben szóba sem jön a betegségmegelõzés, a maximált egészség társadalmi programjának gondolata, mert nem az egyén, a szuverén személyi lét egészségügyi feltételeinek a lehetõsége a kérdés, hanem valami elferdült állami pénz-megtakarítási törekvés elsõsorban, másodsorban a betegellátásra ráépül pénz-szivattyúk anyagi érdekeltsége, és a betegek, vagy a betegség elõl megõrzendõ egészségesek ügye még harmadsorban sem válik fontossá a dolgok tényleges kezelésében – holott a személyes egészségnek számos olyan feltétele, eszköze van, amely iskolában oktatható lenne, önerõbõl megszerezhetõ, gondozható lenne még egyébként segélyre szorulók körében is)
  
  
  
  


• folytonosan elcsalt nyugdíjrendszerünk által
  
  
  
  • (a nyugdíjrendszer a családi köteléktõl függetleníti az idõseket, majd válságban lévõ állam elvonja a nyugdíjrendszer pénzeszközeit, miáltal az idõsek lehetetlen helyzetbe kerülnek)
  
  
  
  


• pénzrendszerünk által
  
  
  
  • (a pénzkibocsátás állami monopólium jelszóval a pénzügyi önrendelkezés lehetõségének is az elvétele a személyektõl, majd a pénz magánosítása jelszóval a pénzrendszer államok feletti magán-monopóliumok eszközévé tétele)
  
  
  
  


• politikai rendszerünk által
  
  
  
  • (nyíltan vásárolt vagy bírsággal zsarolt képviselõi szavazatok és elégetett választócédulák mai politikai rendszerünk szerves részének tekinthetõk, senki az igazságszolgáltatás rendszerében ez ellen kifogást nem emel, sem az ügyészség, sem a bíróság sem a politika hatalommal rendelkezõ vezetõi)
  
  
  
  


• jogrendszerünk által
  
  
  
  • (tüneti kezelésként éppen a család maradékának felszámolása folyik nõvédelem stb címen a család életfeltételeinek fokozott biztosítása helyett, nemhogy a család és az egyén létének megerõsítésére, az egyén személyes szuverenitásának jogi feltételeire, támogató szabályozására volna igyekezet)
  
  
  
  


• igénytelen tudatlanságunk, szûkkeblûségünk által …
  
  
  
  • mely nem tud összeférni azzal, hogy minden egyes ember érték, minden egyes embernek külön személyes életpálya lehetõségét kell biztosítani, amelyen meg kell hagyni neki, hogy õ közlekedjen, válasszon kisebb vagy nagyobb próbatételt, fogadjon el kisebb vagy nagyobb kihívást, szûkítse önállósági igényét pld munkavállaló szerepet vállalva, vagy adja fel önállósági igényét akár minimális mértékû segélyért folyamodva.
  
  
  
  

A szabadság, a felelõs szabadság oly nagy érték, hogy az teremtõ Isten még az ellene való bûnelkövetést is eltûri, bár nem örül neki. Csak szabadságunkban lehetünk méltók az emberi létre. Ezért tehát más szabadságát elvenni, leszûkíteni a gyilkossághoz hasonlatos bûn a közélet minden terén, a közélet minden eszközével. A saját szabadságunk feladása pedig az öngyilkossághoz hasonlatos bûn. Megengedhetetlen mindkettõ. Amit tehetünk, az az, hogy megfogalmazzuk azt a feltétel rendszert, amelyet a társadalom nyújthat és amit a társadalom elvárhat a szabadsággal való élés során. A társadalom szervezésében, az állam mûködtetésében nem akarhatunk Istennél többek lenni. A szabadságot nem vehetjük el, de támogatásunkat feltételekhez köthetjük.

Tehát

Magyarország Alaptörvényében nevesített sarkalatos törvényekhez megjegyzések

... a nemzet államalkotó akarata is, amire az alkotmány definíciója támaszkodik, közös tõrõl származik az egyesülési joggal. Mondhatjuk, hogy mindkettõ a szuverén emberek közösségalkotó készségére, jogára, még általánosabban önszervezõ képességére sõt „elrendeltetettségére” épül

Alkotmányos szinten a munka legyen az önszervezés egyik részhalmaza

Alkotmányosan a munka legyen az önszervezésbõl, annak szûkítéseként származtatva - B

... mert önálló szuverén személyekbõl áll a nemzet (a szentkorona), amelynek (akinek) államalkotó akarata az alkotmány ...

A magyar alkotmányosság minimuma: a szuverén személyek közössége.

A közösséget a közgazdaságban mint végsõ fogyasztót és végsõ tulajdonost kellene megjeleníteni, azaz mint alanyt.

Az állam mint jogi személy mögött a társadalom, a nemzet mint kvázi természetes személy, azaz mint ÉLÕ közösség kell megjelenjen. Kicsiben ugyanez a helyzet minden autonómiával

Ingyenesen hozzáférhetõ gazdálkodási-kalkulációs szoftverek.

Az adóztatási rendszer költségvetésében kellene egy olyan fejezetnek lennie, amelynek hiányában "természetesen" az APEH senkivel szemben sem használhatná a szoftvereit. Ingyenesen hozzáférhetõ gazdálkodási-kalkulációs szoftverek. Amelyeknek csak minimális szempontja, hogy az APEH által követelt járulékok, várható befizetések ne hiányozzanak belõle mint szempontok. A lényeg azonban, hogy az adózót mint gazdálkodót, az életét és munkásságát szervezõ személyt szolgálja a szoftver – elsõsorban (az adóhivatalt is magába foglaló nagyobb rendszerben)! Max ezzel egyenrangúan merülhetne fel bennük az adózási szempont. - merthiszen az alkotmány az önszervezõ, szuverén egyénekbõl álló nemzeti közösség államalkotó akarata.

Az élõ személy a jogi személy TULAJDONOSA és nem szinonímája vagy párhuzama, netán vetélytársa.

Viselkedjünk-éljünk, érvényesítsük az ÉLET alkotmányát - a szuverén személyes léthez szükséges strukturális gazdasági feltételek léte, milyensége az alkotmányosság "hétköznapi" érvényre jutása

Az alaptörvény elsõ sora

többszintû költségvetés és önkormányzatiság, autonómia

Természetesen a tegnapi levél, amelyet itt alul meghagytam, nem kimerítõ, nem hiánytalan ahhoz képest sem, amit az alkotmányossági mûhelyben átgondoltunk.

A probléma jellegét megmutatni talán alkalmas a tegnapi levél is, amelyet hosszan lehetne még bõvíteni. Adózók és adóhatóság közös szoftver-rendszerének gondolata szemléletes példaként még ide kívánkozik. Az egyéni társadalom biztosítási számlák is bele illenek ebbe a gondolat menetbe, ami a megvalósulás határán van, amirõl szintén szólhatna sarkalatos törvény.

1. adózók és adóztató közös szoftverrendszere

Ingyenesen hozzáférhetõ gazdálkodási-kalkulációs szoftverek biztosítása és karbantartása az adózók részére, az adóztató intézmény szoftverével közös fejlesztésben. Amely szoftver-rendszernek csak egyik szempontja, hogy az APEH által követelt járulékok, várható befizetések adminisztrálhatók legyenek. A lényeg, hogy az adózót mint gazdálkodót, az életét és munkásságát szervezõ személyt is szolgálja állami szolgáltatásként (mint pld a KRESZ-szabályok), amibõl a társadalom szélességében mellesleg nagyobb adóalap, eredményesebb gazdálkodás, a gazdálkodási kultúra emelkedése következne.

Tehát a magánszemély adózó mint segélyes, alkalmazott, õstermelõ, saját magát foglalkoztató, egyéni vállalkozó, szellemi szabadúszó, BT-s de akár mint mikrovállalkozós kapjon karbantartott, „versenyképes” kalkulációs segítséget az életvezetéséhez, vállalkozásaihoz. És ha segélyes, akkor a kifizetés feltétele legyen, hogy félévente legalább egynapos továbbképzésen vesz részt. A többi kategória ettõl felfelé mind a maga vállalásainak, mûködésének megfelelõen további komolysággal, még igényesebben kapjon felkészítést. Ez nem váltja ki a könyvelést, ami az APEH apparátusának velünk fizettetett része. Ha a szoftvereszköz nincsen karbantartva, a tanfolyami képzés rendszere elakad, a szoftvereszköz nem kompatibilis az APEH módosításaival, elvárásaival, akkor az adómérséklõ vagy adó-nem fizetési indok lehessen. Ez utóbbi álmodozós megállapítás az adózónak adott kalkulációs szoftverrõl mint adózási elõfeltételrõl csak az alkotmányosság küszöbét jelentené - a háborúból itt rekedt folytonos, mindent átitató diktatúrából kifelé.

hétvégére megtárgyalandónak szántam, de a célzott társaság nem fog összejönni – ezért közreadom az alábbi vázlatot (Fáy Árpád)

Mondhatnánk, a karaván halad, a kutyák ugatnak. Minek hozzászólni az alaptörvényt követõ sarkalatos törvényekhez?

Pedig mondhatjuk: az alkotmányosság helyreállítási folyamatának vargabetûin botladozó, a hatalma forrását az 1949/XX törvényben megjelölõ (ki tehet születésérõl?), de reményeink szerint valahol a lelke mélyén csak jószándékú parlamenti többség talán a papírformát követve adott hivatkozást arról, hogy miért õ van a parlamentben és ott mit kíván tenni. Ne hagyjuk õket magukra. Nem azért, hogy nyugalmat ne találjanak, hanem hogy az alkotmányossághoz vezetõ út, amelyen a jelek szerint csetlenek-botlanak, el ne akadjon, el ne torlaszolódjon. Ezen az úton ott vannak õk is, és „mi is” – akik úgy hisszük,hogy a hatalom gyakorlás 1949/XX-as láncaitól legalább lélekben mentesek vagyunk, mentesíteni kívánjuk magunkat, de legalább lelkünket azzal, hogy nem maradunk némák.

Tömören az, ami folyamatban van, egyelõre alaptörvényi és sarkalatos törvényi szövegekben érhetõ tetten. Bár egyik oldalról tekintve szóhasználatában és egyes hivatkozásaiban valóságos áttörésnek tekintendõ, más irányból viszont még mindig több szempontból nem mondható másnak a szövegezését és lényegi tartalmát tekintve, mint hogy oly mértékben hiányos (helyenként meg egyenesen értelmetlen ha nem éppen alkotmányellenes), hogy jelen állapotában a magyar alkotmányosság felõl tekintve semmis („semmis”).

Például elõször is semmis azért az áthidalhatatlan belsõ ellentmondásért, ami a 2011 év húsvétra idõzített alaptörvény elvi alapvetését adó bevezetõ rész és a pontokba szedett, nagy terjedelmû középsõ rész túlnyomó többsége között feszül. Ez az alaptörvény ha komolyan vesszük értelmezhetetlen például a történelmi alkotmány és a nem magyar állampolgár polgármesterek lehetõségének ellentmondása miatt – és a sor hosszan folytatható. Az értelmezhetetlenség megnyilvánul abban a mûfaji tisztázatlanságban is, hogy nem válik el egyértelmûen az alaptörvény, a sarkalatos törvény és a rendes törvény szándékolt funkciója, eszközrendszere.

A folytatás sem sokkal egyszerûbb a sarkalatos törvényekben, lásd például a nemkeresztény vallási szervezetek egyházként való hamis, megtévesztõ, minden irányban, minden érintettnek megalázó definiálását. A rátarti kiszólásokról nem is szólva, amikor keresztény teológiai végzettségû pártvezetõk, törvényjavaslat elõterjesztõk az egyház teológiai és a hatalom jogi értelmezésének különbségérõl szónokolnak. Ez vakvágány. De vajon akik ilyen melléfogásokra képesek, mennyire gondosan jártak el egyéb ügyekben?

Egyáltalán van értelme ilyen kérdésekre idõt pazarolni, amikor láthatóan a parlamenti többség úgy érzi, hogy az alaptörvény és a sarkalatos törvények dolgában régen túl van a mérlegelés idején, most már csak gépies gyorsasággal határidõre kell rutinmunkát végeznie? Igen van értelme a kritikának, mert egyrészt a parlamenten kívüli nemzeti oldal nem tett le önállóan hasonló terjedelmû, hasonló célzatú legalább vázlatos munkát, márcsak önmaga elõtt is tisztázandó a történelmi alkotmány kérdéskörét.

A parlamenti többség ugyanis a maga cselekvõképességének megõrzése érdekében, talán kikerülni akarván a csupán akadályozni törekvõ obstrukcióval való hasztalan birkózást, magába zárulva próbál fegyelmezett munkával gyorsan dolgozni. Azonban azzal a veszéllyel, mintha semmisségi tömeggyártásba fogott volna, mert a külsõ obstrukciót kizárva nem maradt mentes a belsõ érdektagoltság megosztottságától. Az alkotmányosság azonban fontosabb az ilyen parlamenti hatalmi játszmáknál, azok fölött kell álljon (és mert a jogszabályok a hatalmi praktikáktól nem védettek, ezért az alkotmány jogrendszer felettisége nagy jelentõségû kérdés – régiek ezért is beszéltek íratlan alkotmányról és írott törvényekrõl).

Az elfogadott alaptörvényrõl:

· A magyar hagyomány megfogalmazása szerint a nemzet államalkotó akarata az alkotmány. Mi sem áll ettõl távolabb, mint az 1849-es olmützi osztrák birodalmi alkotmány-kísérlet, amelynek szellemiségét építette magába a 2011-es alaptörvény már a meghozatalának puccs-szerû módjában is, de még inkább számos tartalmi elemében. Egy alaptörvény, ha szöges ellentétben áll a magyar alkotmánnyal, akkor a magyar alkotmány felõl tekintve semmis (SEMMIS), legfeljebb az 1944. március 19-i német megszállástól számítható alkotmányossági provizórium egy újabb állomása. A 2011 húsvétra dátumozott alaptörvény középsõ részének jelentõs hányadát eleve semmisnek kell nevezzük. Reméljük a kiforratlan alkotmányos állapotainknak köszönhetõen következett be a felemás állapot és véletlenül sem a magyarság alkotmányos identitásának szándékos, genocidiális megtagadása miatt. Ezen a helyzeten tehát elõbb-utóbb változtatni kell. A változtatáshoz kritikát kell fogalmazni, nevén kell nevezni a látható problémákat.

o A nemzet nincsen olyan állapotban, hogy államalkotó akaratát ki tudja fejezni. Odáig el kell jutni. Az 1990-es választás szabadnak minõsítése az alaptörvény bevezetõjében kifejezetten megtévesztõ és sérelmes alkotmányos szemmel. Elõbb el kell jutnia az országnak az alkotmányos fordulathoz, és utána beszélhetünk szabad választásról (alkotmányos értelemben). 1990-et emlegetni a szabadság startjának alkotmányosságunkhoz való visszatérés nélkül, és megfeledkezni a szavazócédula égetésekrõl, a választási eredményhez utólag igazított választási szabályokról szinte az összes jelentõs kérdésben (Eu, NATO stb csatlakozás), megfeledkezve az elcsalt privatizációról, a színleg a választók képviselete jogán a parlamentben helyet foglaló képviselõk pártfegyelmezésérõl pénzbüntetés terhe mellett (!?) stb-stb – mind a hitelességet szûkítõ dolog, amelyet szõnyeg alá söpörni annyit tesz, hogy a csak-csak meglevõ pozitív fejleményektõl is elveheti a becsülhetõséget.

o Ez az alaptörvény tehát jó esetben egy hosszú úton megtett, bátorságában is tétova lépésnek tekinthetõ az 1949/XX-as gyökerû politikai tömb részérõl. Nem kell ezt a 2010-es alaptörvényi kezdeményezést teljes egészében elutasítani, csak látni kell mibenlétét, látni kell hogy a nemzet önrendelkezésének minõsíteni olyan aránytévesztés (sõt megtévesztés), mint amikor jól hangzó propaganda eszközként olyan nyilvánvalóan aránytalan, hamis önértékelésre sarkalló, túlzó megállapításokkal igyekeznek leszerelni a nemzet meginduló önszervezõdését például 1990-ben, hogy a Szovjetuniót mi számoltuk fel (nekünk ez csak egy mozdulat volt, Reagen elnök meg epizodista), hogy a magyarság a világ legtöbbet szenvedett népe (akik végleg eltûntek, azok meg nem számítanak?) stb.

o Látni kell, hogy az ellenmondásos, olykor meggondolatlan vagy egyenesen megtévesztõ szándékú felszín mögött genocidiális eltökéltségû birodalmi diktátum veszéllyel állunk szemben - ami nem a nemzeti akarat önkifejezésének az eredménye. A küzdelem nyitott, minden lehet belõle. Kik vannak és mit tudnak mondani a nem-birodalmi oldalon?

· A semmisség jelentheti elõször is a végtelen hiteltelenséget, hamisságot, a legitimáció teljes hiányát. Alkotmányosan az alkotmány verbális elismerése az egyik sorban, majd a következõben azzal gyökeresen ellenkezõ kikötés írásba foglalása és elfogadása (például polgármesterek választhatósága), ráadásul egy alapvetõen a magyar alkotmányt a tagadó, a megszálló hatalom által kierõltetett alaptörvény felhatalmazására hivatkozva – ez a csûr-csavar alkotmányos értelemben önmagában jelenti a semmisséget. De ha egy folyamat állomásaként közelítünk hozzá, amely ugyan illegitim állapotban, de gesztust tett a történelmi alkotmány felé, akkor értelmes dolog lehet tovább vizsgálódnunk.

· A semmisség jelentheti (részletekben vizsgálódva) a logikai képtelenséget, amit az eddig megjelent alap és sarkalatos törvények is marokszámra tartalmaznak. Mikor kerül majd sor ezek korrekciójára?

· Semmisnek kell tekinteni egy törvényt akkor is, ha nyilvánvalóan elégtelen eszközöket jelöl meg valamely cél elérésének eszközeként – ha tehát eleve alkalmatlan a cél elérésére.

· És semmisnek kell tekinteni már-már az alap-, sarkalatos és egyszerû törvények rendszerét is, ha alkalmatlanságuk abban nyilvánul meg, hogy korunk gondolkodási szintjéhez, a kezelendõ problémákhoz, élethelyzetünk adottságaihoz mérten irreálisan alacsony színvonalon közelítenek a társadalom önszabályozásának kérdéséhez.

Nézzünk konkrétumokat, elsõnek az alaptörvényhez szólva:

· kiemelném, hogy a himnusz kezdõ sorának használata telitalálat, amelyet nem sikerült folytatni. Ez az elsõ sor emelkedett, és tökéletesen megfelel az alkotmány azon definíciójának, hogy az alkotmány a nemzet államalkotó akarata, amely egy fohásszal kezdõdik.

· alkotmányos emlékeink listája igen fontos melléklet, függelék kell legyen, benne a nagy államszervezõ cselekedetek emlékével, mint a törzsek vér-szerzõdése, Pusztaszer, Aranybulla annak nagy Lajos korabeli változatával, Mátyás király néhány törvényével és a Tripartitummal, továbbá a szabadságharcok nyilatkozataival, trónfosztásokkal és békekötésekkel, valamint Deák Ferencet követõen a kiemelkedõ alkotmányelméleti tanulmányokkal (mint Timon Ákos, Molnár Kálmán, Csekey István tanulmányai, megállapításai) és a hajdani is megszakadt jogfolytonosság helyreállítási lépései.

· ezt követõen az alaptörvénynek legalább utalás mértékéig ki kellene térnie a magyar alkotmányos hagyomány szellemiségének néhány vonására (vázlatosan):

o a személyes szuverenitás[1] fölülírhatatlan jelentõségû,

§ az élõ természetes emberi személy (és annak természetes közössége) társadalmi és ezt kifejezõ alkotmányos alanyisága a legfõbb kiindulópont minden alkotmányos kérdés elemzésekor

§ legfõképpen az emberi élet eszközéül alkotott, használt bármilyen klasszikus vagy újonnan alkotott tárgyi, szervezési, fogalmi eszközzel szemben (jogi személyek pld)

o a személyes lét társadalmi kibontakozása a nemzeti lét közösségében lehet teljes, ezért illeti különös megbecsülés a személyes lét értékei felõl a nemzeti lét íratlanul is felülírhatatlan államalkotó akaratát, azaz alkotmányát

o a nemzeti lét védelme és a személyes lét megbecsülése nem kerülhet szembe egymással, hanem egymást feltételezik

o az állam egyik elsõdleges alkotmányos kötelessége a személyes lét védelme és feltételeinek biztosítása (minden szóba jöhetõ értelemben),

§ például a nemzettõl elvonhatatlan természeti és társadalmi erõforrások nemzeti tulajdonban (szentkorona tulajdonában) tartásával és

§ csak a tulajdonnál sokkal szûkebb korlátok közt szabályozott birtokba adhatósággal (amely a nemzettõl való elszakítást ki kell zárja akár rendeleti, akár adásvételi akár egyéb fondorlatos eszközök által)

§ vagy: az állam politikája nem irányulhat a szuverén személyi lét ellen sem egyes intézkedéseiben, sem intézményesen bármiképpen rögzült módon.

§ a politikai struktúra élõ, életképes elrendezésû kell legyen, például a hatalmi ágak értelmes, funkcionális elkülönülésével és értelmes munkamegosztásában

§ a hatalom gyakorlás eredményessége érdekében nem számolható fel sem a parlamenti képviselõk szuverenitása, sem a képviselõk és szuverén választóik közti alapvetõ kapcsolat – hanem el kell választani a végrehajtó hatalom szerkezetét a törvényhozóitól, vállalni kell a végrehajtó hatalmi ág tényleges parlamenti beszámoltatását és cserében önálló, funkciója szerinti mûködését….

o az állam nemzeti önszervezõ, önirányító eszköz (birodalmi fegyelmezõ pálca helyett), a nemzetközi tágabb emberi közösségben való alanyi létezés fontos eszköze, megnyilvánulása

o az autonómia alkotmányos értékû elvehetetlen jog, mint az emberi szabadság értékének közösségi megnyilvánulása, mint az államalkotó nemzeti léthez tartozás egyik közösségi módja

o mindenféle diktatúra alkotmányos elismerhetõsége fogalmilag kizárt a magyar alkotmányos gondolkodás fogalmi rendszerében

o a nemzetközi szerzõdések az alkotmányt felül nem írhatják, hanem azok alkotmányhoz illeszthetõsége vizsgálható

§ lehetõséget kell tehát teremteni az ország alkotmányosságát sértõ nemzetközi elõírások, elvárások néven nevezhetõségére az alkotmányos szemlélet elroncsolása helyett,

§ ami a bírói gyakorlatban is elõnyös helyzetet teremthet az igazság és a kényszerû jog, kötelesség közti különbség néven nevezhetõségével

o a hatalom teljessége, a nemzet önrendelkezése a nemzet egészétõl nem vehetõ el, ezt fejezi ki, hogy teljhatalma csak a nemzetet kifejezõ szentkoronának lehet

o régi fogalmazással a szentkoronához való viszonyát sem az uralkodó sem a nép nem változtathatja meg, ami mai szóval azt jelenti, hogy

§ az alkotmányosság nem írható fölül semmilyen hatalmi erõvel

§ semmilyen társadalmi alrendszer nem vonhatja ki magát az alkotmányosság kötelme alól sem külhatalom sem belsõ hatalmi erõ nyomására (politika, kultúra, jog, gazdaság, pénzrendszer, bármilyen ellátó rendszer, monopólium)

§ sõt éppen az a tétel veendõ alapul az alrendszerek kialakításakor és mûködtetésében, hogy bármely speciális szabályozó eszköz a társadalomban csak akkor fogadható el, ha a nemzetet alkotó személyek önrendelkezését nem csorbítja, hanem végsõ soron éppen annak kiteljesedési eszközéül szolgál (legyen az jogszabály, politikai szervezõdési modell, gazdasági rendszer, pénzhasználat, oktatás és egészségügy, egyéb köz-szolgáltatás stb)

o az aszimmetrikus autonómia kifejezését használva (ami helyett más kifejezést is lehet használni) minden egyes természetes személy egyén és a természetes személyekbõl álló minden egyes kvázi természetes személyként egyedi, megismételhetetlen, szuverén közösség szabadsága, önállósága csak a felelõsségével arányban érvényesülhet.

o mindenféle önkénnyel szemben az ellenállás jogának sõt kötelességének kiiktathatatlansága

o és az alaptörvényben helye van annak a sajátos megállapításnak, általánosabb elvekbõl következõen, hogy az írott törvények jogrendjén, eszközrendszerén kívül, azon felül álló az íratlan alkotmány (amelyrõl mint a nemzet megnyilvánulásáról könyvtárakat lehet megtölteni leírásokkal, elemzésekkel, írásba foglalt egyedi okmányokkal, de amelyet nem lehet sem helyettesíteni sem kiváltani bármilyen irománnyal, élettelenné merevítõ kodifikációval)

o ami a történelmet illeti, a nemzeti sors feladványait, hagyományát és jelenkori helyzetét, feladatait - a teljesítõképes történelmi tudat legfontosabb inspirátora az alkotmányos hagyomány ápolása és feladványainak megértése, átélése, az alkotmányos élet céljainak, szükség szerint küzdelmeinek vállalása

§ ilyen feladvány a magyarság alkotmányosságának biztosítása több állami hatalom alá tartozva, amikor csak a Trianon utáni központi országrészen beszélhetünk magyar államról, ennek határain túl más államok fennhatósága alatt élõ magyarság autonómiájáról lehet szó. A szentkorona testének tagjai a más államok fennhatósága alatt élõ személyek mint alkotmányos magyar közösség csak autonómiájuk révén tartozhatnak – ami az autonómiák alkotmányos jelentõségét hangsúlyozza

§ ez az alkotmányos elv egyébként kölcsönösség jegyében a magyarországi nemzeti kisebbségekre is vonatkozik, õk is alkothatnak autonómiát, amennyiben az autonóm alkotmányos létre képesek és azt igénylik a magyarság államában, vállalják az azzal járó terheket

§ a legsajátabbnak érezhetjük, bár a legtermészetesebb, végül is kikerülhetetlen kérdés a szokásjog hagyományának, jelenkori kezelésének kérdése. Ennek kifejtése minden bizonnyal nem alaptörvényi feladat, de mindenképpen megemlítendõ, mint a magyar alkotmányos hagyomány fontos eleme, abban az értelemben, hogy az írott törvénynél mindenkor mértékadóbb akár íratlanul is a nemzet akarata, alkotmánya, amelyet a nemzet „szokásaiban” megvalósított, megélt, hagyományozott, ápolt, védett egészen a szabadságharcokig menõen – akár birodalmi, akár egyéb, például az alkotmányos értékekkel szembe forduló anyagi haszonszerzési törekvésekkel szemben vagy egyszerûen a megkövült téves értelmezésekkel szemben.

További vázlatos megjegyzések a 32 sarkalatos sarkalatos törvényhez, amelyek a Magyarország alkotmányos állapotba jutásához vezetõ folyamat korai állomásaként értelmezhetõek, amelyeket 2011-es alaptörvény nevesített (1-tõl 32-ig, az ezen kívüli számokkal eleve hiányzó témaköröket igyekeztem megjelölni – FÁ):

	hivatalos név		észrevételek
0	A társadalom szabályozásról		· Korunkban kellene egy olyan alaptörvényi vagy sarkalatos törvényi hely, amely a társadalom szabályozás alapkérdéseivel foglakozik olyan értelemben, hogy például megkülönbözteti a szabályozás alanyát, cselekvõjét (élõ ember vagy emberi közösség pl a sok generációt felölelõ nemzet), a szabályozás eszközétõl (pld jogi személy) a szabályozás tárgyától (pl gazdasági tevékenység).
1.	Az állampolgárságról		· keresem a szentkorona tagság értelmezését, viszonyítását a vele szemben mindenképpen alárendelt, belõle származtatható állampolgárság szabályozása elõfeltételeként · keresem az autonómia építés kérdésének szabályozását, magyarországi és erdélyi fejedelemségi történelmi elõzmények említésével
2.	A címer és a zászló használatáról		Általában is kellene a történelmi jelképekrõl, azok tiszteletérõl rendelkezni
3.	Az állami kitüntetésekrõl		· Az utóbbi 20 és lassan 70 év kitüntetéseit egyenként vizslatni nyilván nem célravezetõ, de mit érnek az olyan kitüntetések, amelyeket nyilvánvalóan a magyar nemzeti lét felszámolása érdekében ténykedõknek adtak (mint pl a magáról ezt kinyilvánító Göncz Árpádnak – „a magyar nemzet fogalma üres fikció” kijelentés egyik hangoztatójának)
4.	A családok védelmérõl		· A család a társadalom alapsejtje - Mindenkinek volt apja és anyja, elvileg mindenki családhoz tartozik. Akinek ezt a keretet árvaság vagy egyéb ok miatt nélkülöznie kell, azt a társadalom nem segítheti jobban, mint amiben családban lenne részük, mert a társadalmi segítség sem egyszer sem hosszú távon nem irányulhat a család felbomlasztására. - Gazdasági és egyéb erõcsoportok gazdasági vagy más (pl politikai) érdekre hivatkozva nem generálhatnak olyan folyamatot, amely a családok széteséséhez vezetne. - Külföldi mintákat nem lehet magyar állami eszközökkel megszüntetni, de azok hazai sulykolását meggátolni elsõdleges állami kötelesség. - Ez az állami kötelezettség általános: az állam a maga alkotmányos létét nem helyezheti tudatosan és szándékosan hátrébb, mint bármely gazdasági vagy más, fõleg a magyar államiságtól független érdekcsoport érdekét vagy csak helyzeti súlyának hatását. Amit nem tud meggátolni, ha az alkotmánytalan hatás, folyamat, akkor annak nem állhat az élére, hanem annak kiküszöbölhetetlensége ellenére is káros, adott esetben családellenes voltát hangsúlyoznia kell és minden rendelkezésére álló eszközzel tompítani. A folytonos sikertelenség megvallása is jobb az értékek tudatosítása számára, mint sikeresség igézetében az értékekrõl való lemondással sodródni - mint az alkotmányos államnak, mind az alkotmányos államot meghatározó nemzet számára.
5.	A személyes adatok védelméhez és a közérdekû adatok megismeréséhez való jog érvényesülését ellenõrzõ független hatóság létrehozásáról
6.	Az egyházakról		· a nem keresztény vallások közösségeit nem lehet egyházaknak nevezni
7.	A pártok mûködésérõl és gazdálkodásáról		· pénzbüntetéssel szavazási fegyelmet kialakítani ellentétes az alkotmányossággal, a szavazókör tagjait mint jó esetben élõ politikai testet (közösséget) képviselõk alkotmányos kötelességeivel
8.	A sajtószabadságról, valamint a médiaszolgáltatások, a sajtótermékek és a hírközlési piac felügyeletét ellátó szervre vonatkozó szabályok					· a sajtó finanszírozása megkerülhetetlen kérdés · sajtóféleségek megkülönböztetése · bújtatott sajtóérdek tilalma · a sajtófinanszírozás az alkotmányos személyes és közösségi szabadságot, önrendelkezést nem sértheti sem forrásainak érdekeltségében, sem szûkös egyéb forrásokra hivatkozva
9.	A választójogról		· választókörzetek élõ politikai testként válnak legitim országgyûlési választók közösséggé · periodikusan választott, frissített közvetlen választású alsóházra tarozhat (például az állampolgársági alapon) · rögzült értékrendû és mûködésû, belsõ kontrollal mûködõ szervezetek által delegált személyekbõl állhat a felsõház (például tagjai között határontúli autonómiák képviseletével)
10.	A Magyarországon élõ nemzetiségek jogaira vonatkozó részletes szabályok, valamint a helyi és országos önkormányzataik megválasztásának szabályai					· ez az autonómiák ügye,. méghozzá a nemzetiségek igényei és közösségi képességei függvényében – az aszimmetrikus autonómia szellemében
11.	A honvédelmi kötelezettségrõl (katonai szolgálat teljesítése, honvédelmi munkakötelezettség, polgári védelmi kötelezettség, gazdasági és anyagi szolgáltatási kötelezettség szabályai)
12.	Az országgyûlési képviselõk választásáról	· a választókörzetek élõ politikai test mivoltának függvényében - a választott testület hatókörének szoros fedésben kell lennie a választók körével, például az országos illetõségû fõvárosi intézményekkel kapcsolatos ügyekben a fõvárosi önkormányzatnak országos kiegészítõ, vétójogú testülete, második, x-edik kamarája kellene legyen (az országos politikát mintegy túszul ejtõ traktor behajtást tiltó KRESZ-táblák erre jó mintát adtak) - ugyanez a helyzet a körjegyzõségekkel, a megyei körzeti kórházakkal és iskolákkal stb-stb - tehát megkerülhetetlen alapelvnek kell lennie, hogy az illetékességi kör választói legalább vétójoggal delegálhassanak képviselõt az intézményeket fenntartó vagy éppen csak nekik területileg illetékes önkormányzatokba !!! --- országos szinten az egészségügyi minisztériumba, oktatásügyi minisztériumba is meggondolandó a betegképviselet és tanuló+szülõképviselet hasonló megjelenése
13.	A Magyarországon élõ nemzetiségek Országgyûlés munkájában történõ részvételérõl					· aszimmetrikus autonómiák révén a felsõházban volna logikus a megoldás
14.	Az országgyûlési képviselõk jogállásáról és javadalmazásáról	· alapvetõ kérdés, miszerint õk helyileg választott ám felülrõl korrumpálható-büntethetõ hivatalnokok (ami alkotmányos képtelenség, bár jelenleg nincs legitim alkotmányosság, ezért tulajdonképpen a mai állapot jellemzõ tartozékának mondhatjuk), avagy pedig · a helyi politikai test, politikai közösség által megválasztott, képviselõnek küldött személyek a parlamenti képviselõk, akiket a küldõk o számon kérhetnek, o vissza hívhatnak, o legfeljebb a küldõk büntethetnek akár pénzben · A helyi politikában a régi fõispán mintájára természetesen ott kellene legyenek a kormány vagy a parlament vagy a felsõház küldöttei, meghatalmazottjai · Nyilvánvaló, hogy a területi helyi politikai testtel szemben meg kell jeleníteni a felsõházban funkcionálisan elkülönülõ autonómiák képviseletét · és az egységes államot a belsõ tagozódások nem morzsolhatják fel · az autonómiáknak a felsõházban volna helye képviselettel, tagként a helye o a felsõházi tagság stabil, átnyúlik választási ciklusokon, általában intézményekhez kötõdik o felsõházi tagságot el lehet veszíteni, fõleg §reprezentativitás, azaz a megnevezett tagság elvesztése függvényében §belsõ legitimitás, azaz tényleges belsõ mûködés és a meghivatkozott értékekhez való hûség függvényében o az autonómiák az aszimmetrikus kompetenciájuk miatt nagy vonalakban olyan kérdésekben ne döntsenek a felsõházban, amely kérdéseket önmaguk autonómiáján belül szuverén módon kezelhetnek – hacsak erre külön felkérést nem kapnak § tehát döntsék el õ maguk, hogy egyes kérdéseket a felsõházban vagy saját hatókörben kívánnak kezelni § illetve döntse el az ország, hogy egyes kérdéseket az országgyûlés kompetenciájában kíván tartani, vagy átenged az autonómiák illetve egyes autonómiák hatókörébe
15.	Az Országgyûlés rendszeres ülésezését biztosító rendelkezések				· ez a folytonos mûködés nem stimmel, a képviselõk idejének legalább felét vagy inkább 2/3-át választókörzetükben kellene tölteni
16.	Az országgyûlési bizottságok vizsgálati tevékenységérõl, a bizottságok elõtti megjelenési kötelezettségrõl				Az országgyûlési bizottság felsõház híján bizonyos felsõházi funkciókat szûken értelmezve pótolhat: · egyébként a felsõházi tagságra jogosultnak tekinthetõ állandó külsõ meghívott személyek és szervezetek révén, tanácskozási, vétó illetve szavazati joggal · de az érdemi megoldás egy olyan felsõház volna, amely magát az alkotmányosság õrének tekinthetné · az alkotmánybíróság eleve más természetû intézmény, mivel az alaptörvény betûjére támaszkodva válaszolhat kérdésekre, szemben egy felsõházzal, amely az íratlanul sem szem elõl téveszthetõ alkotmányosságot kérheti számon bármely írott okmányon, intézményen és mûködésén, folyamaton, közvetett hatásláncolaton
17.	A köztársasági elnök jogállásáról és javadalmazásáról	· elsietett volt, mert legyen akár diszlexiás a köztársasági elnök, de megfelelõ képességekkel kell rendelkeznie és viszonylag nagy önállósággal o puccsista szemkilövetõket ne legyen joga leállítani?
18.	Önálló szabályozó szervek létrehozása, feladatkörük, mûködésük szabályai	· szentkorona hatalmából részesednek! · a felelõs ténykedésük indítását megelõzõ megállapodások, alapító levelek, általuk adott biztosítékok a nemzet ellen való mûködés kizárására – valahogy a régi koronázási folyamat lépcsõibõl kiindulva alakíthatók ki – lehetõleg a mûködésük által érintettek képviseletének vagy képviseleti l ehetõségének megadásával
19.	Az Alkotmánybíróság hatáskörének, szervezetének és mûködésének szabályairól	· anélkül hozzá sem lehet szólni, hogy az alkotmány mibenlétét ne tisztáztuk volna · az alkotmány a nemzet államalkotó akarata · a nemzethez kapcsolódik néhány sajátosság, identitásjegy (pld keresztény Magyarország) · Ki az alkotmányosság alanya, mi az eszközrendszere és mi a szabályozás tárgya?
20.	A bíróságok szervezete és igazgatása, a bírák jogállása, javadalmazása	· a bírók és az alkotmány (a tényleges alkotmány) viszonya · a tételes jog alkalmazása és az igazság alkotmányos követelményének össze illesztési kötelessége · a helyi szokásjog tételes joggal komplementer szerepének elismerése és figyelembe vétele
21.	Az ügyészség szervezete és mûködése, valamint az ügyészek jogállása, javadalmazása					·
22.	A helyi önkormányzatokról	· tényleges önkormányzatok · aszimmetrikus önkormányzatiságot az önkormányzatok igényei, törekvései és képessége alapján, hasonlatosan az autonómiák lépcsõzetes önállósági kiterjedéséhez
23.	A helyi önkormányzati képviselõk és polgármesterek választásáról	· aki nem tagja a szentkoronának, az ne legyen választó és választható semmilyen önkormányzatban, autonómiában · aki a szentkorona tagjaként választott tisztségre jut, annak ténykedése a szentkorona tagság elvesztéséig terjedõen kell felelõs legyen! o önkormányzati választott tisztségekben o országgyûlési alsó és felsõházi tisztségekben o aki a felsõháznak valamely autonóm szervezet tagjaként résztvevõje, az is felelõs személyében is, tehát nem csak a szervezet felsõházi tagságának elvesztésére kell elvi lehetõség legyen, hanem a szervezetet képviselõ személy szentkorona tagságának elvesztésére is
24.	A nemzeti vagyon megõrzése, védelme és a nemzeti vagyonnal való felelõs gazdálkodás követelményei, az állam kizárólagos tulajdona és kizárólagos gazdasági tevékenységek köre, valamint a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentõségû nemzeti vagyon elidegenítésének korlátai és feltételei			· A nemzeti vagyon és állami tulajdon mostani megkülönböztetése nagy káosz, teljes félre értés vagy szándékos kavarás? · a nemzet, pontosabban magyar alkotmányos kifejezéssel élve a szentkorona tulajdonáról kellene rendelkezni alapvetõen o és arról, hogy az alapvetõen közösségi tulajdonú, a nemzettõl elidegeníthetetlen természet és társadalmi erõforrások birtoklásához milyen szabályok szerint juthatnak hozzá egyének, közösségek, o és hogy ennek a hozzájutásnak mikor mennyire feltétele a szentkorona tagság?! o Tehát nem a kft-k birtokolhassanak ingatlant (mert élettelen széklábak nem lehetnek tagjai a szentkorona élõ közösségének), és egyéb javakat, hanem legfeljebb bérlõk lehessenek a kft-k és más jogi személy társulatok · a nemzeti tulajdon és a piac közé zsiliprendszert, kerítést kell vonni, különben az olyan túlerõvel és idegen kultúrával szemben, mint amit egy távoli befektetõ képviselhet, semmi védelme nem maradhat a világpiacon az ország méretébõl adódóan hátrányos helyzetû belföldinek (kínai és egyéb globális, ellenõrizhetetlen eredetû vásárlóerõvel fellépõ konkurenciákkal szemben)
25.	A Magyar Nemzeti Bank szervezetének és mûködésének részletes szabályai			· alapvetõen a magyar pénzrendszerrõl kellene szóljon, és annak részeként a magyar bankrendszerrõl, majd a nemzeti bankról · a magyar pénzrendszer tárgyalásakor kulcskérdés az általában vett információs önrendelkezés és az önszervezés mint az emberi személy megnyilvánulása eszközeként a hitelhez jutás lépcsõzetes feltétel rendszerében - a hitelhez való alanyi jog szabályozása, megjelenítése valamilyen keretek közt - más szóval és provokatívabb, de tartalmában alapvetõen helyesen a pénzkibocsátás alanyi jogának deklarálása - egyáltalán az ország belsõ gazdasági, pénzügyi kapcsolat rendszerének mindennemû uzsorától való mentesítése -> mint alapvetõ állami, alkotmányos kötelesség
26.	A pénzügyi közvetítõrendszer felügyeletét ellátó szervre vonatkozó szabályok			· a pénz definíciójával kellene kezdeni · a pénzkibocsátási jogot mint a személyes önrendelkezés egyik elemét kellene megemlíteni, amit a magánember delegálhat a társadalmi közösséghez, amely nemzeti közösség például nem a jogot delegálja a helyi bankhoz, nemzeti bankhoz, hanem a pénzkibocsátási joggal élve, annak technikai kivitelezését bízza a nemzeti bankra, kereskedelmi bankra stb. a pénzkibocsátási jog · egyrészt hitelhez való jogot jelenti valamilyen mértékben az önrendelkezés elvébõl levezetve (amennyiben az önrendelkezés szervezésére eszköz a pénz abban a társadalomban, amelyben az egyesülés, társulás elvitathatatlan jogként jelenti a társadalmi szervezetek létesülési lehetõségét, eredetét) · másrészt jelenti a pénzkibocsátási és pénzhasználati folyamat megvalósulása feletti elvitathatatlan alanyi jogosultságú kontrollt o tulajdonosi kontrollnak mondhatjuk, hogy jelezzük meghatározó voltát, o azonban mivel a pénzhasználat emberi egyéni és közösségi megnyilvánulás, társadalmi létezés eszköze, ezért § nem a pénzeszköz tulajdonlási kérdés a döntõ, § hanem a pénzhasználatra való elvitathatatlan jogosultság mint az emberi megnyilvánulás eszközkénti feltétele § amely elvitathatatlan megnyilvánulási jogosultsággal szemben a pénzeszköz tulajdonlási, birtoklási, mûködtetési szabályok nem mehetnek, mert az eszköz nem mehet az emberi létezés kárára (bármilyen véletlentõl vagy kalózkéztõl vezérelve is). · az önrendelkezési jogból kell levezetni a pénzeszköz használati szabályait o mind egyének mind közösségek számára o mind a felhasználó (a pénzhasználat alanya) számára o mind mind a pénzrendszer mûködtetõje, mint szolgáltató számára o a pénzhasználatnak illetve a pénzrendszernek mint eszközrendszernek az alanya kizárólag és egyértelmûen a természetes emberi személy vagy az õ közössége --- és véletlenül sem lehet fordítva: a pénzrendszer kalózaként valamely pénzrendszert üzemeltetõ szolgáltató
27.	Az Állami Számvevõszék szervezetének és mûködésének részletes szabályai			· a formai elõírások ellenõrzésén túlmenõen milyen tartalmi felügyelettel rendelkeznek? Vagy a tartalmi ellenõrzés kizárólag parlamenti, választott testületi szerepkör lehet?
28.	A közteherviselés és a nyugdíjrendszer alapvetõ szabályai			· és mi van azokkal a kételyekkel amelyek szerint a nyugdíjrendszer alapvetõen elhibázott, fenntarthatatlan, társadalmi értékeinket tekintve kifejezetten káros, romboló?
29.	A Költségvetési Tanács mûködésének részletes szabályai			· Errõl az jut eszembe, hogy az alkotmányosság iránt elkötelezett nemzeti érzelmû parlamenten kívüli társadalmi résznek képesnek kellene lennie legalább kritikai céllal alkotmányos költségvetés készítésére évente
30.	A Magyar Honvédség szervezetére, feladataira, irányítására és vezetésére, mûködésére vonatkozó részletes szabályok					·
31.	A rendõrség és a nemzetbiztonsági szolgálatok szervezetére, mûködésérõl, a titkosszolgálati eszközök és módszerek alkalmazásáról, valamint a nemzetbiztonsági tevékenységgel összefüggõ szabályokról					·
32.	A különleges jogrendben alkalmazandó részletes szabályok (szükségállapot idején a köztársasági elnök által rendeleti úton bevezethetõ intézkedések, a Kormány által megelõzõ védelmi helyzetben, veszélyhelyzet esetén bevezethetõ rendkívüli intézkedések, váratlan támadás)					·
+ 1	bõ másfél évszázaddal 1848 után, rengeteg tapasztalatot átélve a természeti erõforrások kezelésének alkotmányos szabályozása	Föld és egyéb természeti erõforrás valamint a társadalmi erõforrások a nemzeté (szentkoronáé), ezek nem adhatók el. A társadalom erõfeszítései arra, hogy tagjait védje, tanítsa, a szuverén létezés feltételeihez segítse, nem teszi lehetõvé, hogy ezen feltételeket a társadalom tagjai sajátjukként elidegenítsék ........... egyetemi oktatási költségek stb megváltása emigráláskor, és ha ezt nem teszik meg, akkor valamely kölcsönösségi viszonyból lépnek ki.
+2	hosszú távú átalakulási program a társadalmi békeállapot elérésére, a XX. századi kataklizmák lelki és anyagi deformáló hatásainak korrigálására – a szükséges teendõkkel, feltételekkel távlatilag is számot vetve				- alkotmányos átalakulás, helyre állítódás, helyre állítás - zsilipelés - hogyan lehet fokról fokra kiteljesíteni az alkotmányos állapotot kinek-kinek a mértéke szerint az aszimmetrikus autonómia szellemében, a jövõ nemzedékeket sem kizárva, hanem éppen bele kalkulálva?
+3	a rendszerváltásról és a XX. századi világégések, az évtizedekre nyúlt rendkívüli állapot után a társadalom helyreállítási cél-programja ennek egyik elemeként az alkotmányosságtól való elszakítottság orvoslása (aminek a 2011 évi alaptörvény egyik elsõ, önmagában is korrigálandó lépése lehet)					· ???
+4	oktatásról	· Az oktatási rendszer célját, értelmét a pedagógiai funkció adja (fõfunkcióként) · Az oktatási folyamat három fõ felelõs közremûködõje, szereplõje o a kiskorú tanuló szülõje § a gyermek fogantatásától kezdve fokozatosan nyeri el önálló cselekvési képességét és jogát § a gyermek 16 és 24 éves kora között több fázisban nyeri el jogilag cselekvõképességét § pszichikailag ennél szélesebb az önálló állapot elérési sáv, és egyénileg sokkal több tényezõbõl áll, mindig egyedi variációkat valósít meg o a pedagógus o az iskola (oktatási rendszer) fenntartó ·az oktatási rendszer minden szintjén legyen szülõi kapcsolat, képviselet óvodától érettségiig o az egyetemeken önkéntes, tájékozódó jelleggel a lehetõsége nem ártana – erre angliai példákat hoztak iskola szervezõ szülõi közösségek a 90-es években o azonban általános és középiskolában a kölcsönös kapcsolat megléte még a liberális felfogás szerint is fontos szülõ és iskola között, javítva a gyerek helyzetét a két meghatározó és egymástól hangulatában, mûködésében, feltételeiben igen különbözõ közeg közötti napi ingázásában (az utóbbi évek elhajlásának, mely egyenesen tiltja tanár és szülõ kapcsolattartását, a 90-es évek elején még híre sem volt) --- a gyerek az iskola és a család egymással kapcsolatban levõ, de mint különbözõ pólusok erõterében, azok közös nevelési hatása alatt él, fejlõdik. · a szülõi képviselet legyen o professzionális (pedagógiai és egyéb tekintetben felkészült, képzettségben az oktatási rendszer más szereplõivel, döntéshozóival egyenlõ színvonalú o költsége legyen az oktatási rendszer költségvetésének a része § Plusz feladatokat vállalhat a szülõk anyagi szerepvállalása arányában · azok tehát az állami finanszírozásra nem terhelhetõk rá plusz feladatként · és nem téríthetik el a szülõi képviseletet alapfeladatától a politikai vagy az oktatástól, a pedagógiai folyamattól idegen gazdasági érdek felvállalása a szülõi képviseletben kizáró ok, sõt felelõsségre vonási indok kell legyen o megbízása szülõi választástól, megbízástól függjön, legyen visszahívható (reprezentatív és legitim) o szülõi érdek érvényesítés határa az alkotmányosság, törvényesség, az általános szülõi érdek (tehát nem lehet szülõi rész-érdek kijárója más szülõi érdekkel szemben), a pedagógiai funkciók mûködõképessége, a financiális állami keretek § az általános tankötelezettség generálja a közös szülõi helyzetet az oktatási rendszerhez kapcsolódóan, ennek mértékében generálja a közös szülõi érdeket, tehát a közös szülõi képviselet tevékenységéhez a közeget, a szükségletet o az oktatási rendszer minõségi vizsgálatában kezdeményezõ lehessen a szülõi képviselet o az oktatás alapszinten mind alsó mind közép vagy felsõfokú oktatásban nem szakemberhiány kezelésére való, hanem a gyermek fejlõdésének, szellemi és lelki érésének támogatására, személyi kibontakozásának egyéni és közösségi felkészítésére való, intézményi keretek között o jó esetben a jól mûködõ szülõi képviselet legalább véleményezõ sõt vétóra jogosult lehessen iskola igazgatói kinevezésben, pedagógiai programban, oktatási intézmény és rendszer fejlesztésben § tehát legalább két vagy három fokozata legyen a szülõi képviselet mûködésének (pl teljesen passziv szülõi közösség ne delegálhasson járási vagy megyei szintre). § A rendszer létre hozásától kezdõdõen annak fokozatos fejlõdésével számoljon az oktatási törvény § idõvel el nem vonható feltételeket biztosítson a törvény az oktatási rendszerben a szülõi képviselet késõbbi megerõsödéséhez. o a véleményezési jog mindenképpen a szülõi tájékozottságot, részvételi hajlandóságot, együttmûködési készséget és lehetõséget növeli, javítja a családi nevelési tudatosságot, felelõsséget - és ugyanakkor az érzelmi kötõdésnek, érlelõdésnek is plusz alkalmakat kínál
+4	nagy szolgáltató rendszerek védelme az uzsorás érdekû diszfunkcionális mûködtetés ellen	Például a frankhitel válság kapcsán a hitelezési rendszerrõl: -> az iskolai oktatásnak a pénzügyi, gazdálkodási és jogi kultúra alap elemeit tartalmazni kellene már a 8. osztályig, aztán magasabb fokon érettséginél és fölsõfokú oktatásban -> a PSZÁF—nek vagy más hasonló szervezetnek a banki, pénzügyes illetve más nagy szolgáltatói monopóliumok (ELMÜ, gázmû stb) vaskos általános szerzõdési feltétel füzetét vagy üzletszabályzatát záradékolnia kelljen olyan szempontok szerint, mint: o áttekinthetõ o értelmezhetõ o jogszabálynak nem mond ellent o visszaélésre nem használható o aránytalan fizetést nem ír elõ …. -> a parlamentnek legyen állandó bizottsága, amely folyamatosan vizsgálja az általános szerzõdési feltételekkel vagy üzletszabályzatokkal való nem is visszaélés kérdését, hanem mûködést – alapvetõen abból a szempontból, hogy a visszaélésen, uzsorán túlmenõen a fõfeladat, a szolgáltatás megvalósul-e célszerûen, egyedileg és tömegében kielégítõen, kalózérdektõl, a szolgáltatási feladattól idegen érdektõl mentesen. o egy általam elképzelt felsõháznak, mint az alkotmányosság õrének éppen ez lenne a feladata o ugyanezt tehetné egy alsóházi állandó bizottság, amelyben a szakmai képviseletek mellett, azokkal egyenrangúan és kikapcsolhatatlanul kapnak helyt az úgymond érdekelt civil szervezetek o amely civil szervezetek reprezentatívak (tényleg képviselik a hivatkozott társadalmi csoportot, réteget oly mértékben, amelyre hivatkoznak), legitimek (olyan értelemben, hogy a tagoktól valós felhatalmazása van az adott ügyben a vezetésnek, képviseletnek és a szervezet belsõ rendje közjegyzõ által kontrollált) valamint szakmailag felkészültek (tehát egy adott esetben pénzelméleti vitában részt venni képesek) -> Hasonló visszás esetekben, amikor akár csak figyelmetlenek voltak a PSZÁF-ben, az állandó parlamenti bizottságban és hosszabb távon az oktatási anyagok készítésében – azt nyilvános vita tárgyává kell tenni ….
+5	ex felügyeletet	A kamatgörbe (ex) örökös uzsorás alkalmazása elleni védekezésként valóságos ex felügyeletet kellene alapítani, miszerint a Ptk-ban külön fejezettel megtámogatva volna tiltva az aránytalan fizetési kötelezettség kialakítása bármilyen szerzõdésben !!! Hiszen minden józan gondolkodású ember számára egyértelmû, hogy az ex függvény nem írja felül sem az alkotmányt, az emberi jogokat, az ember ontológiai helyzetét a világban, sem az aránytalan fizetési elõírások tilalmát, sem a rabszolgaság tilalmát stb-stb. Mivel azonban egyesek békétlen lelketlensége, hogy embertársaikat ismételten ex-tõrbe kívánják csalogatni, ügyvédek-közjegyzõk-bírók-közgazdászok-politikusok és megannyi más a lelketlenségtõl nem immun értelmiséginek mondott foglalkozásúak közremûködésével --- ezért ennek a fondorlatos embertelenségnek a tilalmát nemhogy törvényben kell kimondani, de e törvény érvényesítése, tisztelete érdekében külön intézményeket kell létesíteni, mint ex felügyelet ex elleni védekezés ombudsmanja ex görbére hivatkozó fondorlatos visszaélések veszélyeit a jövõ nemzedékekkel megismertetõ tananyagok felügyelete mindezt az alaptörvényben elõíró § vagy önálló sarkalatos törvényben kikerülhetetlenné téve stb
+6	a társadalom öntõkésítésérõl	a rendszerváltásba be kell iktatni a társadalom rehabilitációját, a békeállapot rehabilitációját, a magyar társadalom önmagára találását kell szervezni --- és annak tõkeértékét a magyar társadalomnak kell fenntartani. …. A rendszerváltás ha életképességre törekszik, akkor alapvetõen kell figyeljen a tõkésedés folyamatára (a társadalmi kapcsolatrendszerek, a munkamegosztás fejlõdése által bekövetkezõ, gazdaságilag számottevõ sõt meghatározó társadalmi tõke gyarapodásra). Hogy senki se maradjon ki belõle, hogy a lehetõség minél szélesebb körnek legyen adott, hogy beengedett uzsorás pénz érdekeltség ne húzhasson hasznot a társadalom belsõ tõkésedésének meghamisításából! Mert a legpusztítóbb uzsora a társadalom belsõ tõkésedésének a megakadályozása, kamatfizetéssé átalakítása, azaz meghamisítása (akár PTK-ba ütközõen, bíróság elõtt tárgyalható cselekményként is – a politikai elhárítás mellett)! Oda jutunk tehát hogy a rendszerváltás akkor vezethet életképességhez társadalmi szélességben, ha kellõ megfontolás után bizonyos területeket a külföldi tõkebevonástól meg tudunk menteni (a hazai uzsorástól is természetesen) !!! Ez a szempont legalább egyenlõen fontos a világgazdasághoz való kapcsolódásunk javításával! Ha nem tudjuk magunkat, az országot gazdaságilag zárt, belsõleg szervesen összefüggõ, önálló belsõ létezésre alkalmassá tenni, akkor nem lehetünk szereplõi a világgazdaságnak sem!!! Aki ugyanis nincs, nem létezik, az nem lehet szereplõ sehol sem. Tehát oda idegen tõkét engedni, ahol még a belsõ eszmélés nem történt meg, az genocidium. Pár éve még csak annak, hogy azzal kellett szembesülnünk, az unió nem bécsi cukrászda nyitásról szól, hanem a magyar önrendelkezés, önszervezés elementáris felszámolási kényszerérõl (uniós szolgáltatási piac elõtt kívánja megnyitni a magyar oktatást, egészségügyet, valláséletet, uniós tõkepiac elõtt kívánja megnyitni a magyar föld tulajdonlását, és a sor hosszan folytatható). A mostani alap- és sarkalatos törvények sorozatának meghozatala felveti, hogy figyelmeztetni kell rá, pótolni kell a mulasztást és a rendszerváltásba be kell iktatni a társadalom rehabilitációját, a békeállapot rehabilitációját, a magyar társadalom önmagára találását kell szervezni --- és annak tõkeértékét a magyar társadalomnak kell fenntartani. http://www.alkotmanyossagi-muhely.hu/tarsadalom-ontokesitese.htm
+7	A társadalom által a tagjai számára biztosítandó létfeltételek átfogó, a személy egyéni és közösségi fogalmából következõ "természetes-portfólió" rendszere	Jelenkori válságban az alkotmányos, nemzeti (természetjogi) gondolkodás számára fontos fogalmi sarokpontok a következõk - a természetes emberi létet alapul vevõ észjárás szerint: a természetes létfeltételek elvitathatatlan alanyi jogra támaszkodó természetes-tõke portfóliója, az egyéni és közösségi természetes személyi lét elvitathatatlan jogi, politikai, gazdasági, kulturális stb feltételeinek portfóliója valamint a gazdaság fogalmaival közelítve a termelõtõke természetes portfóliója (társadalmi mértékû szerkezete, mûködési belsõ alkotói) Más szóval meg kell jeleníteni az alkotmányban, jogban, közgazdaságban egyaránt a természetes személyt és természetes közösséget mint természetes és kiiktathatatlan alanyt, mint természetes tulajdonost, mint végsõ fogyasztót. mint a tõke természetes összetételének alapját (amely az alanyt és eszközt megkülönbözteti) , mint a természetes tõkeerõ-portfólió megfogalmazhatóságának elõfeltételét, mint a tõkeerõ természetes funkciójának fogalmi alapját. portfólió -> a "tényleges lehetõségek teljes halmaza" fogalmának megfelelõjeként - manapság elterjedten használt gazdasági kifejezés, eredeti jelentése: pénztárca, egy befektetõ ténylegesen elérhetõ eszközeit, befektetéseit értve alatta

[1] Az élõ személy egyszeri, megismételhetetlen, értelmes, szabad akaratú volta - amely régi szóval az isteni igazság (vagy másként természetjogi igazság) megkerülhetetlen elvi alapvetés, amelyen az ember ontológiailag képtelen átlépni, ha mégis megkísérli, akkor az embernek ember mivoltát szûkíti, amit az alkotmányos lét erkölcsisége nem tesz indokolhatóvá.