KRITIKUS SZEMMEL

KRITIKUS SZEMMEL

Magyaródy Szabolcs

Ha részben külföldön él valaki, sokkal kritikusabb szemmel nézi az otthoni környezetet, politikát az emberek viselkedését. Teszi ezt azért, mert van összehasonlítási alapja. Tapasztalatból ismeri London, New York, vagy Toronto városokat. Jómagam csak Torontot használom mintának, ha ezt nem is említem még a sorok között sem.

Udvariasság: Vén ember vagyok. Sokat utazom földalattival (Metro) villamossal, autóbusszal. Naponta elõfordul, hogy valaki a tömött közlekedési eszközön felkínálja helyét. Tiz eset közül kilencszer fiatalasszonyok vagy lányok állnak fel. Egyszer pedig – ez a kivétel – fiúk. Mégpedig jólöltözött, ápolt, fiatalok, akik magukon hordják szüleiktõl örökölt jóneveltség ismérveit. Lányok esetében hangosan megköszönöm a felajánlott helyet, mondván „engem még úgy neveltek, hogy amig egy hölgy áll, a férni nem ül”. Erre persze a nõk mosolyognak, a férfiak zöme süketnek, némának és vaknak teteti magát...

Ha ajtót kell nyitnom, a hölgyeket, és a nálam rozzantabb állapotban lévõket elõre engedem, vagy nyitva tartom az ajtót. Sajnos, legtöbben meg sem köszönik csak keresztül masíroznak a nyitott ajtón. Ilyenkor, ha fiatalabbról van szó, utána kiáltom: „szívesen”. Legtöbbje észre sem veszi...

Falfirka: Egyszerûen elképesztõ. Jelen van mindenütt. Szép mészkö falakon, kapukon, festett falakon, beton létesítményeken. Nem kímélik a villamos és autóbusz megállók menetrendjeit, de az autóbuszok és villamosok belsejét sem. A 22-es autóbuszokon rengeteg diák és „különleges fiatalok intézetében lakó” utazik. Ugyszólván egyetlen busz sincs, amelyet ne borítanának el különbozõ firkák. Némelyik még szellemes is. Az egyiken, tisztán olvasható felírás: „ azért hazudozunk, mert az igazság fáj”. No, ebben van valami... Ennek valahogyan véget kellene vetni, ha kell drákói szigorral, büntetéssel, kártérítéssel.

Közlekedés: Az utolsó választás elõtt az egyik „szocialista” képviselõ jelölt, „ingyenes tömegközlekedés” ígéretével próbált szavazatokat szerezni. Ezzel nem volt sikere, mert a VIII kerületben közlekedõ 9-es autóbuszon és a 28-as villamoson ez már régen megvalósult. Ugyanis a Polgárok Házába igyekezvén vagy visszafelé utazván egyetlen „látható” kisebbséghez tartozó személyt sem láttam jegyet lukasztani. Igaz, ellenõrõk sem merészkednek fel ezekre a járatokra. Volt olyan eset, amikor két fiatal fiu felugrott a buszra az egyik állomáson, és leugrottak a másikon. Sokszor egész cseládok, szülõk, nagyszülõk, gyerekek szállnak fel, de eszük ágában sincs jegyet lukasztani.

Ide tartozik az az eset is, aminek tanuja voltam. Régebben, amikor a városház elõtti téren még le lehetett ülni, két nagyon csinos „látható” kisebbséghez tartozó lány ült és békésen szotyolázott. Már régen tarthatott ez a hasznos tevékenyság, mert kb egy méteres körzetben rengeteg napraforgó mag héj díszítette a járdát. Arra a buszra szálltak, amelyen utaztam. A Kálvária téren libbentek le a kocsiról és azonnyomban eldobtak két üres vizes flakkont. és egy üres barna papírzacskót a járdán.....Az egész cirkuszt kihívóan rendezték meg, és kíváncsian várták, szól e valaki. Nyilván senki sem mert reagálni, tekintettel a jelenlévõ „kigyúrt” elemekre, akik szívesen átrendezték volna a méltatlankodó népnevelõ fizimiskáját...

Combino: Alig néhány évvel ezelõtt túrták fel a Nagykörútat és a Margit körutat, emelték meg a megálló szigetek szintjét, hogy alkalmassá tegyék a síneket és alépítményüket az új Combinó villamosok számára. Egyik este, úgy tíz óra tájt felültem az egyik majdnem üres szerelvényre. Mivel senki sem állt s az utolsó kocsiban ültem, végig láttam az 51 méter hosszú vonaton. Csodák csodájára a Margit körúton robogó modern csoda, kígyózó mozdulatokat téve suhant az akkor Moszkva, ma újból Széll Kálmán tér felé. Igen, vizszintes és függõleges volt a mozgás, mint a hullámzó balaton vize... Na! Ezek is jól megépítették a vágányokat – gondolám magamban a velencei gondolák spirál vonaglását utánozó szerelvény láttán...

Nyomor: Persze vannak tízezrével családok, akik a Rózsadombon, Svábhegyen, vagy a a Szemlõhegyet nem is említve, szép kis palotácskában tengetik életüket, de a zöm - nem számítva a segélyen élõk százezreit - milliók, egyik napról a másikra élnek. Igy meglepõ a Mercedes, BNW, Porsche és más drága kocsik tömege. Még ezek közül is döbbenetesen kitûnik egy vadonatúj fekete Bentley, melyet a 22-es busz ablakából láttam. Ilyen még Torontoban is alig akad.

Vidék: Vonatozás közben a vidék életét figyelem. Óriási táblák, mûvelés alatt. Állat sehol. Valaha minden falunak volt legelõje, ahová kihajtották a gulyát. Most nem láttam egy legelõt sem. Budapest – Nyíregyháza között egy-két árva tehenet láttam csak. A Hatvan – Salgótartán vonalon egy helyen, Szurdokpüspöki és Pásztó között láttam vagy ötven birkát és egy kilóméterrel északra talán ötven szürkemarhát. Viszont a gondosan bekerített kis kertecskéket szépen mûvelték a tarjáni vasút mentén. Úgy látszik errefelé kevesebb a „megélhetési bûnözõ”.

Hatvan fölött a leállított Selypi Cukorgyár mellett fut a vonat. A nagy tartályok, épületek helyükön vannak. Kíváncsi vagyok, mit történt a gépekkel. Valaha Hatvan környékén hatalmas cukorrépa táblák voltak. Ez már a múlté ugyan, de ha a telep, a rajta lévõ épületek és a berendezés ott van, talán be lehetne még indítani. Valaha 16 cukorgyárunk volt. Ma csak egy van a Dunántúlon és egy másikat akarnak építeni valahol a nyugati határon. Miért nem Selypen?

Bíróság: Naponta jelentik, hogy itt vagy ott hatalmas lopásokra, milliárdos hûtlen kezelésekre, indokolatlan „jutalmakra”, sikkasztásokra bukkannak és emelnek vádat az ügyészek, rendszerint „ismeretlen tettesek” ellen. Perekrõl viszont alig lehet hallani. Itéletekrõl pedig minden esztendõs ünnepen egyszer, ha .. Ott is ritka a „jogerõs” ítélet. Rendszerint addig húzzák-halasztják a pereket, amig „elévül” a bûn. Nyugaton, ha már egyszer perre kerül a sor, az elévûlés ismeretlen fogalom. Mostanában néhány gyanusítottat szabadlábra is helyeztek vagy „háziõrizetben” tartanak. Érthetetlen.

Helyesebben mindjárt érthetõvé válik, ha elemezzük a mai bíróságok személyzetét. Mindenki tudja, hogy voltak olyan karok az egyetemeken, ahová csak a KISZ-en keresztül lehett bejutni, de csak akkor, ha a „mi kutyánk kölyke” volt azaz jó káder háttere volt a jelöltnek. Az orvosira, mérnökire, azaz a természettudományos szakra jóeszû emberek bejutottak a tehetségük alapján. A tanári, katonai, jogi pályákra csak jó, megbízható emberek kerültek. Az ész másodrendû kívánalom volt.

Nos, tessék elgondolni, hogy a ma ötvenéves vagy öregebb bírók, meg tudják e tagadni a beléjük vert eszmevilágot? Persze van kivétel, de csak imitt-amott.. Óriási felháborodást váltott ki, amikor az új kormány a hatvanöt éven felüli bírokat nyugdíjba akarta küldeni. Ha sikerül, akkor a „káderbírok” nagy részétõl lehetne megszabadulni...

A jelenlegi vádemelések alapján nyilvánvalóan hatalmas összegek, százmilliárdok tüntek el kézen-közön minden évben. Feltételezhetõ, hogy a mai kormány mindent megtesz ezeknek a lukaknak betömésére. Ezeknek az ellopott összegeknek a töredékén komoly fizetésemelést lehetne adni az egészségügyieknek. Ha most sikerülne a sikkasztások, lenyúlások, túlszámlálások, jutalmak összegét felére-harmadásra csökkenteni, itthon lehetne tartani az orvosokat és ápolókat...

A szemkilövésekért, összetört csontokért, sárbatiport szászlókért és hamis vádakért felelõseket még nem vonták felelõségre. Gergényi elvtárshoz hozzá sem lehet nyúlni. Megtarthatja a kitüntetést, amit a rosszemlékü budapesti polgármester akasztott a nyakába. Ugyanis õkelme a mai belügyminiszter úr barátja és nemrégiben még üzlettársa is volt. Tán nem várhatnánk el, hogy a barátságot megtagadván vádat emeljenek a TV elõtt hazudozó volt rendõrfõnok ellen? Ne legyünk naivak... Néhány apró, magáról megfeledkezett rendõrt elítéltek – rendszerint felfüggesztett börtönre, de a parancsnokok, akik utasítást adtak a kegyetlenkedésre vagy eltûrték azt, vidáman elmentek vagy elmennek a jól megérdemelt korai nyugdíjba, vagy éppen elõreléptették õket. Még jó, hogy a „pártunk és kormányunk” nevében kirótt ítéleteket megsemmisítették... Igazán szép tõlük! De arról sem tudunk, hogy a bûnös ügyészek és bírák kaptak volna legalább egy körmöst.

Vége a tocsikolásnak és szándékos elévülésnek? E pillanatban olvasom, hogy felgyorsítják a fontosabb pereket:

"A kiemelt peres ügyek mihamarabbi lezárása a cél.

A közélet tisztaságát beárnyékoló visszaélésekkel, valamint az állami vagyon megkárosításával összefüggõ büntetõ és polgári perek gyorsítását célozza az egyes eljárási és az igazságszolgáltatást érintõ törvények, alkotmányügyi bizottság által kezdeményezett módosítása”.

Kiváncsi vagyok, hogyan szabotálják le ezt a rendelkezést...

Torontóban éppen most folyik egy per rendõri túlkapások miatt és a jelek szerint el fogják húzni két rendõr és a parancsnokuk nótáját...

Szinház. Okos, tapasztalt elõdeink állítják: „a politikai és diplomácia 95%-a zárt, párnázott ajtók mögött zajlik. Az utca embere majd csak évtizedekkel késõbb tudhatja meg a tárgyalások szövegét – ha még életben van.

A szinház ugyan nem tartozik ebbe a kategóriába, de úgy látszik talán sohasem tudjuk meg, miért rúgták ki valójában a nemzeti érzésû, „trianonozó, wassalbertezõ és mindszentyzõ”, Koltay Gábort a József Attila szinház élérõl. Ami okot mondtak, az minden csak nem hiteles. Ez egyike az új „nemzeti” polgármesterünk érthetetlen rendelkezéseinek.

Azt sem kötik az orrunkra, miért maradt helyén Alföldi Róbert a „Nemzeti” színház igazgatója. Mondja, Réthelyi Úr jó ez nekünk? Azt viszont már tudjuk, hogy mindkét eseményt kitörõ lelkesedéssel fogadta a bal-lib sajtó.

Gárdák A nemzet – elegendõ és munkáját komolyanvevõ - karhatalmi szervezetek hiányában önszervezéshez folyamodott. Egyszerûen nincs elég rendõr vagy katona, akik a Kuntze elvtárs jóvoltából „megélhetési bûnözõnek” nyilvánított és elnézetten garázdálkodó bandáktól megvédené az „ország lakosokat”. A „gárdával” kezdõdött a folyamat, majd egyik betiltás a másik után következett, amig eljutottunk arra pontra, hogy a bûnözök továbbra is rabolnak, lopnak, ütnek, rúgnak. Rossz nyelvek szerint, lassan már az apácákat is be lehet fogni, tiltott egyenruhaviselés miatt.

A dolog érdekessége, hogy ezek a félkatonai, önkéntes alakulatok, még hatlövetõ messzehordó bugylibicskákkal vagy félautómata csúzlikkal sem voltak felszerelve. Mig az idegen tulajdonosok által alakított „õrzõ-védõ” szervezetek tagjai lõfegyverrel vannak felszerelve, katonai kiképzést kapnak és saját gyakorló terük, lõterük van. Úgy hírlik, kitelne belõlük néhány hadosztály...

Bevándorlás. Minap egy érdekes grafikont láttam az újságokban. Országonkénti kimutatást közöltek a bevándorlók százalékáról. Románia (nyilván Erdély) vezetett és csökkenõ számú felsorolás végén már csak 1% bevándorlót jeleztek. Most jön a meglepetés: a sor legalján 24 (azaz huszonnégy) % csak mint „más országok” szerepelt. Ha ez így igaz, akkor még legalább 24 országot kellett volna felsorolni, ha ezt a hiányzó tömeget nem egyetlen ország - mondjuk Izrael jelentette volna. Miért kell ezt titkolni? Mindenki tudja, hogy a német táborokból kiszabadult magyar zsidók közül kb 2-300.000 vándorolt Izraelbe, USA-ba és Kanadába. Ezek pedig soha nem vesztették el állampolgárságukat, tehát még az unokáik is teljesen legálisan térnek haza.

Államadósság: Egy katolikus páter ötlete és felajánlása alapján alapították az ÁLLAMADÓSSÁG ELLENI ALAPOT. . Eddig összejött 418 befizetõtõl valamivel több, mint 41 millió forint. Ez, durva becslés szerint negyvenegy magyar állampolgárra esõ államadósság törlesztésére elegendõ. Még hátra van kb. 9,999.959. – ha kerek tiz milliónak vesszük a lakosság számát... Csak akkor adok, ha a „spontán privatizáció” milliárdosai fejenként bedobnak vagy egy-egy milliárdot.

Vörös iszap: Amint egy kicsit magukhoz tértek a hatóságok, kormánybiztost neveztek ki a bûnös cég fölé. Nagyarányú fogadkozások hangzottak el, miszerint a cég a hibás és minden fillért meg kell fizetnie a károsultaknak.

Aztán hirtelen csend lett. A kormánybiztos eltünt az ismeretlenség homályába. Az állam fizeti a kártérítéseket, építi a házakat, viteti el a vörös iszapot – az ártatlan adófizetõk pénzébõl. . Néhány károsult és a MÁV perelte be a céget. Az állam – tudtommal - még nem nyujtotta be a számlát, amelyet a cég úgysem fog tudni kifizetni. Akkor mi lesz? Az a sanda gyanum, hogy az elkurcsány érdekeltségéhez tartozó cégnek külföldi tulajdonosai is akadtak hirtelen, akik hallatták szavukat a kormányaikon keresztül. Bocsánat, ha tévednék...

Energia: A nálam is vénebb, de kétszer olyan aktív barátom Hábel György kipostázta az egyik energia cikkemet vagy negyven címre. Persze csak egy válasz érkezett: Dr. Fellegi Tamás nevében, Dr. Wéber Krisztina titkárságvezetõ volt szíves megnyugtatni, hogy a minisztérium az általam szorgalmazott folyó mederbe helyezendõ áramlásos turbinák használatával is számol.

Igen, ez tényleg megtalálható a tiz éves tervükben... Többünk véleménye szerint ennek a terveit már le kellett volna adni a prototipus gyártására vagy venni egyet az USA-ból.

Ezenkívül igen fontos volna a tanyák, nyaralók, elõvárosokat ellátó házi energiatermelõ „thin film” napelemek, törpe szélgenerátorok gyártásának azonnali beindítása is. Hogy evvel mennyi pénz és importált energia takarítható meg, jó példa a napokban bejelentett 280 millió dolláros Google befektetés. A kiválasztott vállalkozó napelemekkel látja elegy új lakótelep házait – ingyen. A háztulajdonos a szokásos helyi árat vagy annál kevesebbet fizet a használt áramért..

Itthon, ha a „thin film” napelemeket önköltségi áron adja az állam, akár a háztulajdonos is felszerelheti – olcsón – a házát a csatolt tervek alapján. Igy csak az ellenõrzésért kellene fizetnie.

Ugyanigy a már alacsony szélsebességnél is áramot termelõ, háztetõre szerelhetõ, Honeywell rendszerû, olcsón elõállítható zajmentes szélgenerátorok tervezését és gyártását máris folyamatba kellene tenni, nem tíz évre elõre tervezni.

GÁZ Már sokszor, sok helyen írtam: Ha tényleg óriási mennyiségû, sok évtizedre elegendõ földgázunk van, azonnal el kellene kezdeni a fúrásokat, mindenre való tekintet nélkül. Bele lehetne vezetni az adóparadicsomokból hazacsalogatott tõkét ebbe a biztos hasznot hozó vállalkozásba. Persze csak akkor volna óriási hasznunk ebbõl, ha 100%-os magyar tulajdonú vállalatok - netán állami cégek kezében volna az egész vállalkozás.

Ugyanis, ha a külföldi vállalatok termelik a gázt, világpiaci áron akarnák nekünk eladni és az óriási hasznot kivinni az országból... Kezdjük azzal, hogy csak magyar vállalatok kaphatnak fúrási és kiaknázási engedélyt!