KÖZLEMÉNY – COMMUNIQUÉ
- Részletek
- További írások
- Találatok: 1081
KÖZLEMÉNY – COMMUNIQUÉ
KÖZLEMÉNY – COMMUNIQUÉ
Elfogadná-e Ön, hogy Franciaországot megcsonkítsák a nagyhatalmak?
Accepteriez-vous que la France soit mutilée par les grandes puissances?
Pedig ez történt Magyarországgal 1920. Június 4.-én.
Pourtant c’est ce qui est arrivé á la Hongrie le 4 Juin 1920.
Azóta Magyarország várja a nemzetközi közösség morális elismerését, a magyar nép megbékélésének érdekében. Ennek a morális elismerésnek a reményében adta ki az Országos Trianon Társaság a következõ közleményt.
Depuis la Hongrie attend la reconnaissance morale de la communauté internationale, permettant l’apaisement du peuple hongrois. C’est dans l’espoir de cette reconnaissance morale, que l’Assotiation Nationale de Trianon a publié le communiqué suivant.
KOMMUNIKÉ - KÖZLEMÉNY
1920. június 4.-e a magyar nép „keresztre feszítésének” gyásznapja. A Trianon Társaság 15 éve rendszeresen megemlékezik az évfordulóról. Mi is történt 1920. június 4.-én? Történelmi elõzményként tudni kell, hogy az Osztrák-Magyar monarchia keretében Magyarország akarata ellenére belesodródott az elsõ világháborúba. Az elveszített háború után a nagyhatalmak a magyarokat tették felelõssé. Ennek következményeként a Versailles-Trianoni békediktátum nyomán a nagyhatalmak feldarabolták Magyarországot, igazságtalanul meghúzták az ország új határait. A lakosság egyharmada került a határokon kívülre. De elvették területének 68 százalékát, meghagytak 32 százalékot! A magyar nép a mai napig sem tudja elfogadni ezt a maga nemében példátlan és igazságtalan határozatot. A Versailles-i „békediktátum” már kezdetben nemzetközi feszültséget hordozott, ami a II. világháború kialakulásához is hozzájárult, valamint a késõbbi balkáni konfliktushoz. Ez a feszültség a mai napig sem oldódott fel, a Trianon ügy, még máig sem fejezõdött be!
A határvonal nem bomlasztotta szét a magyar nemzetet, amelynek az alapja és lényege a közös nyelv és kultúra, valamint a közös történelmi hagyomány. Ehhez hozzájárul az a tény, hogy az új határokon kívül, az oda „került” magyarok továbbra is õsi szülõföldjükön élnek, amely az „õshazájuk”.
2010 a magyarok számára Trianon 90. évfordulója. Ebben az évben sok ünnepi megemlékezésre került sor a csonka hazában és a határokon túl. Magyarország ma már az Európai Unió tagállama, ahol a határvonalak csak jelképesek így a nemzet összetartozását az említett õsi értékek biztosítják.
A Trianoni történet nem csak magyar érdekeltségû, hanem az egész Európát érintõ, történelmi esemény. Az Európai Uniónak nem szabad szemet hunyni a „Trianon szindróma” felett és vissza kell adnia a magyarok megbékéléséhez vezetõ erkölcsi elismerést. Nem határ revízióról van szó, ami jelenleg fokozná a nemzetközi feszültséget, hanem a határ két oldalán élõ magyarság szerves egymáshoz tartozásának elismerésérõl és elfogadásáról. A magyar országgyûlés már megtette azt a fontos jogi lépést, amikor 2010. május 26.-án megszavazta a kettõs állampolgárságról szóló törvényt, amely lehetõséget nyújt, származási alapon, a határon kívül élõ magyarok egy nemzetbe való tartozásának elfogadásáról. Ez a törvény az elszármazottaknak lehetõséget ad a honosítási kérelmekre is. Azt is tudni kell, hogy ma Magyarország, a nemzetiséget tekintve, körben önmagával határos!
COMMUNIQUÉ
Le 4 juin 1920 est un jour de deuil : le peuple hongrois fut alors crucifié. Depuis 15 ans, l’association Trianon commémore cet événement chaque année. Mais que s’était-il passé le 4 juin 1920 ? Comme antécédent historique, il est à savoir que la Hongrie, qui faisait partie de la Monarchie Austro-Hongroise, fut entraînée, malgré elle, dans la Première Guerre mondiale. Après sa défaite, les grandes puissances ont désigné comme responsables les Hongrois. Comme conséquence, à l’issue du Traité de paix de Versailles-Trianon, la Hongrie fut démembrée par les grandes puissances et ses nouvelles frontières furent déterminées d’une façon injuste. Un tiers de sa population se retrouva hors de ses frontières. 68% de ses territoires lui furent pris, il ne put en conserver que 32% ! Le peuple hongrois n’a jamais pu se résigner à cette décision injuste et sans précédent en son genre. Par ailleurs, le « traité de paix » de Versailles portait en lui des tensions internationales dès le début, ce qui contribua dans une mesure considérable à l’éclatement de la Seconde Guerre mondiale et, plus tard, aux conflits balkaniques. Cette tension dure encore aujourd’hui. L’affaire Trianon n’est toujours pas réglée.
La nation hongroise ne fut pas dissoute par les nouvelles frontières. Ses fondements et son essence sont la langue et la culture communes ainsi que la tradition historique. Les Hongrois vivants au-delá de ces nouvelles frontiéres, considérent toujours qu’ils sont sur la terre natale de leurs ancétres, dans leur patrie ancestrale.
2010 est le 90e anniversaire du Traité de Trianon. De nombreuses commémorations ont eu lieu dans le pays démembré, tout comme au-delà des frontières. Aujourd’hui, la Hongrie fait partie de l’Union Européenne où les frontières ne sont que symboliques, ainsi la solidarité nationale est assurée par les valeurs historiques.
L’histoire de Trianon ne concerne pas uniquement la Hongrie, il s’agit d’un événement historique qui touche toute l’Europe. L’Union Européenne ne peut pas fermer les yeux sur le « Syndrome de Trianon » car il faut rendre aux Hongrois la reconnaissance morale nécessaire menant vers la réconciliation. Il ne s’agit pas d’une révision des frontières qui, actuellement, ne ferait qu’augmenter la tension internationale, mais de la reconnaissance et de l’acceptation de l’unité organique des Hongrois vivant des deux côtés des frontières. Le Gouvernement Hongrois a fait dans ce sens un pas juridique très important en votant, le 26 mai 2010, la loi sur la double nationalité, qui permet de reconnaître l’appartenance des Hongrois, même vivant au-delà des frontières, à une seule et même nation. Cette loi permet en outre aux Hongrois expatriés de présenter des demandes de naturalisation. Il est également à savoir que la Hongrie actuelle a tout autour des frontières avec elle-même quant à la nationalité des populations.