VIRÁGOT PETÕFINEK...!

VIRÁGOT PETÕFINEK...!

A Magyar Piarista Diákszövetség lapja - a PIARISTA DIÁK - évek óta kedvelt folyóiratunk, s mivel értékes cikkei miatt érdemes a példányokat megõrizni, elévülhetetlen aktualitására gondolva szeretném ismertetni a Nemzeti Hírháló olvasóival is a 2006.májusi lap 13-15. oldalán megjelent dolgozatot.

Szerzõje - dr Sibalszky Zoltán és a Szerkesztõ Sajtóbizottság - ( utólagos engedélyét remélve, tekintettel a közérdekûségre), feltételezhetõen azért adott hírt PETÕFI SÁNDORRÓL, mert többekkel együtt úgy érzi :

,,Mindenesetre furcsa, hogy csökönyösen ellenzik a sír felnyitását. Ha biztosak lennének abban, hogy nem Petõfié a csontváz, az lenne a természetes, hogy rögtön végezzék el a vizsgálatot. Ekkor rögtön kiderülne, hogy nekik van-e igazuk, és a kérdés nyugvópontra jutna. A makacs ellenzés éppen arra mutat, attól félnek, hogy bebizonyosik az igazság !”

Az utolsó bekezdést idéztem szószerint, mert a nemzetnek még mindig nagy adóssága

kegyeletét lerónia költõóriásai közül a leginkább népközeli, néplelkületû, a hazafiúi érzelmeket legnyíltabb szabadszájúsággal valló poétájának, színész-politikus-szerelemittas zsenijének, akit a sors megfosztott a romantikus hevületében elõrevetített hõsi haláltól.

Sokkal borzalmasabb szenvedés volt osztályrésze, mintha egy dzsidás döfi át, vagy golyó teríti le, s okozza gyors végzetét. Elhurcolását nem védhette ki, rettenetes sokkhatás érhette, bénította. A szabadságharc elbukott. Ha elfogják, felakasztják. Milyen választási lehetõsége volt, érdemes lett volna szökéssel próbálkoznia ? Dehogy. Csak az élõhalotti lét kínálkozott számára.

Hogyan festi Petõfink további életkörülményeit Sibalszky?

,,Barguzin faluban az élet olyan egyhangú volt az elmúlt 300 évben, hogy a mai ottlakók is elõdeik elbeszélésébõl tudták meg, 1850 táján orosz számûzött forradalmárokat és külföldieket hoztak oda. Összesen három esemény történt ott a 300 év alatt: 1664-ben jöttek a kozákok, hogy Oroszország számára birtokba vegyék a vidéket, 1850-ben odahozták a számûzötteket, és 1989-ben odajött a MegaMorv expedíció !

Kiszelyék ottlétekor nem volt kapható a faluban se papir, se ceruza, se toll, és így érthetõ, hogy a XIX. században sem tudtak a számûzöttek hírt adni magukról haza. Természetesen eljönni sem lehetett onnan. A legközelebbi város, Ulan Ada 354 km-re van, és közben egyetlen falu létezik ! Télen a hideg, nyáron a felolvadt, mocsaras tundra akadályozta a közlekedést. Én láttam 1985-ben repülõgéprõl, Habarovszkba ereszkedve, az óriási, tengerszerû vizeket - a felolvadt tundrát.

De ezenkívül még az utóbbi években is csak belterületi útlevéllel közlekedhettek az országban a szovjet alattvalók, és az ellenõrzés lehetetlenné tette az engedély nélküli nagyobb utak megtételét... Hát még a XIX. században...!

A körzeti székhelyen, Ulan Ada-ban valami helyi múzeumban vagy levéltárban Kiszelyék szereztek 54 db , Petõfinek tulajdonított orosz nyelvû verset. A versek rossz helyesírással íródtak, látszik, hogy nem orosz anyanyelvû valaki írta. .......... Az írásszakértõk, törvényszéki szakértõk és grafológusok is azonosították a kézírást Petõfiével. Néhány vers magyar nyelvû fordítását Kiszely felolvasta. Tartalmuk alapján is hihetõ, hogy Petõfi írta õket. Az egyik a szabadságharcról szól, egy másik pedig azt mondja el, hogy a magyarok õsei errõl a vidékrõl jöttek, a költõ viszont most visszafelé tette meg ezt az utat.”

HOL A BOLDOGSÁG MOSTANÁBAN ?

BARÁTSÁGOS, MELEG SZOBÁBAN...

mormoljuk az elemi iskolában tanult sorokat tõle. De elképzelhetõ-e épp az õ számára egy percnyi valódi boldogság is, még ha egy ottani asszony családmeleggel, gyermekkel ajándékozta is meg ? Egy törékeny alkatú, testi hibás, túlérzékeny, és bizonyára haláláig - 1854. május 10. ez a nap - mély depresszióval küzdõ emberi lény... Még több szeretettel és szánalommal kell viseltetnünk iránta, mint amennyit a tömegsírral elnyeletett, feltámadó nimbuszát is gyorsan elkaparni kívánó áltudományos humánum kõkeményen kimért reá, hamisításra vetemedve: kiszedett farkasfogát lereszelik, úgy lett visszaragasztva a koponyába, a nõi testnek kikiáltott csontváz nevetséges meséjével. Minálunk akkoriban olyan módszerrel védték az állami érdeknek minõsített ferdítéseket, amibe még Antonov sem volt hajlandó beszállni. Morvayék, Kiszelyék nem nyerhettek csatát.

Hosszú, siralmas történet vezet a megtalálástól a bizonyítás lehetõségének kudarcáig. Kéry Edit és mások számtalan életszagú bizonyítékot tártak fel, mindhiába. Isten malmainak õrlése azonban kérlelhetetlenül jelzi azt az idõt, amikor a méltatlanul elföldelt holtak másodtemetésének meg kell történnie. Az igazságérzet megköveteli a rokoni csontvizsgálatot, a szívek pedig csordultig telítettek szánalommal és egyetértéssel zseniális költõnk iránt. Ez a katharzis jár mindannyiunknak.

Talán a makacs ellenzõk is hajlandók lesznek majd letenni virágaikat PETÕFI SÁNDOR megáldandó sírhalmára... Mi - letorkoltak - biztosan ott leszünk kegyeletünk kifejezésével.

Ó’BudaPest, 2010. augusztus 1. (esz - e )