De ma már nem így van. Az antiszemitizmus meghatározása relatívizálódott mégpedig az amerikai zsidószervezet a „Rágalmazás Elleni Liga” (ADL) felmérése alapján, aminek az eredményét az MTI tette közzé, és a www.kitekinto.hu is olvashatjuk.

(http://kitekinto.hu/europa/2012/03/21/magyarorszag_vezet_a_zsidoellenessegben/ )

Magyarország vezet a zsidóellenességben

"Aggasztóan magas" továbbra is az antiszemitizmus foka Európában, különösen Magyarországon, Spanyolországban és Lengyelországban - állapította meg a Rágalmazás elleni liga (ADL) amerikai zsidó szervezet kedden New Yorkban ismertetett, 10 európai országban elkészíttetett felmérése.

A közvélemény-kutatás Magyarországra, Ausztriára, Franciaországra, Németországra, Olaszországra, Hollandiára, Lengyelországra, Spanyolországra, Norvégiára és Nagy-Britanniára terjedt ki. A felmérés megállapította, hogy ezekben az országokban a lakosság nagy csoportjainak körében tovább élnek azok a klasszikus antiszemita vélemények, amelyek szerint a zsidóknak túl nagy a gazdasági befolyása, lojálisabbak Izraelhez, mint a saját hazájukhoz és "túl sokat beszélnek" a holokausztról.

"A felmérés megállapította azt a nyugtalanító tényt, hogy az antiszemitizmus foka továbbra is magas az egész kontinensen és sok európait sokkal magasabb szinten fertõz meg, mint amit az Egyesült Államokban tapasztalunk" - jelentette ki Abraham H. Foxman, ADL amerikai országos igazgatója. "Magyarországon, Spanyolországban és Lengyelországban az antiszemita magatartást mérõ számok szó szerint túllépnek a grafikonon és komoly választ követelnek a politikai, civil és vallási vezetõktõl."

Az antiszemitizmus általános foka a felmérés szerint a "tízek" közül Magyarországon a legmagasabb, 63 százalék (2009-ben 47 százalékot mértek). Spanyolországban ez az érték 53, Lengyelországban pedig 48 százalék. Franciaországban - ahol egy toulouse-i zsidó iskolánál hétfõn három gyerek és egy tanár életét követelte az erõszak - az antiszemitizmus általános foka a 2009-ben mért 20-ról 24 százalékra nõtt.

Arra a kijelentésre, hogy "a zsidók lojálisabbak Izraelhez, mint a saját országukhoz", Spanyolországban a megkérdezettek 73 százaléka reagálta azt, hogy "ez valószínûleg igaz". Magyarország ebben a "rangsorban" 55 százalékkal az ötödik negyedik helyen áll, Lengyelország és Olaszország (61-61%), valamint Norvégia (58%) mögött.

Arra a kijelentésre, hogy "a zsidók túl nagy hatalommal rendelkeznek az üzleti életben", 73 százalékkal Magyarországon volt az elsõ abban, hogy a megkérdezettek kijelentették: "ez valószínûleg igaz (2009-ben még 67 százalék vélekedett így). Ebben a kategóriában Spanyolország (60%) került a második helyre, Lengyelország (54%) pedig a harmadikra. Errõl a kérdésben Hollandiában (10%) tért a legjobban a megkérdezettek véleménye.

Arra a kijelentésre, hogy "a zsidók túl nagy hatalommal rendelkeznek a nemzetközi pénzpiacokon" Magyarországon a megkérdezettek 75 (2009: 59), Spanyolországban 67, Lengyelországban 54, Olaszországban pedig 43 százalék mondta azt, hogy "ez valószínûleg igaz".

Azzal a kijelentéssel kapcsolatban, hogy "a zsidók még mindig túl sokat beszélnek arról, hogy mi történt velük a holokauszt alatt", Magyarországon 63 (2009: 56), Lengyelországban 53, Olaszországban 48, Spanyolországban 47, Ausztriában 45, Németországban pedig 43 százalék mondta az, hogy "ez valószínûleg igaz".

Az ADL-nek az Ipsos-Reid Public Affairs által felmérése, amely mind a 10 érintett országban egyaránt 500-500 fõs mintán, januárban készült, a statisztikai hibahatár, országtól függõen, 4,43-4,85 százalék.

A felmérés következtetéseinek szubjektivitása egyértelmû, mivel egy zsidó közösség készítette, így az objektívitása eleve megkérdõjelezhetõ.

Másrészt a feltett kérdések nem az antiszemitizmus eredeti definíciójának megfelelõen lettek megfogalmazva, hanem a zsidóság társadalmi és gazdasági beágyazottságára vonatkoztak. Valószínûleg a nem zsidószármazású polgárok véleményére alapozódott a felmérés. A vélemények tényszerûségének megalapozottságát alapvetõen kétségessé teszi maga a zsidóság társadalmi elrejtõzése, identitásuk elhallgatása. Ennek igazolására csak annyit, hogy maga a zsidó „elit” tiltakozott a leghangosabban, hogy Magyarországon a zsidóság regisztrálva legyen, mint etnikum.

Mivel a társadalmi hierarchiában nincs regisztrálva a faji, etnikai hovatartozás ezért a társadalom találgatásokra és személyes tapasztalatokra hagyatkozik egy-egy foglalkozást betöltõ társadalmi réteg származását illetõen.

A megkérdezettek arányaiban jó érzékkel saccolták meg a zsidóság gazdasági és politikai befolyását. A zsidóság Izrael államhoz való viszonya az identitásukból fakad, a származásuk, a kiválasztottság tudatuk az elsõdleges s csak azt követi az adott országhoz való tartozásuk, mindez a történelmükbõl, neveltetésükbõl fakad.

A „Zsidókérdés napjainkban” címû írásomban (http://www.szmm.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=2208 ) már elemeztem, hogy a zsidóság a „szétszorattatás” következtében, olyan internacionális foglakozásokra szakosod, mint a kereskedelem, a pénzváltás, a jogtudomány, a tudomány, a mûvészet, és újabban az innováció. Ebbõl fakadóan a tehetségesebb zsidó gyermekek nagyobb számba kerültek az adott foglakozás elitjébe, mint más néprétegek gyermekei. Ezt letagadni balgaság, és ezeknek a tényeknek a felemlegetése antiszemitizmus kritériumaként beállítani aljasság, ami csak rontja a zsidóság megítélését.

A felmérés ránk vonatkozó megállapítása, miszerint a tíz európai ország közül Magyarország tekinthetõ a legantiszemitább országnak, az minden tekintetben hamis és koncepcionális vádaskodás.

Magyarországot ért folyamatos és igazságtalan világméretû támadások tükrében meg kimondottan alantas politikai támadásnak tekinthetõ a zsidó szervezet (ADL) megállapításai. Ha pedig a zsidó állam Magyarországgal kapcsolatos politikáját is figyelembe vesszük, akkor feltételezhetõ, hogy nem véletlenül készült ez a felmérés és nem véletlen, hogy minket helyez a negatív sorrend élére.

Mivel a felmérés nem a klasszikus antiszemita megnyilvánulási formák alapján hozta meg ítéletét, hanem egy sajátságos zsidópolitika alapján, amit nevezhetünk, új zsidó honfoglalásnak, de akár világméretû gazdasági, pénzügyi leuralásnak, vagy egyszerûen szólva Izrael állam gyarmatosító politikájának is.

Simon Peresz izraeli államelnök kijelentése igazolja mindezen állítást: „Manapság gyarmatok létesítése és hadsereg bevetése nélkül is lehet birodalmakat alapítani. … Izraeli üzletemberek befektetnek az egész világon. Izraelnek precedens nélküli gazdasági sikerei vannak, mostanra kivívtuk gazdasági függetlenségünket, fölvásároljuk Manhattant, Lengyelországot és Magyarországot.”

Ha hozzátesszük, hogy Magyarország ötszázezer zsidó nemzetiségû ember befogadására vállalt kötelezettséget, s hogy Izraelben már a kisiskolásokat az „újhazájuk” nyelvére tanítják, a magyarra, akkor joggal felmerül a kérdés: Van-e okunk félni a zsidó hegemóniától? A válasz, egyértelmûen igen!

Mint ahogy Izraelben nem kívánatos személynek tekintik az õslakos palesztinokat, ami alapjaiban sérti az emberi jogokat, akkor mi miért ne tartanák a gazdasági és politikai potenciával rendelkezõ bevándorlóktól.

Ez nem antiszemitizmus, hanem a nemzeti önvédelem természetes reakciója.

De ne felejtsük el az antiszemitizmus brutális megnyilvánulásának országonkénti számbavételét sem. Nálunk még nem volt zsinagógagyújtogatás, zsidó ember elleni támadás, míg Franciaországban annál inkább.

Élek a gyanúperrel, hogy a hazánkat ért támadások, és az amerikai zsidó szervezet, „Rágalmazás Elleni Liga” (ADL) felmérése egy átfogó zsidó stratégia része, amely arra hívatott, hogy hazánk pszichikai önvédelmi képességét végérvényesen megtörjék, hogy vádlás alatt tartsák a magyar társadalmat és ezzel cselekvõképtelenné tegyék.

A zsidó elit veszélyes játékot ûz az antiszemitizmus és a holokauszt kártya folyamatos kijátszásával, mert nem a megbékélést szolgálják. hanem a gyûlölet fenntartását.

2012. 03. 29.

Takács András