Olvasom a Stop.hu vélemény rovatában Tamás Tibor: „Botrány: Kossuth-díj Ákosnak, "A bosszú népe" szerzõjének” írását, amiben az alábbiakat írja:

"Normális országban persze Kovács Ákos egyáltalán nem kaphatná meg az egyik legrangosabb díjat az államtól. Van ugyanis egy mûve, amellyel kívül helyezte magát az emberi társadalom szóra érdemes részén. Elég azt az egyet megismerni, hogy mindent megtudjunk róla. "A bosszú népe" címû mûvébõl kiderült, hogy szerinte van itt egy nép, amelyrõl minden rossz elmondható. Egy bosszúálló, gyûlölködõ nép, "a bosszú népe", "egy bosszúálló Isten torzult tükörképe", amely "hazádat folyton fúrja-tépi", és amelyrõl így énekel:

"E szorgos nép, ha perbe fog,
Téged elevenen tûzre dob
A harag réme, a béke vége
Tombol a bosszú népe".

… Ezzel a hazugságnak azt az antiszemita körökben szellemesnek vélt formáját mûveli, hogy nem mondja ki a "zsidó" szót, de úgy fogalmaz, hogy a hasonszõrûek "értsék". „

-----

Ha röviden akarnék reagálni ezen antiszemita jegyzetre, akkor azt a régi közmondást hozzám elõ, hogy: Akinek nem inge ne vegye magára.

De ennél sokkal többrõl van szó. Van egy dal, irodalmi szöveggel, amely a magyar társadalmat át meg átszövõ gyûlöletrõl, gyûlöletpolitizálásról szól. Aki ebbõl a dalból (http://www.youtube.com/watch?v=pfr8AvcSyic ) csak és kizárólag a zsidó népre tud asszociálni az valahol vagy antiszemita, vagy betegesen szemita.

Antiszemita azért, mert a magyarellenes gyûlöletet kizárólag a zsidókkal azonosítja. Nem tudom, Tamás Tibor zsidó-e, vagy milyen náció szülöttje, de, mint magyartudató polgárként felháborít, hogy ilyen alantas eszközökkel próbálja szítani a gyûlöletet a magyar társadalomban. A magyargyûlölet, a hazaárulás nem faji, vagy etnikai kérdés, hanem a hazához, a magyar néphez való kötõdés, erkölcsi, gazdasági és politikai kérdés. És van egy nagyon lényeges különbség! Nem tévesztendõ össze a kulturális, a gazdasági és politikai „elit” egy nép, vagy egy etnikum egészével.

A rasszizmus maga a rosszhiszemû általánosítás. Márpedig e cikk írója azt teszi. Általánosít. Áttételesen a kormányt antiszemitázza le.

Nem vitatom, hogy a magyar közéletben nagyon sok gyûlöletpolitikus van és az is leginkább a balliberális oldalon található, de a magát nemzetei oldalnak vallók között is vannak. De, hogy a balliberális oldal, vagy a nemzeti oldal minden tagja gyûlöletbõl politizálna, vagy hogy csak zsidókból, vagy csak magyarokból állna azt semmi képen, nem merném állítani.
Ismerek magyartudatú zsidót, és ismerek antiszemita zsidót is.

Élek a gyanúperrel, hogy a cikk írója látens szemitaként politikai megfontolásból kelt ki Ákos Kossuth-díja és a kormány ellen. Maga is a gyûlöletprófétájaként szítani akarja azt a tûzet, amit újságíróként csendesítenie kéne.

Nem emlékszem arra, hogy a mûvészvilág balliberális oldalához tartozó kitüntettek bármelyikével kapcsolatosan ilyen álbotrányos írás jelent volna meg, csak azért, mert egy negatív társadalmi jelenséget kritizált. Nem vitatom, hogy a Kossuth-díjak odaítélésénél legtöbb esetben a politikai oldalhoz való tartozás is számít, de nem hiszem, hogy Bródy János (2000), Darvas Iván (1978, 1998), Koncz Zsuzsa (2008) és még sorolhatnám azokat a mûvészeket, akik politikai beállítottságuktól függetlenül kiérdemelten kapták meg e magas magyar állami kitüntetést.
De ne feledkezzünk meg arról a paradokszonról sem, hogy Kertész Imre (1997) a mai napig Kossuth-díjasnak mondhatja magát, pedig önmaga által is bevalottan magyargyûlölõ.

Takács András
2012. 03. 26.