Az ember életében vannak olyan találkozások, amelyek egy életre szólnak. Ez a kapcsolat nem feltétlenül válik napi kapcsolattá, hanem barátsággá alakul. Sinkovits Vitai Andrással történõ kapcsolatom ilyen, ami az „EU-NEM” kampányban, az Alkotmányossági Jószolgálati Testületben gyökeresedett meg, az Alkotmányos Evidenciák kidolgozásában vált közös produktummá.
Néha-néha találkozunk egy-egy demonstráción, minden év végén kellemes ünnepeket kívánunk sms-ben egymásnak. Én egyszerû köznapi nyelven, míg Õ táltos rigmussal. Hogy ez barátság lenne? Részemrõl igen. Én, õszinte tisztelettel és szeretettel vagyok iránta.
Hogy ki Õ? Egy jelenés, amelybõl kiragyog mindaz, ami az embert magyarrá teszi. Táltos, kuruc, költõ, színész, forradalmár. Olyan ember, akiben Petõfi hevülete, hazaszeretette, szüleitõl örökölt tehetsége, az õseink ismerete eggyé kovácsolódott, költõ és színész, ember ki tisztában van elhívásával.
Elmondása szerint számkivetett az õ hazájában. Miért? Mert Õ Sinkovits Vitai András, a szabad magyar lélek dalnoka, akinek oly ritkán adatik meg, hogy a hivatalosok kegyét élvezve a nagyérdemû közönség elõtt a nemzet valamelyik színházában felléphessen.
Talán, most az Új Színházban jutna neki másfél óra, mert az Õ hitére és erejére nagy szükségünk van.
A minap a youtube-n keresgettem és kíváncsiságból beírtam a nevét a keresõbe, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy milyen kevés anyaga van fenn. A böngészés során ráakadtam a Hungária TV (Kõszegi M. László) és Mészáros Sándor által készített egy órás riportfilmjére. Ezt ajánlom olvasóim figyelmébe.
Takács András