Kárpáti Iván a Népszava cikkírója az alábbiakat vette papírra:



„… a kormány közeli sajtó - élükön a még a baloldalon is valami megmagyarázhatatlan oknál fogva "mérsékeltnek" tartott Heti Válasszal - és a szellemi holdudvar egy jól felépített kampány keretében minden nyugati kritikát, ami a demokratikus jogállam leépítése miatt hangzott el, kizárólag a sötét pénzügyi körök bosszújának festi le. Ezek után nem értem, hogy a jobboldalon mit nem értenek, amikor a szélsõjobbal való rendszeres összeborulással vádolják, vádoljuk õket, mégpedig annak különösen cinikus és hatékony változatával. Azért, mert õk nem zsidóznak, csak "tõkéznek"? Ezredszerre is rájátszanak arra, hogy az emberek egy jelentõs csoportja saját nyomorúságáért hajlamos valami láthatatlan gonosz erõt okolni, és nem a valódi okokat kutatni.” (Népszava: Fellegi kísértethajója 2012. 01. 18.)



A cikk írója több olyan kifejezést használ, amelyek fogalma és köznapi értelme ellentmondásos, nem tisztázott, a politikai újságírás félrevezetõ szókészlete.





Kezdjük a „demokratikus” szóval. Demokrácia nem volt és nem lesz, mivel a népuralom soha nem volt, mivel káoszba süllyedne az adott ország. – Lásd „arab tavasz”. Van a vezetõ elit és vezetettek. Az, hogy a nép választhat a média által felkínált jelöltekbõl, az a demokrácia bohózata. Egy tisztességes újságíró óvatosan bánik ezzel a szóval.





„Jogállam”: Az emberi közösség mindig valamilyen rendszerben szervezõdött, amit írott vagy íratlan törvények tartottak egybe. Ezért minden állam alapvetõen jogállam, amennyiben a saját törvényeit betartja. Csakhogy a törvények változnak és változtathatók, amit az adott társadalom megválasztott vezetõi vagy kijelölt testületi tehetnek meg. Ebben az értelemben a fasizmus, a kommunizmus, de még a gyarmatosító nagyhatalmak is jogállamok voltak. Amerika „jogszerûen” irtotta az indiánokat, és tartott rabszolgákat és hozott rasszista törvényeket. Az más kérdés, hogy mennyire etikus egy törvény.





„Demokratikus jogállam”: Az elõzõekbõl következik, hogy a „demokratikus jogállam leépítése” erõsen szubjektív meghatározás, mivel kisajátító és a használója által elfogadott „demokratikus államot” tartja etalonnak. Nevezetesen a szerzõ a Gyurcsány-féle jogállamot tekinti mértékadónak. Ami magát a cikkírót is minõsíti.





„ Jobboldal”: Többször és többen leírták, hogy hamis és megtévesztõ a jobb-bal kifejezés használata a politikában, fõleg az önmagukat baloldalinak aposztrofáló politikai erõk részérõl, mivel éppen õk voltak azok, akik megtagadták az úgynevezett baloldali értékeket.



Nemzeti kérdésekben meg fõleg álságos jobb vagy baloldalinak minõsíteni a véleményeltérést, mivel az adott ügy kapcsán az a kérdés, hogy ki milyen szempontok és érdekek mentén alakítja ki álláspontját. Egyszerûbben fogalmazva az a kérdés, hogy ki a kedvezményezeti köre az adott véleményformálónak, kiket szolgál és milyen cél érdekében mondja vagy teszi azt, amit tesz. Az már megint egyéni vélemény kérdése, hogy a mi „balliberálisainkat” egyre többen tartják hazát áruló csinovnyikoknak. Az igazi kérdés az, hogy ki az aki hazáját szolgálja vagy megalázza, vagy netán elárulja. Ez nem oldalfüggõ, hanem embere válogatja.




„… nem zsidóznak, csak "tõkéznek” - Sajátos megfogalmazás, mivel antiszemita vagy szemita(?) felhangja van. Azt sugallja, mintha a tõkések csak zsidók lehetnének. Ez nem igaz! Ha meg a szerzõnek az volt a szándéka ezzel a szófordulattal, hogy a zsidókat megilletõ kiváltság, tisztelet és védelem illeti meg a tõkéseket, akkor csúnyán melléfogalmazott. Amennyiben tovább gondoljuk, hogy mi is következik ebbõl, akkor az a perverz fogalom is létrejöhet az aberrált agyakban, hogy létezik, vagy létezni fog a zsidó holokauszt mintájára a „tõkés holokauszt”, a tõkések égõ áldozata, amit már az Orbán-kormány el is indított a „bankadóval”. E logika mentén lesz a jelenlegi kormány „fasiszta” a sajtó-komiszárok fejében.


A cikk igazi csattanóját az alábbi mondatrész adja: „rájátszanak arra, hogy az emberek egy jelentõs csoportja saját nyomorúságáért hajlamos valami láthatatlan gonosz erõt okolni, és nem a valódi okokat kutatni.”
Mielõtt elemzésbe kezdenék e kiemelt rész kapcsán javasolnám a Népszava tulajdonosának, aki tudtommal maga is tõkés, hogy toldja meg a lap nevét és a továbbiakban neveztessék „Tõkés Népszavának”, mivel hogy a néphez nem sok köze van az már biztos.
Az emberek egy jelentõs része azért nyomorog, mert nem akar annyit keresni, mint a nyugati államok munkásai? Õk akarnak ötödéért dolgozni? Õk akarnak annyit vagy annál is többet fizetni a megélhetésért, mint az EU meghatározó államainak pogára? Az emberek maguk irányítják a gazdaságot? Õk számolták fel a magyar gyárakat? Õk privatizálták el a társadalmi vagyont? Nevetséges!
A világot nem egy láthatatlan erõ irányítja, állítja a cikk írója! Akkor ki? Merthogy nem magától ilyen az egyszer szent.
Hogy mi a valódi ok, arra elfelejt a cikk írója kitérni. Én csak egyet mondok, a pénz diktatúrája. A másik ok, amit egy igaz baloldali politikustól idézek: „Erkölcs nélkül, jellemes emberek nélkül elvész a nemzet.”
Nos, ki mondta ezt? Megsúgom kedves „Népszava” - Kéthly Anna.


2012,01,18.