Orbán Viktor: "A jövõ háborúja már a termõföldért és az ivóvízért fog folyni. A rossz hírem az, hogy ez a háború már elkezdõdött, csak nem fegyverekkel vívják, hanem más eszközökkel, például leminõsítésekkel is, ezért nagyon résen kell lennünk, mert a róka sohasem mondja meg egyenesen, hogy a sajtot szeretné kiénekelni a szánkból".

Kedves Viktor!

Van egy idevonatkozó közmondás: Jobb késõbb, mint soha.

Nekünk, nemzeti radikálisoknak ez már az EU csatlakozás elõtt világos volt, hogy a rendszerváltás a magyar föld és a nemzeti javaink elbirtoklásáért lett kitalálva. Az, hogy idáig jutottunk közös felelõsség, csakhogy kinek mekkora a felelõssége az már személyfüggõ.

Most ebben a küzdelemben, amit a globális pénzoligarchiával folytattok, veletek vagyunk és támogatunk. Tudjuk, hogy nemzetközi szerzõdésekkel gusbakötve nehéz csárdást járni, de ha egyszerre lépünk, akkor talán sikerül egy-két láncot meglazíthatnunk. Az ellenünk folytatott támadássorozat épp errõl szól, a gyarmati sors fenntartásáról, önállóságunk maradékának megfosztásáról.

Csak sejteni lehet, hogy milyen támadások érnék hazánkat, ha netalán olyan nemzetgazdasági tervvel állnánk elõ, ami alternatívát, netán konkurenciát jelentene a multiknak. Vagy állami beruházással újra élesztenénk a „Csemege” áruházláncot, vagy konzervgyárakat építenénk, netán létrehoznánk a „Nemzeti Innovációs és Találmányi” Zrt-t a szellemi tõkénk itthoni hasznosítására. Vagy a természeti kincsinket magunk hasznára termelnénk ki.
Lehet, hogy ekkor már nem a vitriolos bértollnokkal kellene megküzdenünk, hanem a demokráciánkat „védelmezõ” NATO alakulatokkal.
Súlyos kérdés, hogy meddig mehetünk el anélkül, hogy vér ne folyjék.
Nem tudom!
De azt igen, ha erre kerülne sor, ha másra nem is vagyok már alkalmas, de golyófogónak eléd állné, hogy tovább mehess ezen az úton.

Kedves Viktor!

Most jó úton jársz! Az Isten segítségével maradj is rajta.
Addig, amíg a magyarok miniszterelnöke vagy, addig veled vagyunk.
Nem szeretnénk ismét csalódni benned.
Merj továbbra is magyar lenni.

Takács András

2012, 01, 17,