Nem tudtam eldönteni, hogy büszkeség vagy keserû düh vegyen rajtam erõt, amikor a Le Monde vezércikkének ismertetõjét olvastam. Az, hogy a Franciaország meghatározó lapja a hozzá hasonló neoliberális lapokhoz csatlakozva támadja Orbán Viktort, az nem új keletû. Ami azt sugallja, hogy a volt gyarmattartó országok politikusainak nagyon nem tetszik, ami hazánkban elindult. Fõleg az - Teleki Pál után szabadon, hogy „Mer(j)ünk magyarok lenni!”.

Nem vagyok Orbán-hívõ, sõt inkább kritikusa, de az, ahogy támadják, arra sarkall, hogy kiálljak védelmében, még akkor is, ha nemzeti radikálisként nem tetszik nekem ez a kettõs játék. - Be-beszólok a helytartóimnak, nemzeti színû beszédeket mondok idehaza, de a nemzet és a lakosság érdekében történõ gazdasági lépésekben továbbra is a globális nagytõke a kedvezményezettem.

Ez sokáig nem mehet. El kell döntenie, hogy kit szolgál gazdaságilag, szociálisan és politikailag. A magyar ember az egyenes beszédbõl és azt megerõsítõ cselekedetekbõl ért, és ezt várja el vezetõitõl.

Orbán Viktornak ez az utolsó esélye, hogy olyan tisztelet övezze a nép körében, mint Horthy Miklóst, aki egy ronggyá vert országot állított talpra. Õrá is ez a feladat vár! De ezt a feladatot csak akkor tudja megoldani, ha egyenes és követhetõ politikát folytat, mind politikailag, mind gazdaságilag. A látszatmegoldások, mint a bankadó vagy a devizahitelesek ügye, csak ront a megítélésén. Az egykulcsos személyi jövedelemadó nem a köznépet szolgálta, hanem az újgazdagokat. Az idegen tõke és beruházások iránt folyó folytonos ácsingózás megint csak a kiszolgáltatottságunkat erõsíti, és nem eredményez jelentõs számú munkahelyeket.

A munkahelyteremtés egyetlen és hatásos megoldását az állami beruházások jelenthetik, mégpedig állami vállalatokkal, és nem az olyan maffiavállalkozásokkal, mint a Megyeri híd esetében történt. Párhuzamos beruházásokat kell indítani a nagykereskedelem és kiskereskedelem terén. A Bajnai-féle csalókat ki kell zárni a kereskedelembõl. A hazai élelmiszeripart újra fel kell építeni, amit csak az állam képes megoldani. A magyar potenciát a haza szolgálatába kell állítani és nem a nemzetidegen és ellenséges nagytõke javára, ami az újkori bérrabszolgaságot állandósítja.

Vissza kell állítani az értéktermelõ munka becsületét. A társadalmi hasznosságot kifejezõ jövedelem ne a bankok és a biztosítók körében legyen a legmagasabb!

Az, hogy a gyarmatosítóinknak nem tetszik az államilag „irányított gazdaság” kialakításának hazai lehetõsége, az csak azt jelenti, hogy egy erõsödõ nemzetgazdaság sérti az érdekeiket, és hozzá vannak szokva a hajbókoló „merjünk kicsik lenni” magyar „elithez”, akik alamizsnáért eladták az országot.

Csak megjegyzem mi a fészkes fenének van az állam, a kormány, a pártok és a politikusok, ha nem azért, hogy az országot irányítsák, beleértve a gazdaságot is.

Csak egyet mondok, Viktor: Ha Te megvédsz minket, akkor mi is megvédünk téged. És emlékezz 2006. október 23-ra, az Astoriára. Nehogy megismétlõdjön!

Takács András

2011.07,17.