A melegfelvonulás provokáció! Provokáció az erkölcs, a család, az emberi lét értékeivel szemben. Az erkölcstelenség, a perverzitás utcára vitele a társadalom alapértékeivel szembeni nyílt támadás. Az ilyen típusú másság tisztelete nem a szabadság, hanem a szabadosság propagálását jelenti.



Az álliberális államfelfogás terméke, hogy rendõri védelem mellett aberrált felvonulásra kerülhetett sor a fõvárosban. A kérdés az, hogy miért volt lehetséges mindez, miközben minden törvényes lehetõsége megvolt és meg is van a hatalomnak az ilyen jellegû demonstrációk betiltására, akár a közszeméremsértés, vagy a mások megbotránkoztatása, vagy a közúti forgalom aránytalan akadályoztatásának a fennállása okán.



A kérdésre adandó válaszokat két csoportra lehet osztani: Rendvédelmi és politikai szempontokra.



A rendõrség számára jól jön az ilyen bevetés, mert éles helyzetben tudják az állomány „harckészültségi szintjét” felmérni és szinten tartani. A másik ilyen szempont, hogy a „rendbontókat” regisztrálhassák. Mivel minden olyan demonstráció, mely erkölcsi és politikai jelleggel bír, már természetébõl fakadóan nem rendõrségi ügyként kerül elbírálásra az adott törvényi keretek között, hanem politikai döntést igényel, ami az ügy jellegébõl fakadóan a döntési hierarchia felsõ csúcsához is elérhet, a miniszterelnökig is. A kérdés az, hogy ki hozta meg azt a politikai döntést, amely engedélyezte a melegfelvonulást?



Politikailag nem hagyhatjuk figyelmen kívül a nemzetközi reagálást. Egy betiltás esetén a globalizmus szócsövei a demokrácia elleni támadásként értékelték volna az Orbán-kormány ilyen jellegû lépését. Belpolitikailag a balliberális erõk ismételt sajtótámadás alá vették volna a kormányt, és a kormány keresztény oldalának ismét magyarázkodnia kellett volna. A kormány részérõl viszont nem elhanyagolható körülmény, hogy a radikális erõk aktivitását le tudják mérni. Mindezek ellenére elgondolkodtató, hogy a keresztény-polgári kurzus mennyire szilárd a maga által alaptörvényben is rögzített erkölcsi alapvetéseihez?



Az igazi kérdés az, hogy kinek az érdeke ilyen rendezvényekkel provokálni a társadalmat. Egyértelmûen kijelenthetjük, hogy a balliberális politikai erõknek, azoknak, akik a magyar társadalom erkölcsi, morális lezüllesztését tekintik közéleti feladatuknak. Azért provokálják a magyar társadalom nemzeti oldalának markáns kiállásra kész részét, mert az ellenreakciók felnagyításával, a durvább és antiszemita beszólásokkal – amit akár saját provokátoraik gerjesztenek – igazolást kreálnak a „magyar fasiszta veszély” meglétére, és a nemzet lejáratására további példát gyárthatnak. Másrészt megbízóik elvárásainak is meg akarnak felelni, és bizonyítani akarják, hogy nem kidobott az a júdáspénz, amit apanázsként rendszeresen megkapnak.



A kormány elejét vehetné a nemzet megítélése szempontjából nem mellékes ilyen jellegû események kialakulását azzal, hogy az ilyen demonstrációkat kevésbé frekventált helyszínre terelné. Például a Népligetbe, ahol szabadon vonulgathatnának homoszexuális polgártársaink a támogatóik örömére.



A radikális honfitársaimnak azt tanácsolom, hogy az ilyen provokatív demonstrációkra ne szervezzenek ellentüntetést, mert a jelenlegi helyzetben nem jöhetnek ki belõle gyõztesen, mert sem a kormány, sem a média többsége nincs mellettünk, hiába tudhatják maguk mögött a csendes társadalom többségének a szimpátiáját. Mi is alkalmazhatnánk az elhallgatás, az elutálás fegyverét.



A melegfelvonulást csak egy jól megszervezett családfelvonulás megszervezésével lehetne ûberelni. És felmerül egy kényes kérdés. Ki finanszírozta a melegfelvonulást? És ki finanszírozná a családfelvonulást?



2011. 06. 19.