Válasz egy antimagyar provokátor (Szemenyei-Kiss Tamás 2008. nov. 5-i) levelére.

http://www.szmm.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=3037

Tisztelt(?) Szemenyei-Kiss Tamás!

Vettem a fáradtságot és az interneten utánanéztem eddigi közírói munkásságának, ami bizonyos következtetésekre adott okot. Az alábbi két anyag olvasása után Önrõl az a vélemény alakult ki bennem, hogy Ön vagy kókler, vagy provokátor, de az sem kizárt, hogy cionista ügynök.

Hetek címû lapból: www.epa.oszk.hu/00800/00804/00273/39111.html

PR Herald internetes portálról: www.prherald.hu/cikk2.php?idc=20080721-193142...

Mindezek ellenére válaszolok legutóbbi levelére, annak ellenére, hogy az általam érintett kényes kérdésekrõl nem is hajlandó tudomást venni, csak fújja a közismert antiszemita vádaskodásokat.

Elõzõ levelemben olyan kérdéseket érintettem, amely minden itt élõ embertõl elvárható volna, hogy „polgárként felelõsséget vállaljon hazája, népe jövõjéért, óvja és gyarapítsa országa javait”. Közéleti tevékenységének ezt kellene szolgálnia, függetlenül attól, hogy melyik etnikai csoporthoz tartozik. Nem lényegtelen kérdés, hogy azt itt élõ népcsoport hazájának tekinti-e Magyarországot, vagy csak vadászterületnek.

A másik nem lényegtelen kérdés, hogy amikor „zsidóról” beszélünk, akkor milyen értelemben tesszük ezt. Egy néprõl beszélünk? Az ortodox zsidó vallást gyakorlókról beszélünk? A zsidó mentalitásról beszélünk? A zsidóság gazdasági, pénzügyi potenciájáról, avagy a média-beli és politikai befolyásukról beszélünk? Mert ugye nem mindegy, hogy milyen értelem használunk egy-egy szót vagy fogalmat. Tudom, hogy az ilyen szintû értelemtisztázó próbálkozás zavaróan hat a káosz politikáját generáló és kihasználó „elit” számára.

Szeretném leszögezni, hogy Magyarországon vallási és etnikai értelemben nincs – lassan mondom, hogy mindenki értse: n i n c s Magyarországon antiszemitizmus. Amennyiben a zsidómentalitással összefüggésbe hozzuk a globalizmust, és annak gazdasági, pénzügyi, politikai, valamint nem mellékesen a média feletti ellenõrzõ törekvéseit, akkor közelebb kerülünk a probléma gyökeréhez. Szoktam volt mondani, ha a globalizmussal van bajunk, akkor ne zsidózzunk, hanem magáról a dologról beszéljünk és az elenne való fellépésrõl. Az egy más kérdés - hacsak a magyar politikusokat nézem -, hogy a globalizmus legfõbb ideológusai a zsidó etnikumhoz tartozó személyek.

Mindebbõl nem az következik, hogy minden zsidó globalista lenne, ha nem az, hogy a hazai uralkodó réteg egy jelentõs része zsidó származású, és irányítása alá vonta a társadalmi folyamatokat. Ennek a folyamatnak a kritikája sem vallási, sem etnikai alapon nem lehet sikeres, azért, mert a magyar ember nem rasszista, így politikai tõkeként aligha kamatozik.

A globalizmus hívei éppen ezt a magyar mentalitást használják fel ellenünk, mint ahogy vitapartnerem a „merj magyar lenni” politikai szlogent már antiszemita, rasszista, gyilkos eszmének minõsíti.

Nem tudom és nem is érdekel, hogy Szemenyei-Kiss Tamás melyik nép vagy vallási csoporthoz tartozik, de azt tudom, hogy magyarságtudata hagy kívánni valót maga után.

Csak megjegyzem, hogy a magyar antiglobalista táborban szintén vannak zsidó származású szakértõk, akik úgy apasztrófálják magukat, hogy õk hazájukat - mármint Magyarországot szeretõ magyar zsidók. Õk mernek magyarok lenni annak ellenére, hogy zsidó származásuak!

Mindezek okán a „nemzeti” oldal legnagyobb politikai tévedésének tartom, ha zsidóznak, ha ürügyet szolgáltatnak az antiszemitázásra. De élek a gyanúperrel, hogy ez éppenséggel a globalizmus itteni helytartóinak mesterkedése okán van jelen közéletünkben.

Ugye nem ismeretlen politikai eszköz a titkosszolgálati eszközök bevetése; a hatalom megtartása a besúgók, az ügynökök és provokátorok alkalmazása által.

Ha röviden akarom meghatározni a balliberálisok által itthon és külföldön hangoztatott antiszemitizmus vádját, akkor ez nem más, mint egy politikai hazugság a magyar genocídium elfedésére, egy nemzetet és hazát áruló réteg részérõl.

Ha van antiszemita, akkor van antimagyar is. És tartok tõle, hogy a jelenlegi „elitünk” jelentõs része antimagyar, olyannyira, hogy a magyargyûlöletet kormányzati szintre sikerült emelniük - nem csak itthon. 2004. december 5-e óta nem mondhatjuk, hogy nemzeti kormányunk lenne, de még azt sem, hogy a magyar törvényhozás a magyar nép érdekében törvénykezne.

Tisztelt(?) Szemenyei-Kiss Tamás!

Ön arra hivatkozik, hogy az önkényuralom éveiben hét esztendõt szenvedett Kádár börtöneiben, nyilván(?) az ’56-os forradalomban vállalt tetteiért. Éppen ezért nem értem az Ön antimagyarságát. Igaz, hogy én akkor csak nyolc éves voltam, de a bátyám révén, - aki akkor tizenhét éves volt – közeli élményként éltem meg egy fegyvert ragadó fiatalember magyarságát, hogy mennyire mert magyar lenni. Én a magyarságtudatomat, hazaszeretetemet bátyámtól szívtam magamba. Az õ magyarsága egy életre beleívódott a bõrébe, mert a szíve fölött a Turulmadaras Kossuth-címer ékeskedik. Õ így mer magyar lenni, míg Ön úgy, hogy leantiszemitázza.

Érdekes változásokat eredményez az idõ.

Volt szerencsém Krassó Györgyöt ismerni, aki zsidó származású magyar ember volt, aki magyartudatú emberként elég kritikusan szemlélte a rendszerváltó „elit” tevékenységét. Éppen a hozzá hasonló emberek azok, akik megkérdõjelezik az Ön álláspontjának a hitelességét, hiszen ha engem leantiszemitáz – márpedig azt tette, akkor Krassó Györgyöt is leantiszemitázta.

Ön ezt írja: „A zsidó emberek bûnét, ha volt egyáltalán bûnük, ezek a mártírok már régen megváltották.”
Sajátos módon kérdésessé teszi a zsidó származású emberek bûnelkövetésének még a lehetõségét is, mintha az eredendõ bûntõl a zsidó nép mentesült volna. Mit kezdjünk a zsidó származású népirtókkal hogy csak Rákosi Mátyásra utaljak? Ezzel szemben a nem zsidó emberek bûnösségét eleve feltételezi. Mi ez, ha nem kettõsmérce? Mi ez, ha nem fajgyûlölet? Az Ön esetében ki merem jelenti, hogy életösztönének elfedett és rosszul értelmezett eleme az a magyargyûlölet, ami írásaiból kisejlik.

Szeretném felhívni a figyelmét egy zsidó újságíró munkásságára, aki mer kritikus zsidó lenni.

Kérem olvassa el; Israel Shamir: Zog árnyékában címû írását:

http://www.szmm.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=3047

2008. november 25.

Takács András