AZ ARANYKOR KÜSZÖBÉN














Szõnyi Bartalos Mária


Magyarország


*


AZ ARANYKOR KÜSZÖBÉN


„Ne féljetek, mert nincs mitõl!”


*


*


*



*


*


*


*


*


*



Mi, akik itt állunk egy csapatban


az Aranykor küszöbén;


mi, akik nem élünk már Vaskorban


a pénzetek tengelyén;


mi, akik tudjuk jól: látatlanban


nincs már mi jól látható,


mert van jó szemünk és van jó fülünk;


tudjuk már mi hallható.


*


Mi, átléptünk a nihil pénzein


és hitünket mutatják írásaink,


normáinkban vannak értékeink,


mint egy szeretet-tengely körül


forgunk még kevesen együtt,


de egyre többen leszünk


nélkületek ti, pénzimádó senkik.


*


Mi, akik itt állunk egy csapatban


Az Aranykor küszöbén,


nem vagyunk eladók és nem vagyunk


vevõk, de adóvevõk vagyunk


a Szeretetre, mint a Fény, a Nap,


a Levegõ, s a Földet átölelõ


SZEM.


*


Látjátok-e Ti, mûvészek azt, amit


mi látunk, és láttunk már rég’?


Az Ember a lelkében fontos


és nem a pénzéhes vég.


*


Ne add nekem a pénzed még hitelbe sem,


mert, mint galamb elszáll veled együtt…


Megérintem szép lelked. Nem kérek érte


mást, csak szeretetet, te érinthetetlen


Ember, aki átlépsz az Aranykor küszöbén


észrevétlenül, jóságoddal, magyar hiteddel.


*


József Attila sem volt naiv, bár sokan


azt gondolták róla, mint rólunk ma.


Csakhogy mi, már az Aranykor küszöbén


állunk, és elõre már csak egy lépés van…


Nem tudom, hogy neki volt könnyebb,


vagy nekünk lesz nehezebb megtenni


azt, az egy lépésünket az Aranykor küszöbén


állva, mint jóért várva, s nem tudom azt sem,


hogy csak álljunk, mint szamár a hegyen,


és várjunk a sült galambra netán,


de azt tudom, hogy lesz egy pillanat,


amit az érzésünk diktál,


és lehet, hogy csak


megnyílik elõttünk egy pénztelen világ…


Lehet, hogy hozzánk jön az Aranykor


s nem mi megyünk hozzá.


Talán szintén erre várt József Attila,


csak türelmetlen volt,


és elõbb lépett, mint érzett vagy gondolkodott?


Lehet, hogy nem is kellett volne lépnie


sínekre soha és menni sehova...


*


Nekünk türelmeseknek fontos lennünk,


mint a Magoknak, hogy szaporulataink


is Magokat hozzanak és virágozzanak


az Aranykor küszöbén.


Nehéz lesz kivárni?


Igen, nehéz.


Mégis, türelmesen várjunk még,


önzetlenül, szeretetet adva a szeretetért.


*


*



Komárom-Szõny, 2012. április 11.


*


http://www.irokilencek.hu