Szõnyi Bartalos Mária
Magyarország
*
AZ ARANYKOR KÜSZÖBÉN
„Ne féljetek, mert nincs mitõl!”
*
*
*
*
*
*
*
*
*
Mi, akik itt állunk egy csapatban
az Aranykor küszöbén;
mi, akik nem élünk már Vaskorban
a pénzetek tengelyén;
mi, akik tudjuk jól: látatlanban
nincs már mi jól látható,
mert van jó szemünk és van jó fülünk;
tudjuk már mi hallható.
*
Mi, átléptünk a nihil pénzein
és hitünket mutatják írásaink,
normáinkban vannak értékeink,
mint egy szeretet-tengely körül
forgunk még kevesen együtt,
de egyre többen leszünk
nélkületek ti, pénzimádó senkik.
*
Mi, akik itt állunk egy csapatban
Az Aranykor küszöbén,
nem vagyunk eladók és nem vagyunk
vevõk, de adóvevõk vagyunk
a Szeretetre, mint a Fény, a Nap,
a Levegõ, s a Földet átölelõ
SZEM.
*
Látjátok-e Ti, mûvészek azt, amit
mi látunk, és láttunk már rég’?
Az Ember a lelkében fontos
és nem a pénzéhes vég.
*
Ne add nekem a pénzed még hitelbe sem,
mert, mint galamb elszáll veled együtt…
Megérintem szép lelked. Nem kérek érte
mást, csak szeretetet, te érinthetetlen
Ember, aki átlépsz az Aranykor küszöbén
észrevétlenül, jóságoddal, magyar hiteddel.
*
József Attila sem volt naiv, bár sokan
azt gondolták róla, mint rólunk ma.
Csakhogy mi, már az Aranykor küszöbén
állunk, és elõre már csak egy lépés van…
Nem tudom, hogy neki volt könnyebb,
vagy nekünk lesz nehezebb megtenni
azt, az egy lépésünket az Aranykor küszöbén
állva, mint jóért várva, s nem tudom azt sem,
hogy csak álljunk, mint szamár a hegyen,
és várjunk a sült galambra netán,
de azt tudom, hogy lesz egy pillanat,
amit az érzésünk diktál,
és lehet, hogy csak
megnyílik elõttünk egy pénztelen világ…
Lehet, hogy hozzánk jön az Aranykor
s nem mi megyünk hozzá.
Talán szintén erre várt József Attila,
csak türelmetlen volt,
és elõbb lépett, mint érzett vagy gondolkodott?
Lehet, hogy nem is kellett volne lépnie
sínekre soha és menni sehova...
*
Nekünk türelmeseknek fontos lennünk,
mint a Magoknak, hogy szaporulataink
is Magokat hozzanak és virágozzanak
az Aranykor küszöbén.
Nehéz lesz kivárni?
Igen, nehéz.
Mégis, türelmesen várjunk még,
önzetlenül, szeretetet adva a szeretetért.
*
*
Komárom-Szõny, 2012. április 11.
*
http://www.irokilencek.hu
